Újdonság a mai “ördögi koalíció”? Korántsem. Csak a román történelem ismételgeti magát… Még Johannis sem újdonság: ő az a biznyos “idegen herceg”. Băsescu pedig nem más mint Alexandru Ioan Cuza “politikai reinkarnációja”. Egy bukott reformer. Lássuk csak meddig is ér a történelmi analógia…

Mikor Alexandru Ioan Cuza megvalósította a két “román ország” egyesítését, perszonálunió útján megalakult az első modern állandó román törvényhozás.

Benne liberálisok és konzervatívok “feszültek” egymásnak, de legfőképen a reformpárti államfőnek. Kogălniceanu és kormánya segítségével, többek között polgári törvénykönyvet, új alkotmányt, tanügyi törvényt alkottak, és véghez akarták vinni az összes reform legnehezebbikét: meg akarták valósítani a feudalizmus felszámolását egy földreform által.

Mikor a mindkét pártban többségi nagybirtokosok látták, hogy a Cuza-féle progresszív reformok kezdenek “túl messzire menni” összefogtak ellene.

Diktatórikus törekvésekkel vádolták meg…

Végül a katonaság segítségével a reformellenes konzzervatív és “liberális” képviselők átvették a hatalmat, de egymással szembeni ellentéteiket képtelenek voltak feldolgozni.

A megoldás Hohenzollern-Sigmaringen Károly “importálása” volt, mint kompromisszum-emberé. Így lett Románia (alkotmányos) monarchia.

Ez voltaképpen a mai helyzet történelmi előzménye. Most a reformok az ex-kommunista elit felszámolását célozták volna, ha az elnök és “pártja” ezeket véghez tudta volna vinni. Nem tudta, mert a diktatúrában vagy ennek utóhatásaként megvagyonosodott, mind a PSD-ben mind pedig a PNL-ben nagy számban képviselt, “újbojárok”-nak ez nem állt érdekében.

Öszefogtak az államfő ellen, diktatórikus tendenciákkal vádolták meg, majd egy ideológiailag vállalhatatlan koalícióba tömörültek ellene. Mindent csak azért, hogy Băsescu-t legyőzzék.

A győzelem azonban rövid életű lenne, hiszen a két “ellentétes” tábor előbb-utóbb piti gazdasági érdekből a másik létére törne. Johannis-ban látják annak garanciáját, hogy e folyamat kezdete előtt egy rövid szünet következik be, amíg a kormányzásból és szabad-rablásból eddig kizárt PNL+PSD koalíció jól megszedheti magát, felkészülve a következő nagy ütközetre, a leszámolásra gazdasági vetélytársaikkal.

Crin Antonescu kiesett… Utána meg kiborult… Megismételte azt a szégyentelen kirohanását (1:26:25-nél az érdekes rész kezdete) amit már az EP választás után is kifejtett, miszerint őt bezzeg meglopták! Majdnem a választás utáni hazudozás és vádaskodás eddigi nagymesterét, magát Vadim Tudort is felülmúlta, tegnap esti teljesítményével.

Szidta a mogulokat, szidta Băsescu-t és szidta az exit-pollokat előállító intézeteket, felváltva többször is. Az egyetlen akit nem szidott az Mircea Geoană volt… Mára ki is derült miért.

A liberálisok ugyanis bejelentették, hogy lepaktálnak a kommunistákkal szocialistákkal. Azokkal akiknek vérszegény jelöltje még egy győzelmi beszédet sem tudott elmondani írott szöveg nélkül és akinek speach-ét utána rendre egészítették ki hűséges elvtársai, Ion Iliescu (komisszárnak öltözve), Adrian Năstase (akinek már biztos, hogy 5 évig nem fogják megszámolni a tojásait) és Marian Vanghelie.

Közben érdemes olvasgatni egy kicsit a külföldi sajtót is ami nem arról ír amiről a hazai “közvélemény-alakítók” kárálnak. Ehelyett a valóságról tudósít, arról, hogy “a pro-szocialista média, melyben Băsescu sok ellenséget szerzett, éjjel-nappal támdja…” (BBC), vagy arról, hogy Geoană megválasztása esetén a korábbi kommunista elit kerül majd hatalomra. (Deutsche Welle).

A Wall Street Journal közben kifejti, hogy Geoană megválasztása jobb lenne a gazdaságnak, de egyben azt is, hogy Geoană vonta ki a szocialistákat a kormányzásról (nem Boc dobta ki őket, ahogy a hazai média-narratíva állítja) és ez okozta a kormányválságot.

FONTOS UPDATE(24.11.2009): Már az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet független megfigyelői is elítélik a RealitateaTV és az Antena 3 által folytatott manipulatív kampányt, kijelentve, hogy tudatosan rossz színben tűntette fel a két hírtelevízió Traian Băsescu elnökjelöltet.

Hasonlóan vélekedtek a Realitatea Caţavencu tröszt újságáról, a Cotidianul-ról,is mely 84%-ban (!) negatív hírekben szerepeltette az elnököt.

Ez nem semmi!

Az, hogy Antonescu a PSD mellett fogja letenni a garast a kezdetektől nyilvánvaló volt. Pártjában a Tăriceanu szárnyat nem győzte le véglegesen. Ha az elbukott elnökválasztás után nem tudott volna valamit kiosztani az őt támogatóknak egyhamar a torkának esnek.Az, hogy a kormányrajutáshoz szembe fordult pár hónapi retorikával és mellesleg a liberális doktrínával is melyet pártja névlegesen képvisel, mit sem számít.

A kérdés már csak az, hogy ezt a nyílt pofátlanságot a közrendbéli liberális szavazók le tudják nyleni vagy sem? Bukott elnökjelöltjük most a hatalom kedvéért, Klaus Johannis-szal zászlaján vonul majd be a vörösök mellett a hatalomba és a történlembe is, ha veszteg maradnak.

