A kifejezés a norvég “justizmord”-ból származik, és szó szerinti fordításban az igazság megölését jelenti.

Pont azt ami történt a “móri bankrablók” ügyében, ahol egy nyolcszoros gyilkosságért első körben egy (ezügyben) abszolút ártatlan embert ítéltek el, aztán mikor addig nyilvánvaló ártatlansága végképp bizonytást nyert megint elítlték 18 (!) évre a már letöltött büntetése mellé, hogy a hiba ne legyen nyilvánvaló.

Az ügy részleteivel, melyek a magyar és Közép-európai “inkvizitoriális” (szakszó) jogszolgáltatás kórképét alkotják a tisztelt olvasót nem kívánom fárasztani, azt megtalálja itt Dr. Kende Péter ügyvéd cikkében az ügyről. Jogászoknak, joghallgatóknak kötelező olvasmány…

A dolog lényege, hogy a bíró azt csinál amit éppen akar és senki nem vonja soha felelősségre.

A jogállamiség elvét miszerint a jogszolgáltatás független a másik két hatalmi ágtól nálunk-fele úgy értelmezték, hogy a bíró a törvénytől is függtlen. Minden normális demokráciában (pld. USA) a jogrendszer tetején egy Legfesőbb Bíróság áll melynek tagjait a törvényhozés választja az államfő kinevezésére (mert egyedül a törvényhozás népképviseleti szerv) életfogytig tartó mandátumra, s csak ez is mozdíthatja el. Nálunk a bírói függetlenségből egyfajta primitív fétist csináltak, olyannyira, hogy a törvényhozásnak amely a nemzeti szuverenitás letéteményese, nincs beleszólása abba, hogy kik vezetik a bírói hatalmat. Egy olyan hatalmat ami nem attól lesz hatalmas, hogy bíráskodik, hanem azért bíráskodhat mert a törvényhozás megengedi neki.

A társadalmi szerződés értelmében mindenki lemond arról a jogáról, hogy maga szerezzen önmagának igazságot (a szemet-szemért elv, szakszóval talio) és ezt a jogot az államra ruházza. A bíráskodás joga és a bírói szabadság azonban nem azt jelenti, hogy a mindenkori törvényhozó közvetlenül nem szabályozhatná a jogszolgáltatót, ha ez a nép érdekében szükséges (például mert a bírák a törvény alkalmazását megtagadják, vagy a közjóval  ellenétesen a jogot félreértelmezik).

Az egész térségben nem honosodott még meg a személyes felelősségen alapuló jogálamiság elve, ahol a hatalmaskodók (politikusok, bírák, miniszterek) a nép előtt demokratikus választás útján közvetlenül felelősségre vonhatók.

Valójában egyfajta Dél-amerikai “demokráciában” élünk ahol az uralkodók és az uraltak között éles különbség van, ami abban nyilvánul meg, hogy az alattvalóknak nincs vaódi elszámoltató htalma azokkal szemben akik az ő nevükben felettük zsarnokoskodnak.

Ez az igazi justmord.

Magyarországon a lottó 2,2 mrd forintos főnyereményét rendőrök vitték el… De ez nem újdonság, hiszen nálunk is több nyertes rendőr vagy rendfenntartás-közeli egyén volt! Máshol (Bulgáriában) pár hete egymás után két húzáson jött ki ugyanaz a számsor. Lehet, hogy valami “baj van a golyó körül”?

A lottó megnyerésének valószínűségi aránya a magyarországi “5-ös lottó” esetén 1:43 949 268, a romániai “6 a 49-ből” tipusú lottó esetén pedig 1: 13 983 816. Elég gyatra valószínűségek…

Annyak az esélye azonban matematikailag még ennél is jóval kisebb, hogy a várhatónál kiszökellően nagyobb arányban nyerjenek rendőrök és más rendfenntartók ebben a játékban.

Mégis ez a helyzet.

Romániában a közérdeklődést először Stelian Ogică első esete keltette fel.

Az eset röviden és velősen Ogică álláspontja szerint: a 2001 január 21.-i lottóhúzáson megnyerte a főnyereményt (1 millió $ körüli összeget). Még nem vette át nyereményét, de sokaknak eldicsekedte, hogy nyert. A következő hét folyamán, kijelentései szerint, tömbházának lépcsőházában egy azonosítatlan férfi és nő kirabolták és összeverték. Az elrabolt értéktárgyai között volt 60 darab lottószelvény is, inklusszív az a bizonyos szelvény mely a főnyereményre feljogosította.

A szóban forgó szelvényt a Románia egyik titkosszolgálatának a Köztársasági Őrezred megfelelőjének, az Állami Védő és Őrszolgálatnak (SPP) egyik ügynöke mutatta be a Nemzeti Lottó RT-nél, és ezzel átvehette a főnyereményt.

Ogică-t két évre bebörtnözték, csalási bűncselekményért, annak ellenére, hogy csupán annyit jelentett ki, hogy nyrőszelvényét elrabolták.

A dolog furcsasága az, hogy 2001 óta, a szóban forgó “önjelölt” nyertes Stelian Ogică még legkevesebb tizenkétszer valóban, dokumentálhatóan, nyert a lottón. Kétszer a II. kategóriában, és vagy tízszer a III. kategóriában, a joker-számokon vagy a kisebb “hozamú” 5 a 40-ből tipusún, legutóbb 2008 végén majd 2009 közepén is. Az illető mindenképpen valamilyen különleges tehetséggel bír…

Az azóta botrányhőssé nemesedett sokszoros nyertes később a politikumban tevékenykedő maffiának tulajdonította a főnyereménye eltulajdonítását. Semmi újdonság. Orwell 1984-ében szerepel egy megjegyzés, miszerint a regényben leírt disztópikus társadalomban köztudott, hogy a nagyobb nyereményeket a párt viszi el.