A rendszerváltás megint nem lesz véghezvihető, a kommunizmus újgazdajgai, az életfogytig politikusok (igen itt konkrétan Markó Bélára is gondolok) saját és családjaik szűk érdekei szerint kormányoznak majd.

Persze a legnagyobb csendben… Mert az elkötelezetten szocialista államapparátus és szakszervezetek nem fognak pisszenni sem. Nem lesznek általános sztrájkok, sem tömegmegmozdulások… Semmi a Băsescu korszakot jellemző “balhéból”. Csendesen fog a lakosság szenvedni, mint az első 60 év kommunizmus ideje alatt.

Csend az lesz… És hullaszag.

Mert a gazdaság jövő évtől mélyrepülésbe kerül: már hírlik, hogy a hűsneműk ára 40%-kal emelkedik jövő év elején.

Emlekednek majd az adók és járulékok is, mert a Nemzetközi Valutaalap dollár-milliárdjai nélkül az ország vagy csődbe megy, vagy élve megnyúzzák azt a pár vállalkozót aki még adót és társadalombiztosítást fizet…

Mi lesz az erdélyi magyarsággal? Nyilván semmi. Vagyis ugyanaz ami eddig is volt. Persze az RMDSZ több mint valószínű, hogy támogatni fogja a Johannis-féle bábkormányt, függetlenül attól, hogy ez a romániai magyarságnak ez mennyire felel meg vagy sem.

Már kitértem rá, de nem lehet eleget hangoztatni, hogy Johannis kisebbségi származását erényként mutatják be, miközben egyik jelöltben sem merült fel, akár egy egy pillanatra, mondjuk Kelemen Hunor-t miniszterelnök-jelöltnek kinevezni. Pedig ugyebár több a magyar Romániában mint a német s biztos mind elment volna szavazni, ha magyar a miniszterelnök-jelölt.

Semmi újdonság… Az udemeráj kormányzott már a liberálisokkal is meg a szocialistákkal is. Mindkét esetben sikereik egy kövér nullával számszerüsíthetőek.

E következő kormányzás végösszege majd esetleg nulla a négyzeten lesz…

Állítólag megválasztották az Európai Unió első elnökét Herman von Rompuy-t. Nesze még egy pofon a demokráciának és az óvilágnak ahol feltalálták!

A XX. század vívmánya volt áz általános választójog. Európaszerte azonban úgytűnik csak eddig, 2009 november 19.-éig élvezhettük e jogot valóban “általánosan”.  A jogot, hogy a felettünk uralkodó egyéneket mi magunk választhassuk meg, közvetve vagy közvetlenül, titkos szavazáson, listán vagy egyénileg, mégis nyílt és közismert játékszabályok, érvek és álláspontok alapján.

Európa legújabb “császárait” már nem így fogják választani.

A mai estén összegyűltek Európa új választófejedelmei, a tagállamok állam és/vagy kormányfői annak függvényében melyik felelős a külpolitikai kérdéseben, és  egy munka-vacsora folyamán, ahonnan még a magasrangú diplomaták is ki voltak tiltva, zárt ajtók mögött és titkos lobbizás után megválasztották az Unió egyik legkisebb országa miniszterelnökét az EU első elnökének.

Nem a megválasztott személyt (egy kis ország vén miniszterelnökét) hanem a megválasztás módszerét tartom kockézatosnak. Titkos egysztetések, sötét kompromisszumok által jutottak el a személy megválasztásáig.

Határozatukat nem kihirdetéssel hozták a köz (a plebs) nyilvánosságára, hanem kiszivárogtatással. Méltó a folyamathoz mely e döntéshez vezetett!

Az elhangzott érvekről és ellenérvekről csak találgatások vannak és lesznek. A tárgyalások jegyzőkönyveit (ahogy az nemzetközi békekonferenciák után szokás volt) ezer évre titkosítják majd, és a valóság elvész az államférfiak és államasszonyok egymással ellentétes önéletrajzi emlékezéseiben.

Soha nem tudjuk meg kinek az ötlete volt egy jelentéktelen, nemzetiségileg agyon-tagolt államból egy no-name politikust előhúzni, akinek politizálásában a “konszenzus-készséget” emelték ki mint meghatározó tényezőt…

Európának nem konszenzus-építésre, hanem tiszta, érthető és őszintén megfogalmazott politizálásra van szüksége különben a zárt ajtók mögötti kompromisszumok által megszűnik létezni a választáson, polgári felelősségen és polgári erényen alapuló demokrácia.

Helyébe lép a fasizmus jogutódjnak tekinthető “korporativista demokrácia” melyben nincs vita csak konszenzus.

“A jóérzés társadalma”. Ez Crin Antonescu kampányának ideológiai alapja.

A betegséget Antonescu helyesen azonosította, azonban a gyógyszert nem. Erről érdemes egy kicsit írásban elmélkedni…

Ami óta személygépkocsit vezetek a következőre lettem figyelmes: az “ártalmatlan” gyorshajtók száma e pár esztendő alatt tapasztalataim szerint korántsem nőtt, míg az agresszív, szemtelen és másokat veszélyeztető elmebetegeké megugrott!

[Az utóbbi év újdonsága az, hogy belterületen 70-nel közlekedve, ahol az útviszonyok s a napszak megengedik, egy-egy őrült beáll mögém és lámpázással vagy dudálással ad hangot annak az elégedetlenségnek, hogy én lassan megyek, aztán (válhetőleg káromkodva) elhúz mellettem, és 120 fölé gyorsulva elhajt.]

A közlekedési morál a társadalom  értékeinek egyik legjobb indikátora…

A minden téren eláltalánosodott szemtelenség okai azonban (Crin véleményével ellentétben nem a példamutatás hiányában hanem) abban keresendők, hogy Romániában a lakosság egy részének vagyonosádása nem a kapitalizmusban megszokott képlet szerint zajlott. E képlet a következő lenne:

egyetemi végzettség + kemény sokéves munka + takarékosság + innováció + jó üzleti érzék -> egyre növekvő vagyon

E gazdagodási modell jóérzés és becsületesség-építő, erénygerjesztő, mert a személyek közötti bizalomra alapszik, és a sikert a keltett és megőrzött bizalom szintjétől és minőségétől teszi függővé. (Nem az én ötletem, részletekért l. Francis Fukuyama “Bizalom” c. könyvét).

Ehelyett a gazdagodás bevett módjának képlete inkább a következőhöz vált hasonlóvá:

kommunista párttag + kapcsolatháló -> kommunista vállalatvezető + (FSN/PDSR) párttagság -> sok haver  -> privatizáció bajnoka ->  profitadómentesség (+ adócsalás) + "kedvezményes kölcsön" a BancOrex/DaciaFelix-es haverektől + egy pár haver az összes közhivatalnál + védett piac a termékeknek és/vagy versenytársak kicsinálása fentemlített haverek segítségével + korrupt jusztícia ami az adósokat elítéli de a hitelesektől véd + haverek egy pár újságnál -> egyre növekvő vagyon + politikai szerpvállalás -> befolyással való üzérkedés -> még jobban növekvő vagyon.

Rövidebben:  kialakult egy generáció melynek sikeressége politikai elkötelezettségén és kapcsolatain később pedig vagyonán és befolyásán múlott. Haladásukhoz és felemelkedésükhöz semmilyen polgári erény birtoklására nem volt szükség! Sőt! A törvénytisztelés és az empátia, mint erények ezen egyének számára kimondottan hátrányosak voltak.

Ezek az újgazdagok, akiknek vagyonosodása személyi erényeiktől függetlenül zajlott lettek a mai társadalom hangadói.

Ráadásul ezek az egyének befogják a politikai spektrum teljes szélességét. Három mintapéldányuk:  Dinu Patriciu liberálisnak vallja magát, Dan Voiculescu nacionál-sovén “nemzeti konzervatív”, Gigi Becali kereszténydemokratának képzeli magát… De ők csak a csúcsragadozók. Regionális és helyi szinten egy egész gazdasági-politikai komplexum (mert nálunk nem lehet külön gazdaságról és politikumról beszélni) épült ki, melynek egyetlen létcélja saját hatalmának fenntartása és megerősítése.

Közben az értelmiséget és valódi vállakozókat/kisiparosokat melyeket a  szabad-foglalkozásúak tömege testesít meg, egy jól megtervezett tönkre-adóztatási folyamatnak vetették alá. A 16 %-os adókulcs előtt egy szabad foglalkozású nem tudott olyan keveset keresni, hogy ne a 38%-os adókulcsba legyen besorolva. Mindeközben a “vállalkozások” profit-adó kulcsa valahol a 0,3% körül volt.

Egy “cég” akármilyen befektetését adójából levonhatta, teljes működése alatt. Egy szabad foglalkozású csak fennállásának első 3 évében és akkor se bármilyen befektetését…

A függetlenül, szabadúszva dolgozó és gondolkodó értelmiség derékhada: orvosok, mérnökök, műépítészek, írók, költők, képzőművészek, közgazdászok, könyvvizsgálók, könyvelők, és ügyvédek nagy többsége kiszorult abból a vagyonosodási versenyből, melynek élén a korábbi pártállam elitje és az ezeket hűen kiszolgálók finiseltek.

A pofátlanság-cunaminak oka az, hogy a szabad-foglalkozásúak és csakis a szabad-foglalkozásúak esetén van közvetlen ok-okozati összefüggés a személyi erény és a gazdasági siker között egy normális társadalomban. Mivel Romániában csak az a szabad-foglalkozású örvendhet gazdasági sikernek aki politikailag jó oldalra helyezkedett, és ők kevesen vannak, az erényes viselkedést nincs ki a társadalom szélsesebb rétegei számára mint a jólét egyik alapfeltételét (saját példája által) propagálja.

Hiába erényes egy ember, ha nem gazdag: a kapitalizmustól ezt bezzeg eltanultuk…

Ezen a helyzeten Crin Antonescu nem tud változtatni.

Beléptünk egy ördögi körbe: a nyerőképlet az agresszivitás, a tiszteletlenség és az erénytlenség.

Minden nyerőképlet lényege, hogy minnél jobban működik annál többen és annál többet csinálják. Ameddig be nem áll az összetétel csapdája. (Az a helyzet mikor minél többen jönnek rá egy trükkre annál kevesebb haszon van az illető trükkből, míg a végén mindenki hoppon marad.)

Vegyük a következő példát:

Adott X aki szemtelen.

X minden alkalommal blattol mikor haza utazik, bár jócskán lenne pénze vonatjegyet váltani. Megvesztegeti a kalaúzt, és negyedáron teszi meg az utat. Szigorított ellenőrzés az adott vasútvonalon nincs mert a járat éjszakai, és amúgyis kevesen szoktak rajta utazni.

Sikeres utazásairól beszámol a vele egy városban lakó de szintén máshol tauló ismerőseinek, akik szintén rákapnak a blattolásra és a vonatozgatásra. Fél év múlva a pár vagonos szerelvény degeszre van tömve utasokkal, de egyikük sem vált jegyet.

Közben a vasúttársaság látva, hogy az illető szárnyvonal egy fitying hasznot se hoz és, mert  úgy látják a jegy-eladásokból, hogy csak 1-2 ember utazik rajta, úgy dönt, hogy bezáratja a vonalat.

Innentől a blattolók pórul járnak.

A kalaúz közben minibuszt vesz magának a sok kenőpénzből és azzal szállítja haza – busás áron – a korábbi blattoló diákokat, meg azt a pár embert is akik soha nem blattoltak.

Koneč.

A kifejezés a norvég “justizmord”-ból származik, és szó szerinti fordításban az igazság megölését jelenti.