Ogică magyarázata, ha csupán az ő esetét vennénk figyelembe enyhe paranojjára, vagy csalási szándékra utalna. Egyrészt viszont, ahogyan Kissinger mondta: “egy paranojjásnak is lehetnek ellenségei”, másrészt pedig

Romániában arányon felül nyernek a lottón belügyesek (és magán őrzővédők).

Egy kis felsorolás:

1. 2003-ban október 15.-én 67 (olvasd hatvanhét) Temesvári rendőr nyert lottón fejenként 1-1 autót és közülük 52-en még mellé 20.000.000 régi lejt is.
2. Cosmin Romega, Călăraş-i biztonsági őr és barátja, Mihai Diaconeasa egy kisteherszállító sofőrje, 3 millió € körüli összeget nyertek a lottón 2007 augusztusában. Egyikük sem mondta fel állását, egyikük sem váltott lakást. Az egyetlen “luxus” melyet megengedtek maguknak egy-egy terepjáró megvásárlása volt.
3. Ugyanazon a településen élt, tanácsoskodott, és lottózott a helyi rendőrség technikai szolgálatának főnöke, Cristian Constantin-Gabriel, aki 2007 őszén vált lottómilliomossá. (Továbbiakért lásd a köv., sokkal presztizsesebb, linket is.)
4. Az idei év romániában eddigi legnagyobb nyereményét, egy 11 millió € körüli összeget a Romániai Belügyminisztérium egyik alkalmazottja nyerte meg. Ennek az estenek egy további furcsasága (l. linkelt cikk), hogy ugyanabban a lottózóban, Galaţi-on, ahol az illető személy szelvényét benyújtotta, három héttel korábban benyújtottak egy szintén jackpot nyertes szelvényt, amellyel valaki 2,3 millió €-t vitt el.

Persze a jelenségre léteznek racionális magyarázatok.

A rendőri kötelékekben szokványosan erős az összetartás, így nem tevődik fel, hogy valaki elfut a közösen nyert pénzzel. A tömeges nyeréseket magyarázhatja ugyanis az, hogy egy kötelék (mint a temesvári vagy magyarországi példában) összeadja a pénzt és több kombinációt játszik meg, így növelik nyerési esélyeiket is. Én erre tippelek az említett esetekben.

Nyitva maradnak az “egyéniben” nyertesek ügyei…

Zárásul egy furcsaság: Bulgáriában két egymásutáni héten kétszer húzták ki ugyanazokat a nyerőszámokat. A matematika törvényei értelmében ilyesmi megtörtéhet, sőt ugyanannak a számsornak a kihúzása két egymásutáni húzáson ugyanannyira valószínű mint bármely más véletlenszerűen választott számsor kihúzása a következő húzáson. Az, hogy a múltheti nyerőszámokat húzzák ki megint ugyanannyira valószínő, mint az, hogy a tisztelt olvasó nyerőszámait húzzák ki, amennyiben csak egy számsort játszik meg.

Az ottani rendőrség mégis vizsgálódik. Adott ugyanis, hogy miután a szeptember 6.-i, és 10.-i húzásokon ugyanaz a számsor jött ki, egy szeptember 13.-i húzáson is újra megjelent az előző számsor három száma.

Ennek mi a valószínűsége???

Akkor most az RMDSZ csatlakozik, vagy csalatkozik?

Egy újabb bizalmatlansági indítvány a PNL részéről alkotmányellenes lenne! A liberálisoknál a kormányváltó hangulatnak várnia kell, ugyanis Románia alkotmányának 113.-cikke kimondja, hogy egy elbukott bizalmatlansági indtívány kezdeményezői nem nyújthatnak be egy újabbat a parlamenti ülésszak végéig. (Meglátszik, hogy a miniszterelnök alkotmányjogász…)

Következésképpen az egyetlen opció ha a PNL-sek meg RMDSZ-esek szavazzák meg a PSD indítványát! Vagyis lepaktálnak a szocialistákkal.

Namármost, ha ebben a helyzteben nem a PSD fogja megszavazni a PNL indítványát, hanem fordítva, a PNL a PSD-ét, az ”jót tesz” majd a liberális elnökjelölt Crin Antonescu választási esélyeinek.  A szocikkal való újabb mésalliance csillogó bizonyítka, hogy a PNL tulajdonképpen nem liberális, csupán egy opportunista párt aminek egyetlen létcélja az államelnök megbuktatása, majd az együtt-kormányzás a szocialistákkal.

Persze ezúttal az RMDSZ is be(le)lépett a … buliba. Bukaresti érdekvédőink megint nem gondolkodnak… Eddig a PD-L nem utasította el őket, és ”követeléseiket” nyíltan, csak abban a mértékben, amelyben a többi párt legjobb pillanataiban is elutasította volna ezeket.

Most mégis letámadják a demokrata-liberális kormányt. Nem mondom, hogy nyíltan támogatniuk kellene, de az sem egy jó ötlet, hogy a többségi lakosságban kikristályosítsák azt a tudatot, hogy az RMDSZ reformellenes proxi-baloldali zsebpárt, a szocialista-liberális konzorcium állandó ölebe.

A PSD és a PNL nyíltan magyarellenes, Băsi, a PD-L “feje” csak nyíltan autonómiaelellenes, de a magyarokkal szemben még nem nyilvánította ki azt a bennsőséges gyűlöletet amit Crin Antonescu sem azt a csendes de kitartó megvetést amit Mircea Geoană és pártja.

Ne feledjük, a PSD ragaszkodott hozzá, hogy a PD-L-vel kormányozzon “kizárólagosan”. Emiatt nem volt az udemeráj kormányon eddig. Băsi mindíg is rá volt szorulva a magyar választókra, és ez megintcsak hasznosabb személlyé teszi mint Antonescu-t vagy Geoanăt.

Vajon mit tesznek majd, ha Băsescu szokásához híven megint nyer? Beállnak sztrájkolni a magyarok is a köztisztviselők mellé? Tiltakozik majd a magyarság “képviselete” is egy elnök demokratikus megválasztása ellen, vagy csatlakozik a PNL+PSD+PC koalícióhoz, és megbuktat bármilyen PD-L vezette kormányt amit a régi/új államelnök javasol majd… Majd az előrehozott választásaokon amit a PNL-vel és PSD-vel együtt kiprovokálnak (mert erre megy ki a játék) ”érdemeiknek” hű jutalmaként végre kiesnek a parlamentből?

A legjobban tennék, ha békén hagynák az elnököt, vele ezt az egész nyamvadt helyzetet, és kivonulnának a parlamentből a bizalmatlansági indítvány megszavazásának idejére, bizonyítva, hogy nem vállalnak szerepet ebben az ocsmány kínai árnyjátékban, melynek egyetlen tétje az ókomcsik és “liberális” partnereik hatalomra emelése.

A tegnapi nap folyamán az ország legtöbb megyéjélben visszamondták a megyei szintű együttműködési jegyzőkönyveket a PD-L tagjai, és három perccel ezetlőtt a PD-L szenátorai is megszavazták a PSD-vel kötött együttműködési jegyzőkönyvek felbontását! Ez utóbbi hírt jelentő cikk szerint a képviselőházi PD-L frakció is osztja a szenátusi frakció véleményét.

A helyzet ezzel a válságosról kritikussá alakult. Adott ugyanis az a bonyodalom, hogy a tanügyi Tv. és az Egységes Javadalmazási Tv. tervezetét a kormány saját felelősségvállalása mellett fogja benyújtani szeptember 15.-én, és ez alkotmányjogilag annyit tesz, hogy ha a felelősségvállalási eljárásban benyújtható bizalmatlansági indítvány sikerrel jár, akkor a törvénytervezetekkel együtt a kormány is bukik.

Ha a PD-L kitaszítja a PSD-t a kormányból, akkor kis lobbival, jónéhány átállóval és az RMDSZ támogatásával akár sikeresen nyújthatna be egy saját bizalamatlanségi indítványt, melynek hatására bukhatna a kormány… De a PSD és PNL együtt szintén megtehetné ugyanezt, azonban az előbbi lehetőség a nagyobb. Erre utal, hogy a PD-L egyedül a nagy pártok közül nem szállt be a magyarellenes hőzöngésbe, az “autonómiakövetelések” témáján. Ez így jó is lenne forgatókönyvnek, ha eltekintenénk a kontextustól.

A helyzetet ugyanis az teszi elképesztően kockázatossá, hogy a bíróságok már harmadik hete törvénytelenül sztrájkolnak. Ha erre a bírói engedetlenségre még rájön egy korményválság is, akkor az állam súlyos veszélybe kerülhet… A bírák ugyanis még korábban kilátásba helyezték, hogy bojkottálják az államelnöki székért folyó szavazást.

Most azonban extrém esetben valóssá válhat az a forgatókönyv, hogy a kormányválság előrehozott választásokba torkolljon, melyeket akár az elnökválasztásokkal egyidőben is meg lehetne szervezni. De nem a bírói hatalom támogatása nélkül…

Tulajdonképpen akármilyen instabilitás állna is be a végrehajtói hatalomban az egybeesik a jogszolgáltatói hatalom engedetlenségi mozgalmával, és ezért korántsem veszélytelen.

Közben érdekességképpen, a romániai szabadkőművesek vezetője kijelentette, hogy a Romániai Nemzeti [Szabadkőműves] Nagypáholy megvonja “minden támogatását az állam alapvető (ro. fundametale sz. megj) intézményével szemben”. Viorel Danacu nagymester szó szerint így fogalmazott (l. filmfelvétel). Erre varrjanak gombot a konspiroloógusok… 

Szerintem csak egy nagyot akart mondani a nagymester ezzel, és a politikumtól akarták bizalmukat megvonni nem az állam alapvető intézményeitől, de a kijelentés mindenképpen rosszul van megfogalmazva.

A román állam legutóbb tíz éve, az utolsó bányászjáráskor volt ilyen labilis helyzetben. Emellett a magyarellenesség és nacionál-sovén retorika megfertőzte a PSD-t és mindennek a teteje a Nemzeti Liberális Pártot is melynek elnöke felkérte a Legfelsőbb Ügyészséget, hogy vizsgálja ki az autonómia-törekvő székelyeket…

Egy tervezett állami alkalmazotti általános sztrájkra is rátevődik a korményválság. Ez érdekes lesz…

Vajon kinek használ majd ez a helyzet?