Pont azt ami történt a “móri bankrablók” ügyében, ahol egy nyolcszoros gyilkosságért első körben egy (ezügyben) abszolút ártatlan embert ítéltek el, aztán mikor addig nyilvánvaló ártatlansága végképp bizonytást nyert megint elítlték 18 (!) évre a már letöltött büntetése mellé, hogy a hiba ne legyen nyilvánvaló.

Az ügy részleteivel, melyek a magyar és Közép-európai “inkvizitoriális” (szakszó) jogszolgáltatás kórképét alkotják a tisztelt olvasót nem kívánom fárasztani, azt megtalálja itt Dr. Kende Péter ügyvéd cikkében az ügyről. Jogászoknak, joghallgatóknak kötelező olvasmány…

A dolog lényege, hogy a bíró azt csinál amit éppen akar és senki nem vonja soha felelősségre.

A jogállamiség elvét miszerint a jogszolgáltatás független a másik két hatalmi ágtól nálunk-fele úgy értelmezték, hogy a bíró a törvénytől is függtlen. Minden normális demokráciában (pld. USA) a jogrendszer tetején egy Legfesőbb Bíróság áll melynek tagjait a törvényhozés választja az államfő kinevezésére (mert egyedül a törvényhozás népképviseleti szerv) életfogytig tartó mandátumra, s csak ez is mozdíthatja el. Nálunk a bírói függetlenségből egyfajta primitív fétist csináltak, olyannyira, hogy a törvényhozásnak amely a nemzeti szuverenitás letéteményese, nincs beleszólása abba, hogy kik vezetik a bírói hatalmat. Egy olyan hatalmat ami nem attól lesz hatalmas, hogy bíráskodik, hanem azért bíráskodhat mert a törvényhozás megengedi neki.

A társadalmi szerződés értelmében mindenki lemond arról a jogáról, hogy maga szerezzen önmagának igazságot (a szemet-szemért elv, szakszóval talio) és ezt a jogot az államra ruházza. A bíráskodás joga és a bírói szabadság azonban nem azt jelenti, hogy a mindenkori törvényhozó közvetlenül nem szabályozhatná a jogszolgáltatót, ha ez a nép érdekében szükséges (például mert a bírák a törvény alkalmazását megtagadják, vagy a közjóval  ellenétesen a jogot félreértelmezik).

Az egész térségben nem honosodott még meg a személyes felelősségen alapuló jogálamiság elve, ahol a hatalmaskodók (politikusok, bírák, miniszterek) a nép előtt demokratikus választás útján közvetlenül felelősségre vonhatók.

Valójában egyfajta Dél-amerikai “demokráciában” élünk ahol az uralkodók és az uraltak között éles különbség van, ami abban nyilvánul meg, hogy az alattvalóknak nincs vaódi elszámoltató htalma azokkal szemben akik az ő nevükben felettük zsarnokoskodnak.

Ez az igazi justmord.

Magyarországon a lottó 2,2 mrd forintos főnyereményét rendőrök vitték el… De ez nem újdonság, hiszen nálunk is több nyertes rendőr vagy rendfenntartás-közeli egyén volt! Máshol (Bulgáriában) pár hete egymás után két húzáson jött ki ugyanaz a számsor. Lehet, hogy valami “baj van a golyó körül”?

A lottó megnyerésének valószínűségi aránya a magyarországi “5-ös lottó” esetén 1:43 949 268, a romániai “6 a 49-ből” tipusú lottó esetén pedig 1: 13 983 816. Elég gyatra valószínűségek…

Annyak az esélye azonban matematikailag még ennél is jóval kisebb, hogy a várhatónál kiszökellően nagyobb arányban nyerjenek rendőrök és más rendfenntartók ebben a játékban.

Mégis ez a helyzet.

Romániában a közérdeklődést először Stelian Ogică első esete keltette fel.

Az eset röviden és velősen Ogică álláspontja szerint: a 2001 január 21.-i lottóhúzáson megnyerte a főnyereményt (1 millió $ körüli összeget). Még nem vette át nyereményét, de sokaknak eldicsekedte, hogy nyert. A következő hét folyamán, kijelentései szerint, tömbházának lépcsőházában egy azonosítatlan férfi és nő kirabolták és összeverték. Az elrabolt értéktárgyai között volt 60 darab lottószelvény is, inklusszív az a bizonyos szelvény mely a főnyereményre feljogosította.

A szóban forgó szelvényt a Románia egyik titkosszolgálatának a Köztársasági Őrezred megfelelőjének, az Állami Védő és Őrszolgálatnak (SPP) egyik ügynöke mutatta be a Nemzeti Lottó RT-nél, és ezzel átvehette a főnyereményt.

Ogică-t két évre bebörtnözték, csalási bűncselekményért, annak ellenére, hogy csupán annyit jelentett ki, hogy nyrőszelvényét elrabolták.

A dolog furcsasága az, hogy 2001 óta, a szóban forgó “önjelölt” nyertes Stelian Ogică még legkevesebb tizenkétszer valóban, dokumentálhatóan, nyert a lottón. Kétszer a II. kategóriában, és vagy tízszer a III. kategóriában, a joker-számokon vagy a kisebb “hozamú” 5 a 40-ből tipusún, legutóbb 2008 végén majd 2009 közepén is. Az illető mindenképpen valamilyen különleges tehetséggel bír…

Az azóta botrányhőssé nemesedett sokszoros nyertes később a politikumban tevékenykedő maffiának tulajdonította a főnyereménye eltulajdonítását. Semmi újdonság. Orwell 1984-ében szerepel egy megjegyzés, miszerint a regényben leírt disztópikus társadalomban köztudott, hogy a nagyobb nyereményeket a párt viszi el.

Ogică magyarázata, ha csupán az ő esetét vennénk figyelembe enyhe paranojjára, vagy csalási szándékra utalna. Egyrészt viszont, ahogyan Kissinger mondta: “egy paranojjásnak is lehetnek ellenségei”, másrészt pedig

Romániában arányon felül nyernek a lottón belügyesek (és magán őrzővédők).

Egy kis felsorolás:

1. 2003-ban október 15.-én 67 (olvasd hatvanhét) Temesvári rendőr nyert lottón fejenként 1-1 autót és közülük 52-en még mellé 20.000.000 régi lejt is.
2. Cosmin Romega, Călăraş-i biztonsági őr és barátja, Mihai Diaconeasa egy kisteherszállító sofőrje, 3 millió € körüli összeget nyertek a lottón 2007 augusztusában. Egyikük sem mondta fel állását, egyikük sem váltott lakást. Az egyetlen “luxus” melyet megengedtek maguknak egy-egy terepjáró megvásárlása volt.
3. Ugyanazon a településen élt, tanácsoskodott, és lottózott a helyi rendőrség technikai szolgálatának főnöke, Cristian Constantin-Gabriel, aki 2007 őszén vált lottómilliomossá. (Továbbiakért lásd a köv., sokkal presztizsesebb, linket is.)
4. Az idei év romániában eddigi legnagyobb nyereményét, egy 11 millió € körüli összeget a Romániai Belügyminisztérium egyik alkalmazottja nyerte meg. Ennek az estenek egy további furcsasága (l. linkelt cikk), hogy ugyanabban a lottózóban, Galaţi-on, ahol az illető személy szelvényét benyújtotta, három héttel korábban benyújtottak egy szintén jackpot nyertes szelvényt, amellyel valaki 2,3 millió €-t vitt el.

Persze a jelenségre léteznek racionális magyarázatok.

A rendőri kötelékekben szokványosan erős az összetartás, így nem tevődik fel, hogy valaki elfut a közösen nyert pénzzel. A tömeges nyeréseket magyarázhatja ugyanis az, hogy egy kötelék (mint a temesvári vagy magyarországi példában) összeadja a pénzt és több kombinációt játszik meg, így növelik nyerési esélyeiket is. Én erre tippelek az említett esetekben.

Nyitva maradnak az “egyéniben” nyertesek ügyei…

Zárásul egy furcsaság: Bulgáriában két egymásutáni héten kétszer húzták ki ugyanazokat a nyerőszámokat. A matematika törvényei értelmében ilyesmi megtörtéhet, sőt ugyanannak a számsornak a kihúzása két egymásutáni húzáson ugyanannyira valószínű mint bármely más véletlenszerűen választott számsor kihúzása a következő húzáson. Az, hogy a múltheti nyerőszámokat húzzák ki megint ugyanannyira valószínő, mint az, hogy a tisztelt olvasó nyerőszámait húzzák ki, amennyiben csak egy számsort játszik meg.

Az ottani rendőrség mégis vizsgálódik. Adott ugyanis, hogy miután a szeptember 6.-i, és 10.-i húzásokon ugyanaz a számsor jött ki, egy szeptember 13.-i húzáson is újra megjelent az előző számsor három száma.

Ennek mi a valószínűsége???

Akkor most az RMDSZ csatlakozik, vagy csalatkozik?

Egy újabb bizalmatlansági indítvány a PNL részéről alkotmányellenes lenne! A liberálisoknál a kormányváltó hangulatnak várnia kell, ugyanis Románia alkotmányának 113.-cikke kimondja, hogy egy elbukott bizalmatlansági indtívány kezdeményezői nem nyújthatnak be egy újabbat a parlamenti ülésszak végéig. (Meglátszik, hogy a miniszterelnök alkotmányjogász…)

Következésképpen az egyetlen opció ha a PNL-sek meg RMDSZ-esek szavazzák meg a PSD indítványát! Vagyis lepaktálnak a szocialistákkal.

Namármost, ha ebben a helyzteben nem a PSD fogja megszavazni a PNL indítványát, hanem fordítva, a PNL a PSD-ét, az ”jót tesz” majd a liberális elnökjelölt Crin Antonescu választási esélyeinek.  A szocikkal való újabb mésalliance csillogó bizonyítka, hogy a PNL tulajdonképpen nem liberális, csupán egy opportunista párt aminek egyetlen létcélja az államelnök megbuktatása, majd az együtt-kormányzás a szocialistákkal.

Persze ezúttal az RMDSZ is be(le)lépett a … buliba. Bukaresti érdekvédőink megint nem gondolkodnak… Eddig a PD-L nem utasította el őket, és ”követeléseiket” nyíltan, csak abban a mértékben, amelyben a többi párt legjobb pillanataiban is elutasította volna ezeket.

Most mégis letámadják a demokrata-liberális kormányt. Nem mondom, hogy nyíltan támogatniuk kellene, de az sem egy jó ötlet, hogy a többségi lakosságban kikristályosítsák azt a tudatot, hogy az RMDSZ reformellenes proxi-baloldali zsebpárt, a szocialista-liberális konzorcium állandó ölebe.

A PSD és a PNL nyíltan magyarellenes, Băsi, a PD-L “feje” csak nyíltan autonómiaelellenes, de a magyarokkal szemben még nem nyilvánította ki azt a bennsőséges gyűlöletet amit Crin Antonescu sem azt a csendes de kitartó megvetést amit Mircea Geoană és pártja.

Ne feledjük, a PSD ragaszkodott hozzá, hogy a PD-L-vel kormányozzon “kizárólagosan”. Emiatt nem volt az udemeráj kormányon eddig. Băsi mindíg is rá volt szorulva a magyar választókra, és ez megintcsak hasznosabb személlyé teszi mint Antonescu-t vagy Geoanăt.

Vajon mit tesznek majd, ha Băsescu szokásához híven megint nyer? Beállnak sztrájkolni a magyarok is a köztisztviselők mellé? Tiltakozik majd a magyarság “képviselete” is egy elnök demokratikus megválasztása ellen, vagy csatlakozik a PNL+PSD+PC koalícióhoz, és megbuktat bármilyen PD-L vezette kormányt amit a régi/új államelnök javasol majd… Majd az előrehozott választásaokon amit a PNL-vel és PSD-vel együtt kiprovokálnak (mert erre megy ki a játék) ”érdemeiknek” hű jutalmaként végre kiesnek a parlamentből?