Nyilván a szocialista pártnak. Iliescu-ék ókomcsi szárnya már a jövőre gondol. Az, hogy Geoană népszerűsége (19,2% a legújabb felmérés szerint) nem éri el saját pártjáét (33%) a felmérésekben már magában sokat mond: ha ugyanis ez utóbbi elbukik az elnökválasztásokon még mindíg ott lesz egy előrehozott választás kikényszerítésének lehetősége, melyet ha télen és teljes köztisztviselői zsaroló-kampány közben szerveznek, akár 50% fölötti arányban is megnyerhetnek a szocik…

Nem hiába akarja Băse újramelegíteni a bányászjárások és a 89-es forradalom dossziéit az utóbbi időben… Politikai ellenlábasa még mindíg az Iliescu-Năstase tengely. Ion Iliescu ugyebár megköszönte a bányászoknak annak idején közbelépésüket… Bizonyára a közalkalmazottaknak is meg fogja valaki “köszönni”, hogy kiveszik részüket a kommunista utódpárt újbóli hatalomra emeléséből…

Tegnap délután a Kossuth Rádió egyik hírére felkaptam a fejem. Eszembe jutott mi is készül szeptember 5.-én…

Az, hogy romániai magyarságunk újabban igencsak nyomtalanul létező “érdekképviseletének” mely tagjai ötlötték ki azt a bődületes baromságot, hogy egy ilyen elnökválasztási kampány kellős közepén Székely Naggyűlést szervezzenek, el nem tudom képzelni… Minden esetre nem gondolkodták át a potenciális következményeket.

Most akarnak autonómiáról beszélgetni??? Épp most?!

Nem néznek ezek TV-t (mármint román hírtelevíziókat)? Nem olvasnak újságot (mármint többségi újságot)? Nem voltak ott és nem is hallotak az idei Tusványoson történtekről? Nem látják, hogy mit zúdítanak rá az erdélyi magyarságra???

Uborkaszezon kellene legyen… Politikai szélcsend. Erre augusztus fejében a PSD+PNL és PD-L vezetői és parlamenti frakciói úgy marrják egymást mint a veszett kutyák… A PSD egyszerre van kormányon és ellenzékben.  A PD-L miniszterei hullanak mint a legyek. A gazdaság csődös, nyílt titok, hogy két kézzel szórják a Nemzetközi Valutaalaptól és az EU-tól kapott pénzeket, többek között botrányosan magas köztisztviselői juttatások kifizetésére. A bírák felrúgták alkotmányos kötelességeiket és csillagászati mértékű fizetésekről álmodva szeptember elsejétől sztrájkba akarnak lépni.

Băsescu kizárólag saját látványos ostobasága miatt elvesztette a sajtó támogatását, de egyben a lakosság bizalmát is, most pedig minden irányból szórják felé a szennyet! Testvéréről látszik bebizonyosodni, hogy fegyverekkel kereskedett. A Realitatea TV már rá is kapott az ügyre… Közben Elene Udrea, az államfő egyik kulcsembere parlamenti, Monica Iacob-Ridzi volt ifjúságügyi miniszteraszony büntetőjogi kivizsgálás alatt áll.  Elássák az állmafőt és minden bizalmasát még azelőtt mielőtt az elnökválasztási kampány hivatalosan megkezdődhetne.

Băse és pártja egyetlen lehetősége a rivaldafény megragadására, és saját vészesen fogyó szavazóbázisuk pótlására, ha kijátsszák a nemzetiségi kártyát. Ez már csak idő kérdése. Tusványoson láthattuk ezt a tendenciát, mely azóta vélhetőleg csak erősödött (az ex-PRM választóközönség népesedésével). Akkor az elnök kirohanását csak pár-tíz “autonómia” feliratot (A4-es lapokon) tartó agitátor váltotta ki.

Most a helyzet merőben más lesz… PD-L, ex-PRM és PSD+PNL vonalon egyaránt összehangolt politikai támadásra lehet majd számítani a romániai magyarság és érdekképviselete ellen.

Egy kis magyarellenes hangulatkeltés amúgyis esedékes lett volna, mert az ország gazdasága csak most kezd belépni abba a válságba amiből a világgazdaság lassan kilép. Különsen, mert most ugrik meg a hazai munkanélküliség, és most kezdik elveszíteni állásaikat a politikailag könnyen mozgósítható állami alkalmazottak (l. elbocsátások a CFR berkeiben). Ilyenkor mindíg jó elterelni a tömeg figyelmét a valós bajokról, és összpontosítani ugyanezt a figyelmet a “belső ellenségre”.

Figyeljünk csak oda kicsit a kontextusra is

Csíkszentmárton szinte teljes lakosságát beidézték Csíkszerdába a településen élő romák ellen elkövetett atrocitások kivizsgálására. Megkezdődött a romániai magyarság ellen a kollektív bűnösség elvének alkalmazása. Csíkszentmártonban nem voltak áldozatai a még kezdeti fázisában leállított pogromnak.

Hadréven, nem is olyan régen, azonban voltak. Ott a lincselő csőcselékben a helyi románság is képviselve volt, inklusszív rendőrök… Akkor nem gyanusították meg az egész falut a 3 roma megölésével (!) és 14 (!) roma családok által lakott ház felgyújtásával. Sőt, a kiosztott böntetések közül a legnagyobb 8 évre történő elzárás volt (!).

Magyaroszág, az egyetlen állam mely képes lenne felszólalni az erdélyi magyarság védelmében, még évekig képtelen lesz hatékonyan megvédeni a határain kívül rekedt magyarokat.

Egyrészt azért, mert a modern Európa ezen a részén hallatlan, hogy akár egy öttagú bűnanda is szervezetten nekiálljon kiírtani egy kisebbség tagjait. E gyilkosok Magyarországnak olyan “országimázst” teremtettek, mely ellehetetlenít bármilyen hatékony külügyi/diplomáciai fellépést a külhoni magyarság védelmében.

Másrészt azért mert a magyarországi politikum és különösen a magyarországi lakosság még nen látta be, hogy ha egy állam a területén élő magyar kisebbségeket fenyegeti ebben a térségben az már nem is olyan hosszú távon Magyarország létére is tör.

Sólyom László államfőt Szlovákia miniszterelnöke (!) pár napja úgy hajtotta el a Mária-Valéria hídról, mint a rossz szellentés-szagot… Magyarország “válaszul” az EU-hoz fordult, mire az EU közölte, hogy a problémát a “két országnak” kel megoldania. A 27-ek uniója már nem a 15-öké ami annak idején elég erős volt ahhoz, hogy Ausztriában rendet rakjon, mikor a neonácik ott kormányba kerültek. Felhígult a történelmileg magyarellenes Közép-Kelet-európai “kishatalmakkal”…

Namármost, térjünk csak kicsit vissza a mi dolgainkhoz

Ha immár látszik, hogy az erdélyi magyarság nemzetközi szinten védtelen, a pillanatnyi túlésési stratégia (legalábbis míg a választási kampány és a gazdasági visszaesés alább nem hagy) nem feltétlenül az “autonómiázás” kellene legyen. Ki lehetne tűzni elérhetőbb célokat is… (független és akkreditált Romániai Magyar Állami Egyetemet péládul, vagy szélesebb helyi hatásköröket országszerte, esetleg magyar nyelvű feliratokat MINDEN magyarlakta település bejáratánál).

Persze “érdekvédőink” legfőbb érdeke, hogy olyan témákban bizonygassák igyekezetüket amik megvalósíthatatlanok, hogy nem-létező igyekezetük “eredményessége” se szúrjon szemet.

Ha viszont az árnyékboxolással a rosszabbik fajta “figyelmet” hívjuk fel magunkra akkor a következmények súlyosak lehetnek. Ráadásul e következményekért cserébe semmit nem nyerünk.

Például: hozhatnak nálunk is nyelvtörvényt! A CNA nemrég szóvá tette, hogy ejnye-bejnye, sok a helytelen beszéd a televíziókban… Namármost, egy nyelvtörvény amiben, szlovák mintára, 5000 €-val is büntethetnek valakit egy román szó rossz nemben használásáért nagyon sok magyar kisebbségi számára komoly egzisztenciális veszélyt jelentene. Ha Băse mondjuk az általa már pár éve kalapált tanügyi reformcsomagot úgy próbálná újraéleszteni, hogy közben egy ilyen szemétséget is belefoglaltatna az neki nagy előnnyel nekünk nagy hátránnyal járna.

Persze a Székelyföldön a nagyyűlés által keltett szükségtelen “figyelem” viszonylag kevéssé fog közvetlenül érződni. Nem ott lehetnek éjszakánként magyarverések, hanem a “szórványban”, ahol egyes településeken már így is feszélyezi magát az ember, hogy szólaljon-e meg magyarul az utcán vagy sem…

Az egyik legrosszabb következmény

az lehet ha az ország területi integritását féltők miatt megállnak az önkormányzati mozgásszaadság (a helyi autonómia) kibővítésére Băsescu nyomására (is) tett kísérletek.

Mikor országunk kapitánya azt mondta, hogy ugyanakkora autonómia lesz a Székelyföldön, mint Caracal-ban akkor szinte mindenki úgy értette ezt mint az autonómiatörekvések leforrázását, ahelyett, hogy e kijelentésben rejlő végtelen nagy lehetőséget is látták volna.

Ha Caracal-ban elég széleskörű helyi autonómia alakul ki az a Székelyföldnek is előnyére válik. Nem utolsó sorban, mert a helyi autonómia erősödése önkormányzati szinten megbonthatja azt a fiktív nemzeti egységet ami miatt alkotmányunk az országot “egységez nemzetállamnak” titulálja. Valójában mindenkinek tele van a hócipője azzal, hogy Bukarest a világ közepe, ahonnan kivetik a harácsot és ahonnan leosszák a seggberúgásokat helyi szintre.

Legszívesebben lerúgnák a dâmboviţai igát, ha tehetnék, ha csak nem félnének a magyaroktól… Ezt a félelmet erősíti a szeptember 5.-ére tervezett gyűlés.

Nem azt mondom, hogy az autonómiatörekvéseket sutba kell dobni. Csak azt, hogy miután érdekképviseletünk a hallgatást (a kivárást) egy nem létező taktika nevében mesteri szintre vitte egészen a közelmúltig, miért pont most nem tud még egy kicsit várni?!

Már megint választanak Moldvában és már megint ismétlődni látszik a tavaszi helyzet: az exit-poll szerint az ellenzék áll jobban a számadatok szerint pedig a kommunista párt. A balhé ami a választási eredmények kihirdetését követni fogja, már előrelátható.

Pedig a választási eredmények nem feltétlenül hamisak. Az a tény, hogy a lakosság egy kisebb szegmense (liberális gondolkodású diákok, más értelmiségiek, a főváros lakossága) a statisztikákban túl volt reprezentálva. A magyarázat egyszerű statisztikai hiba.

A választások kimenetelével elégedetlenek tiltakozása nem fog törvényszerűen átfogó népfelkeléshez esetleg narancsos forradalomhoz vezetni, ahogyan ezt sokan gondolnák/szeretnék …

Ezt a leckét már megtanulhatta bárki aki utóbbiakban Irán “demokratikus fordulattal fenyegető” válaszásait és az azt kísérő elvetélt forradalmat (vagy például a legutóbbi moldvai zavargásokat) figylemmel kísérte.