A legjobban tennék, ha békén hagynák az elnököt, vele ezt az egész nyamvadt helyzetet, és kivonulnának a parlamentből a bizalmatlansági indítvány megszavazásának idejére, bizonyítva, hogy nem vállalnak szerepet ebben az ocsmány kínai árnyjátékban, melynek egyetlen tétje az ókomcsik és “liberális” partnereik hatalomra emelése.

A tegnapi nap folyamán az ország legtöbb megyéjélben visszamondták a megyei szintű együttműködési jegyzőkönyveket a PD-L tagjai, és három perccel ezetlőtt a PD-L szenátorai is megszavazták a PSD-vel kötött együttműködési jegyzőkönyvek felbontását! Ez utóbbi hírt jelentő cikk szerint a képviselőházi PD-L frakció is osztja a szenátusi frakció véleményét.

A helyzet ezzel a válságosról kritikussá alakult. Adott ugyanis az a bonyodalom, hogy a tanügyi Tv. és az Egységes Javadalmazási Tv. tervezetét a kormány saját felelősségvállalása mellett fogja benyújtani szeptember 15.-én, és ez alkotmányjogilag annyit tesz, hogy ha a felelősségvállalási eljárásban benyújtható bizalmatlansági indítvány sikerrel jár, akkor a törvénytervezetekkel együtt a kormány is bukik.

Ha a PD-L kitaszítja a PSD-t a kormányból, akkor kis lobbival, jónéhány átállóval és az RMDSZ támogatásával akár sikeresen nyújthatna be egy saját bizalamatlanségi indítványt, melynek hatására bukhatna a kormány… De a PSD és PNL együtt szintén megtehetné ugyanezt, azonban az előbbi lehetőség a nagyobb. Erre utal, hogy a PD-L egyedül a nagy pártok közül nem szállt be a magyarellenes hőzöngésbe, az “autonómiakövetelések” témáján. Ez így jó is lenne forgatókönyvnek, ha eltekintenénk a kontextustól.

A helyzetet ugyanis az teszi elképesztően kockázatossá, hogy a bíróságok már harmadik hete törvénytelenül sztrájkolnak. Ha erre a bírói engedetlenségre még rájön egy korményválság is, akkor az állam súlyos veszélybe kerülhet… A bírák ugyanis még korábban kilátásba helyezték, hogy bojkottálják az államelnöki székért folyó szavazást.

Most azonban extrém esetben valóssá válhat az a forgatókönyv, hogy a kormányválság előrehozott választásokba torkolljon, melyeket akár az elnökválasztásokkal egyidőben is meg lehetne szervezni. De nem a bírói hatalom támogatása nélkül…

Tulajdonképpen akármilyen instabilitás állna is be a végrehajtói hatalomban az egybeesik a jogszolgáltatói hatalom engedetlenségi mozgalmával, és ezért korántsem veszélytelen.

Közben érdekességképpen, a romániai szabadkőművesek vezetője kijelentette, hogy a Romániai Nemzeti [Szabadkőműves] Nagypáholy megvonja “minden támogatását az állam alapvető (ro. fundametale sz. megj) intézményével szemben”. Viorel Danacu nagymester szó szerint így fogalmazott (l. filmfelvétel). Erre varrjanak gombot a konspiroloógusok… 

Szerintem csak egy nagyot akart mondani a nagymester ezzel, és a politikumtól akarták bizalmukat megvonni nem az állam alapvető intézményeitől, de a kijelentés mindenképpen rosszul van megfogalmazva.

A román állam legutóbb tíz éve, az utolsó bányászjáráskor volt ilyen labilis helyzetben. Emellett a magyarellenesség és nacionál-sovén retorika megfertőzte a PSD-t és mindennek a teteje a Nemzeti Liberális Pártot is melynek elnöke felkérte a Legfelsőbb Ügyészséget, hogy vizsgálja ki az autonómia-törekvő székelyeket…

Egy tervezett állami alkalmazotti általános sztrájkra is rátevődik a korményválság. Ez érdekes lesz…

Vajon kinek használ majd ez a helyzet?

Nyilván a szocialista pártnak. Iliescu-ék ókomcsi szárnya már a jövőre gondol. Az, hogy Geoană népszerűsége (19,2% a legújabb felmérés szerint) nem éri el saját pártjáét (33%) a felmérésekben már magában sokat mond: ha ugyanis ez utóbbi elbukik az elnökválasztásokon még mindíg ott lesz egy előrehozott választás kikényszerítésének lehetősége, melyet ha télen és teljes köztisztviselői zsaroló-kampány közben szerveznek, akár 50% fölötti arányban is megnyerhetnek a szocik…

Nem hiába akarja Băse újramelegíteni a bányászjárások és a 89-es forradalom dossziéit az utóbbi időben… Politikai ellenlábasa még mindíg az Iliescu-Năstase tengely. Ion Iliescu ugyebár megköszönte a bányászoknak annak idején közbelépésüket… Bizonyára a közalkalmazottaknak is meg fogja valaki “köszönni”, hogy kiveszik részüket a kommunista utódpárt újbóli hatalomra emeléséből…

Tegnap délután a Kossuth Rádió egyik hírére felkaptam a fejem. Eszembe jutott mi is készül szeptember 5.-én…

Az, hogy romániai magyarságunk újabban igencsak nyomtalanul létező “érdekképviseletének” mely tagjai ötlötték ki azt a bődületes baromságot, hogy egy ilyen elnökválasztási kampány kellős közepén Székely Naggyűlést szervezzenek, el nem tudom képzelni… Minden esetre nem gondolkodták át a potenciális következményeket.

Most akarnak autonómiáról beszélgetni??? Épp most?!