A tényállás ott is hasonló volt:

• egy választás melyet “trükkök százaival” tettek az “esélyesebb” jelölt számára kockázatmentesnek, de melynek kimenetele e trükkök nélkül sem sokban változott volna
• a választás eredménye és az exit-pollok közötti eltérés
• egy-egy csalásról szóló mendemonda
• egy pár ezer (relatíve)  jól-szituált értelmiésgi és liberálisan gondolkodó ellenzéki, akik “forradalmat akartak csinálni”
• egy kis törés-zúzás
• egy jól kifejlesztett állambiztonsági apparátus
• végül de nem utolsó sorban a forradalmi eszmékkel azonosulni nem akaró vagy nem tudó elesett vidéki és városi lakosság

Az akkori balhé kimenetele nyilvánvaló volt, sokak számára már a kezdetektől: a demokratikus fordulat a városi lakosság, a vagyonos értelmiségiek létérdeke volt, további érvénysesülésük záloga. A városi kevésbé-vagyonosak és a vidéki lakosság létérdeke azonban a társadalmi rend valamint sanyarú létalapjuk megőrzése, melyet egy forradalom vagy polgárháború tönkretehet.

A helyzet logikája a következő, G. K. Chesterton szavaival: “A szegények ellenzik ha rosszul kormányozzák őket, de a gazdagok magát a kormányzottságot ellenzik”. Következsképen a lakosság nagyobbik része, aki mindennapi szinten szembesül azzal, hogy még van vesztenivalója, nem vetette magát “önzetlenül” a forradalmi eszmék keblére, és nem is fogja soha. Az igazi forradalmakat veszteni való nélküli tömegek váltották ki és vívták meg, kezdve az angol polgári forradalommal és befejezve mondjuk 1956-tal. Azóta Európában igazi forradalom nem volt, esetleg egy-két lázadás (‘68 Prága, ‘80 Gdańsk) vagy államcsíny.

Akármilyen tiltakozás is legyen Moldvában a választások eredménye miatt, tehát, eleve bukásra van ítélve. Demokratikus fordulat ott nem lesz, erre várni sem kell.

Régészek mindíg elcsodálkoztak azon, hogyan lehetséges, hogy az ókori egyiptomiak megépítették történetük legfőbb emlékét, a gízai fennsíkon álló három nagy piramist, ezzel látványosan összefoglalva korukhoz mérten fejlett tudásukat, majd hirtelen és látszólag ok nélkül felhagytak a “nagy” piramisépítéssel.

Legalább is a korábbi óriási léptékben… Később megelégedtek a núbiai sivatagban álló családi-ház méretű emlékművekkel is melyeket a régészet modern művelői csak peverz gúnnyal neveznek “piramisnak”. Ahogyan egy egyiptológus mondta, az ókoriak megépítették a “Rolls Royce”-ot aztán átálltak a bicikli-építésre …

Valahogyan hasonlóan történt az USA holdproramjával is.

1969 július 20.-án két ember lépett először a Hold felszínére, például olyan számítástechnikai eszközök segítségével, melyek a modern zsebszámológépek kapacitásától csak kismértékben maradnak el, de melyeket egy jobbacska mobiltelefon már szépen leköröz.

Az a tény, hogy az akkori technológiai felkészültség melett ezt meg tudták valósítani, egymagában figyelemreméltó. Különösen ha itt és most megemlítjük, hogy a Nemzetközi Űrállomás (ISS), mely az Apolló programnál sokkal kevsébé ambiciózus éppen a napokban került lefújásra 2016-os kezdettel. Eredményképpen az állomás csak valami négy évet fog teljes kapacitással működni, 2011-től…

Az emberiség egésze, az egyiptológus szavait újra idézve, megint feltalálta a Rolls Royce-ot és aztán megint átállt a bicikligyártásra.

Ez a meghátrálás nem más mint az emberiség kollektív szegénységének jele.

Egyrészt gazdasági szegénységének, mert ugye még mindíg egy gazdasági válság kellős közepén csücsülünk. Az egyiptomiak, a domináns vélemények szerint, szintén gazdasági okokból hagytak fel a piramisépítéssel…

Másrészt lelki szegénységének, és ez roszabb.

Az 1960-as évek merész álmai, tudományos kíváncsisága és e kiváncsiság kielégítése érdekében tett áldozatokra való készség kiveszett. Kivesző-félben van a “nyugati” társadalom tudásvágya, de idealizmusa is. A hedonizmus az új szabvány, az állati önközpontúság, és ehhez a szabványhoz gyorsan harmonizál mindenki.

Az űrprogramra, és általában a kutatásra, oktatásra szánt pénzeket az egész világon átirányítják az emberi gyarlóságtól megbetegített, lassan már agyhalott és csak mesterségesn életben tartott világgazdaság kimentésére.

Kimentik a General Motorst, és kimentik  Chyrislert, az Egyesült Államok két olyan autógyártóját, melyeket saját mély ostobaságuk juttatott csődbe.

Teszik ezt azon a pénzen, amit pédául űrkutatsába fektetve ki lehetne fejleszteni a jövő félvezetőit, új egzotikus műanyagokat, vagy a csak mikrogravitációs körülmények között végezhető fehérje-kristályosítással esetleg a rák, és az AIDS ellenszereit!

A bírói kaszt, felbátorodva saját sebezhetetlenségén, úgy döntött, hogy a 2 hónapos jól fizetett bírói vakáció idején, sztrájkba lép (!) és naponta 3 órát a bíróságok ”felfüggessztik” az üléseket!

Elképesztő arrogancia egy olyan társadalmi kategóriától, mely nem rendelkezik sztrájkjoggal, de ezért cserében tagjai elmozdíthatatlanok állásukból és vagyonokat keresnek. A bírói hatalomban az utóbbi két évtizedben a kommunizmus idején is alig látott önkény harapódzott el és a bírói társadalom előlépett az új jogrend arisztokráciájává.