Nem néznek ezek TV-t (mármint román hírtelevíziókat)? Nem olvasnak újságot (mármint többségi újságot)? Nem voltak ott és nem is hallotak az idei Tusványoson történtekről? Nem látják, hogy mit zúdítanak rá az erdélyi magyarságra???

Uborkaszezon kellene legyen… Politikai szélcsend. Erre augusztus fejében a PSD+PNL és PD-L vezetői és parlamenti frakciói úgy marrják egymást mint a veszett kutyák… A PSD egyszerre van kormányon és ellenzékben.  A PD-L miniszterei hullanak mint a legyek. A gazdaság csődös, nyílt titok, hogy két kézzel szórják a Nemzetközi Valutaalaptól és az EU-tól kapott pénzeket, többek között botrányosan magas köztisztviselői juttatások kifizetésére. A bírák felrúgták alkotmányos kötelességeiket és csillagászati mértékű fizetésekről álmodva szeptember elsejétől sztrájkba akarnak lépni.

Băsescu kizárólag saját látványos ostobasága miatt elvesztette a sajtó támogatását, de egyben a lakosság bizalmát is, most pedig minden irányból szórják felé a szennyet! Testvéréről látszik bebizonyosodni, hogy fegyverekkel kereskedett. A Realitatea TV már rá is kapott az ügyre… Közben Elene Udrea, az államfő egyik kulcsembere parlamenti, Monica Iacob-Ridzi volt ifjúságügyi miniszteraszony büntetőjogi kivizsgálás alatt áll.  Elássák az állmafőt és minden bizalmasát még azelőtt mielőtt az elnökválasztási kampány hivatalosan megkezdődhetne.

Băse és pártja egyetlen lehetősége a rivaldafény megragadására, és saját vészesen fogyó szavazóbázisuk pótlására, ha kijátsszák a nemzetiségi kártyát. Ez már csak idő kérdése. Tusványoson láthattuk ezt a tendenciát, mely azóta vélhetőleg csak erősödött (az ex-PRM választóközönség népesedésével). Akkor az elnök kirohanását csak pár-tíz “autonómia” feliratot (A4-es lapokon) tartó agitátor váltotta ki.

Most a helyzet merőben más lesz… PD-L, ex-PRM és PSD+PNL vonalon egyaránt összehangolt politikai támadásra lehet majd számítani a romániai magyarság és érdekképviselete ellen.

Egy kis magyarellenes hangulatkeltés amúgyis esedékes lett volna, mert az ország gazdasága csak most kezd belépni abba a válságba amiből a világgazdaság lassan kilép. Különsen, mert most ugrik meg a hazai munkanélküliség, és most kezdik elveszíteni állásaikat a politikailag könnyen mozgósítható állami alkalmazottak (l. elbocsátások a CFR berkeiben). Ilyenkor mindíg jó elterelni a tömeg figyelmét a valós bajokról, és összpontosítani ugyanezt a figyelmet a “belső ellenségre”.

Figyeljünk csak oda kicsit a kontextusra is

Csíkszentmárton szinte teljes lakosságát beidézték Csíkszerdába a településen élő romák ellen elkövetett atrocitások kivizsgálására. Megkezdődött a romániai magyarság ellen a kollektív bűnösség elvének alkalmazása. Csíkszentmártonban nem voltak áldozatai a még kezdeti fázisában leállított pogromnak.

Hadréven, nem is olyan régen, azonban voltak. Ott a lincselő csőcselékben a helyi románság is képviselve volt, inklusszív rendőrök… Akkor nem gyanusították meg az egész falut a 3 roma megölésével (!) és 14 (!) roma családok által lakott ház felgyújtásával. Sőt, a kiosztott böntetések közül a legnagyobb 8 évre történő elzárás volt (!).

Magyaroszág, az egyetlen állam mely képes lenne felszólalni az erdélyi magyarság védelmében, még évekig képtelen lesz hatékonyan megvédeni a határain kívül rekedt magyarokat.

Egyrészt azért, mert a modern Európa ezen a részén hallatlan, hogy akár egy öttagú bűnanda is szervezetten nekiálljon kiírtani egy kisebbség tagjait. E gyilkosok Magyarországnak olyan “országimázst” teremtettek, mely ellehetetlenít bármilyen hatékony külügyi/diplomáciai fellépést a külhoni magyarság védelmében.

Másrészt azért mert a magyarországi politikum és különösen a magyarországi lakosság még nen látta be, hogy ha egy állam a területén élő magyar kisebbségeket fenyegeti ebben a térségben az már nem is olyan hosszú távon Magyarország létére is tör.

Sólyom László államfőt Szlovákia miniszterelnöke (!) pár napja úgy hajtotta el a Mária-Valéria hídról, mint a rossz szellentés-szagot… Magyarország “válaszul” az EU-hoz fordult, mire az EU közölte, hogy a problémát a “két országnak” kel megoldania. A 27-ek uniója már nem a 15-öké ami annak idején elég erős volt ahhoz, hogy Ausztriában rendet rakjon, mikor a neonácik ott kormányba kerültek. Felhígult a történelmileg magyarellenes Közép-Kelet-európai “kishatalmakkal”…

Namármost, térjünk csak kicsit vissza a mi dolgainkhoz

Ha immár látszik, hogy az erdélyi magyarság nemzetközi szinten védtelen, a pillanatnyi túlésési stratégia (legalábbis míg a választási kampány és a gazdasági visszaesés alább nem hagy) nem feltétlenül az “autonómiázás” kellene legyen. Ki lehetne tűzni elérhetőbb célokat is… (független és akkreditált Romániai Magyar Állami Egyetemet péládul, vagy szélesebb helyi hatásköröket országszerte, esetleg magyar nyelvű feliratokat MINDEN magyarlakta település bejáratánál).

Persze “érdekvédőink” legfőbb érdeke, hogy olyan témákban bizonygassák igyekezetüket amik megvalósíthatatlanok, hogy nem-létező igyekezetük “eredményessége” se szúrjon szemet.