Azt tesznek amit akarnak, és felelősségrevonhatatlanok, saját etikai kódexüket bírói döntéssel (sic!) helyezték hatályon kívül, így még saját belső felügyeleti szervezetüknek (CSM) sem tartoznak elszámolással. A tulajdonvisszaszolgálztatások és a korrupciós perek idején a bírói társadalom már bebizonyította, hogy az állam érdekeit és saját önös érdeküket szolgálják, a közérdekkel ellentétben.

A helyzet sokkal súlyosabb mint egy munkaügyi konfliktus. Ez egy alkotmányos konfliktus amikor az állahatalom egyik ága fellázad a másik kettő ellen. A baj csak az, hogy a bírói hatalom nem a népi szuverenitásból eredezteti magát, legitimációja a törvényhozástól származik. Ennek megfelelően a bírói hatalom nem lázadhat fel a törvényhozói hatalom ellen mert ez utóbbi képviseli a nemzet akaratát!

Ami most történik, nem más mint egy államcsíny-szerűség. A bírói hatalom szabotálni akarja az államot annak érdekében, hogy a törvényhozót (olvasd a népet) arra kényszerítse, hogy követeléseinek megfeleljenek! Ez egy egész állam kegyetlen és szégyentelen megzsarolása, egy lázadás a demokratikus államrend ellen.

Egy kis összeállítás, hogy bizonyítsam a bírói kaszt követekléseinek pofátlan gyalázatosságát:

A bíráskodás minősége Romániában szégyenletesen alacsony, ahogyan a bírák moralitása is.

Akadnak köztük alkoholisták (l. itt és itt), káromkodósak (l. itt),  szélsőségesek (l. itt), büntetett előéletűek (l. itt) sőt akadt olyan bírónő Romániaban aki pornófilmben színészkedett (és ezt miközben bíraként működött l. itt). Folytathatnánk a sort a szakmailag képzetlenekkel (l. itt), azokkal akik a “nyugdíjazást várva” dolgoznak (l. itt), és volt eset (bár elég régen és nem kapok hozzá linket) amikor egy bíró a meztelen tomporát mutatta a szomszédjának az ablakán keresztül és (légpuskával) ő és fiai ugyanarra a szomszédra (sportból) lövöldöztek.

Továbbá:

• olyan szégyenteleséget a bírák, hogy sztrájkba lépjenek pld. Zimbabwe-ban engedtek meg maguknak! (Sztrájkoltak Spanyolországban is, de ez inkább Spanyolországot minősíti, mint a hazaiakat menti ki!)
• Romániában egy bíró átlag-fizetése olyan nagy,_ hogy az éhkop eddig sem veszélyeztette őket. Az alapbérhez pedig hozzáadódnak a járulékok is (pld. 50%-os “stressz”-járulék).
• Romániát az Európai Emberjogi Bíróság 2007-ben összesen 8.360.970 euró kártérítésre ítélte döntéseiben. Ezek jórésze a bírák hibájára vezethetőek vissza. Mellesleg 2007 még jó évnek számított, 2008-ban és 2009-ben több ügyben marasztalták el hazánkat.
• A bírákat nem lehet elbocsátani csak a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) engedélyével
• A bírák ellen nem lehet büntetőeljárást indítani, még akkor se ha nyilvánvalóan bűncselekményt követnek el, a CSM engedélye nélkül. Példának okáért itt meg lehet nézni ahogyan egy nyilvánvalóan ittasan vezető bírónő gyalázza az őt igazoltatni “merészelő” rendőröket. Itt olvasni is lehet ugyanerről.
• Egy bíró átlagos nyugdíja (melynek egy földműves nyugdíja az 1%-át teszi ki, pedig ugyebár a földműves nem sztrájkolhat), 20 év tevékenység után az utolsó fizetésének 80%-a (amely fizetés nem helet kisebb 7000 RON-nál havonta, járulékok nélkül!!!).

Az EP válaztások a nyári kortes-évad csúcseseménye voltak. Az eredmények egy része meglepő, más része pedig aggasztó, mind szükebb hazánkban, mind pedig külföldön.

Kezdjük elsőnek a meglepővel: úgy tűnik nem lehet valaki olyan műveletlen és politikailag tapasztlatlan, hogy ne tudna bejutni akárhova ha a PD-L politikai gépezete támogatja. Így történt ez Elena Băsescuval, államunk kapitányának kisebbik lányával, akit tündérmesébe illő módon segítettek ki a pártaktivisták, mint Hamupipőkét a hangyák a búza és a lencse szétválogatásában.

Még az inspirálatlan “EBA” becenév is az előnyére vált, megmutatva, hogy a népzenélős narancs alapon fehér plakátos 19. századi mércével is gyenge kampányt fel lehet egy kicsit pécézni egy becenév, jelmodat (“Ia atitudine”) és egy a közepesnél csak kicsit, de a hazai átlagnál sokkal, jobb plakát segítségével. Innen egyúttal jól látszik az is, hogy egy átlagnl fiatalabb és dinamiksabb kampány csapat még az abszolút nevetséges középszerűséget és a nyilvánvaló ostobaságot is politikai opcióként tudja bemutatni.

Meglepő egyúttal a liberálisok térvesztése mind nálunk mind, sokkal drámaibb módon Magyarországon. A romániai helyzet annak köszönhető, hogy a kormányzást eljátszó Tăriceanut egy nálánál sokkal gyengébb, fizikumában és viselkedésében egyaránt vénasszonyias, jobban meggondolva a magyarországi liberálisokat vezető Fodor Gáborra sokmindenben hasonlító Crin Antonescuval váltották fel, aki az arcpirító vereséget a Vadim Tudortól ismert hőzöngésekkel fogadta.

Egyúttal, a liberális eszméket sokadszorra elárulva, egyik összeesküvés-elméletből a másikba esve vereség-beszéde EBA és a PD-L szidalmazásában merült ki, jól láttatva a nyilvánvalót: punnyadt, elszabott öltönyében egy keserű és jellemtelen egyéniség lakozik, tele mindenféle frusztrációval.

Most pedig áttérve az aggasztzóra, meglepetésemre a csődtömeg PRM és ideggyenge pártelnöke, valamint Gigi Becali, akit a jóízlés határain belül minősíteni sem tudok minden valószínűség szerint bejut az Európai Parlamentbe, még egy egyén kíséretében. Ha ezt összevetjük azzal, hogy Magyarországon a jobbik 3 EP képviselőt juttathat ugyanezen testületbe, talán nem is tűnne olyan szörnyű fejleménynek, mégis az.

A hazai politikum túlnyomó többsége eddig is szokatlan türlmetlenséggel viseltetett a romániaia magyarság minden természetes követelésével szemben. Például Victor Ponta, a PSD részéről az utóbbiakban Tőkés Lászlót román-ellenes ügynöknek nevezte. Az államfő kijelentései az erdélyi magyarságot érintő kérdésekben közismertek és a PNL diszkurzusa sem éppen pártolja a nemzeti kisebbségeket, pedig mint liberálisoknak ez kötelességük lenne. Most, hogy e két cirkuszi bohóc is kijut az EP-be, a magyar kisebbséggel kapcsolatos kérdések banalizálódása szinte garantált. Kombinálva ezt a jobbikos és más szélsőséges, kisebb mértékben pedig a FIDESZ-es valamint RMDSZ-es, jelenléttel komoly kérdések megvitatása értelmetlen közjátékká degenerálódhat majd. A végeláthatatlan ordító-meccsek egyetlen hozadéka számunkra egy összeurópai megcsömörülés lehet a magyar kisebbséget érintő kérdésektől.

Mindeközben már kialakulóban van egy Közép-Európai pro status quo szövetség mely a Kárpát-Medence kisebbségi magyarságának létezését tagadja.

Németország az utóbbiakban nemzetközi-politikai súlyát helyezte azon Kis-Antant államok mellé melyek politikusai nyíltan tagadják a magyarság létjogosultságát abban a történelmi térségben melyet 1000 éve bizonyítottan lakik.

A már említett megcsömörölés, az EU hatalmi tengelye egyik pontjának számító Németország magyarellenességének kihagsúlyozódása és a szélsőségek felülreprezentáltsága az EP-ben együttesen a KK-Európai magyarság kérdéseinek huzamos háttérbe szorulásához vezethetnek európai szinten.

Románia következő atomerőművét Erdélyben fogják felépíteni, jelentette be Valica Gorea a Román Atomenergia Ügynökség vezetője, a mai napon. A legroszabb az, hogy ez nem egy április elseji tréfa!

A hír már korábban is felröppent, és olyan két és fél éve kering az éterben, de eddig én személy szerint kacsának gondoltam. Íme mégsem az. A kérdés: minek kell Romániának még egy atomerőmű, amikor az alternatív energiaforrások hazánkban (különösen a víz, a geotermális és a szél-energia) ésszerű költségek mellett kiaknázhatóak vagy azzá tehetők.

Az atomerőművek általában elég drága állatok, több mint egy évtizedbe is telhet a megépítésük, és az üzemeltetésük pedig végtelenül bonyolult és veszélyes.  A hír elég ijesztő volt ahhoz, hogy meglejenjen a Dow Jones Newswire-en (ez egy tőzsdéket és a gazdaságot befolyásoló információkat szolgáltató hálózat) és a Lloyd’s of London nemzetközi biztosító hírfolyamában, azonnal nyilvánosságra hozatala után.

Sajnos a közlemény még nem tartalmazza, hogy milyen reaktor modeltt szeretnének ide építeni, ezért a konkrét technikai kockázatokat itt még nem lehet ismertetni. Tartalmazza azoban a lehetséges helyszíneket, melyek: Brassó, Szeben, Arad, és Kolozsvár.

Számoljunk kicsit: Cernavoda jelenleg az ország energia-szükségleteinek 18%-át fedezi 2 darab 705,6 ill. 706 MW-ot termelő blokkal. Még épülőben van 2 db példányonként 750 MW-os reaktor-blokk. Ezek négyen várhatóan az ország energia-szükségletének 40%-át fogják fedezni (vagyis összesen 2911,6 MW-ot).

A tervezett újabb erőmű 3000 MW kapacitásra lesz majd felnyomható (várhatóan kettő vagy három reaktor-blokkal), ami azt jelentené, hogy az ország (várhatóan meredeken már nem növekvő) energia-szükségletének durván 80%-a lenne atomenergiával lefedve. Ez egy államban, ahol az alternatívák száma nagy és ezek kellően változatosak!

Ráadásul olyan városok szerepelnek a potenciális választások között, amelyek kiürítése katasztrófa esetén szinte lehetetlen (Csernobil mellett Pripyat város és környéke lakossága kb. 50.000 lehetett, kiürítése 2 napba tellt, Kolozsvár és környéke lakossága pld. több mint hétszer ennyi), és/vagy melyek fő útvonalak metszéspontjában vannak, ezért bármilyen baleset garantáltan tönkretenné az országot.

Jelen pillanatban nagyon remélem, hogy ha nem más, a világgazdasági válság kellően észhez téríti e projekt  megtébolyult kifejlesztőit. Ha nem, e szörnyűség ellen már csak a potenciálisan érintett területek lakossága tehet majd valamit.