Ha viszont az árnyékboxolással a rosszabbik fajta “figyelmet” hívjuk fel magunkra akkor a következmények súlyosak lehetnek. Ráadásul e következményekért cserébe semmit nem nyerünk.

Például: hozhatnak nálunk is nyelvtörvényt! A CNA nemrég szóvá tette, hogy ejnye-bejnye, sok a helytelen beszéd a televíziókban… Namármost, egy nyelvtörvény amiben, szlovák mintára, 5000 €-val is büntethetnek valakit egy román szó rossz nemben használásáért nagyon sok magyar kisebbségi számára komoly egzisztenciális veszélyt jelentene. Ha Băse mondjuk az általa már pár éve kalapált tanügyi reformcsomagot úgy próbálná újraéleszteni, hogy közben egy ilyen szemétséget is belefoglaltatna az neki nagy előnnyel nekünk nagy hátránnyal járna.

Persze a Székelyföldön a nagyyűlés által keltett szükségtelen “figyelem” viszonylag kevéssé fog közvetlenül érződni. Nem ott lehetnek éjszakánként magyarverések, hanem a “szórványban”, ahol egyes településeken már így is feszélyezi magát az ember, hogy szólaljon-e meg magyarul az utcán vagy sem…

Az egyik legrosszabb következmény

az lehet ha az ország területi integritását féltők miatt megállnak az önkormányzati mozgásszaadság (a helyi autonómia) kibővítésére Băsescu nyomására (is) tett kísérletek.

Mikor országunk kapitánya azt mondta, hogy ugyanakkora autonómia lesz a Székelyföldön, mint Caracal-ban akkor szinte mindenki úgy értette ezt mint az autonómiatörekvések leforrázását, ahelyett, hogy e kijelentésben rejlő végtelen nagy lehetőséget is látták volna.

Ha Caracal-ban elég széleskörű helyi autonómia alakul ki az a Székelyföldnek is előnyére válik. Nem utolsó sorban, mert a helyi autonómia erősödése önkormányzati szinten megbonthatja azt a fiktív nemzeti egységet ami miatt alkotmányunk az országot “egységez nemzetállamnak” titulálja. Valójában mindenkinek tele van a hócipője azzal, hogy Bukarest a világ közepe, ahonnan kivetik a harácsot és ahonnan leosszák a seggberúgásokat helyi szintre.

Legszívesebben lerúgnák a dâmboviţai igát, ha tehetnék, ha csak nem félnének a magyaroktól… Ezt a félelmet erősíti a szeptember 5.-ére tervezett gyűlés.

Nem azt mondom, hogy az autonómiatörekvéseket sutba kell dobni. Csak azt, hogy miután érdekképviseletünk a hallgatást (a kivárást) egy nem létező taktika nevében mesteri szintre vitte egészen a közelmúltig, miért pont most nem tud még egy kicsit várni?!

Már megint választanak Moldvában és már megint ismétlődni látszik a tavaszi helyzet: az exit-poll szerint az ellenzék áll jobban a számadatok szerint pedig a kommunista párt. A balhé ami a választási eredmények kihirdetését követni fogja, már előrelátható.

Pedig a választási eredmények nem feltétlenül hamisak. Az a tény, hogy a lakosság egy kisebb szegmense (liberális gondolkodású diákok, más értelmiségiek, a főváros lakossága) a statisztikákban túl volt reprezentálva. A magyarázat egyszerű statisztikai hiba.

A választások kimenetelével elégedetlenek tiltakozása nem fog törvényszerűen átfogó népfelkeléshez esetleg narancsos forradalomhoz vezetni, ahogyan ezt sokan gondolnák/szeretnék …

Ezt a leckét már megtanulhatta bárki aki utóbbiakban Irán “demokratikus fordulattal fenyegető” válaszásait és az azt kísérő elvetélt forradalmat (vagy például a legutóbbi moldvai zavargásokat) figylemmel kísérte.

A tényállás ott is hasonló volt:

• egy választás melyet “trükkök százaival” tettek az “esélyesebb” jelölt számára kockázatmentesnek, de melynek kimenetele e trükkök nélkül sem sokban változott volna
• a választás eredménye és az exit-pollok közötti eltérés
• egy-egy csalásról szóló mendemonda
• egy pár ezer (relatíve)  jól-szituált értelmiésgi és liberálisan gondolkodó ellenzéki, akik “forradalmat akartak csinálni”
• egy kis törés-zúzás
• egy jól kifejlesztett állambiztonsági apparátus
• végül de nem utolsó sorban a forradalmi eszmékkel azonosulni nem akaró vagy nem tudó elesett vidéki és városi lakosság

Az akkori balhé kimenetele nyilvánvaló volt, sokak számára már a kezdetektől: a demokratikus fordulat a városi lakosság, a vagyonos értelmiségiek létérdeke volt, további érvénysesülésük záloga. A városi kevésbé-vagyonosak és a vidéki lakosság létérdeke azonban a társadalmi rend valamint sanyarú létalapjuk megőrzése, melyet egy forradalom vagy polgárháború tönkretehet.

A helyzet logikája a következő, G. K. Chesterton szavaival: “A szegények ellenzik ha rosszul kormányozzák őket, de a gazdagok magát a kormányzottságot ellenzik”. Következsképen a lakosság nagyobbik része, aki mindennapi szinten szembesül azzal, hogy még van vesztenivalója, nem vetette magát “önzetlenül” a forradalmi eszmék keblére, és nem is fogja soha. Az igazi forradalmakat veszteni való nélküli tömegek váltották ki és vívták meg, kezdve az angol polgári forradalommal és befejezve mondjuk 1956-tal. Azóta Európában igazi forradalom nem volt, esetleg egy-két lázadás (‘68 Prága, ‘80 Gdańsk) vagy államcsíny.

Akármilyen tiltakozás is legyen Moldvában a választások eredménye miatt, tehát, eleve bukásra van ítélve. Demokratikus fordulat ott nem lesz, erre várni sem kell.