Egy hete a malajziai miniszterelnök, Európát szegény világrésznek nevezte, s azt tanácsolta “tanuljunk meg szerényebben élni”. Ma állama visszatoloncolta Szaúd-Arábiába Hamza Kashgari-t akit ott a megöletés fenyeget, egy egyszerű twitter-üzenet miatt. Íme a különbség az újfent “szegény” Nyugat és a gazdagodó Kelet között.

Bizáncban, állítólag, az angyalok neméről vitatkoztak a teológusok és politikai vezetők, miközben a falak alatt gyülekezett II. Mehmet serege. Az ezután következő ostrom végkimenetele így nem is lehetett kétséges. A város lakóit szisztematikusan és kegyetlenül, mind egy szálig, lemészárolták s gazdagságát a hódítók egymás között szétosztották. Korrekció: Ilyesmit inkább a keresztes lovagok műveltek, a IV. Kereszteshadjárat idején…

Valahogy most ugyanez a folyamat játszódik Európában, igaz – még – lassú léptekkel: miközben az EP és az Európai Bizottság egyre leplezetlenebb elfogultsággal Magyarországot és kormányfőjét marja, vagy éppen Románia schengeni csatlakozását torpedózza meg valódi ok nélkül Hollandia, a Világ túloldalán, Nyugati technológiával,.európai tudással és innen exportált munkahelyekkel egyre magabiztosabb rezsimek, általában különböző ízesítésű diktatúrák, emelkednek hatalomra.

Az európai államok még azt sem képesek egyértelműen eldönteni, hogy kimentsék-e vagy sem Görögországot, s vele a közös fizetőeszközt… Ha a következő hét végéig nem áll be a csőd, azt lassan már sikernek könyvelik el. Sehol egy hosszútávú, növekedés-központú stratégia. A vakbuzgó spórláson és a “befektetők” visszatérésnek hiú reményén kívül nincs más ötlet. Pedig Nobel-díjas közgazdászok üvöltik már évek óta, hogy az általános megszorítások nem jelentenek megoldást, csak lassítják a felépülést vagy egy sokkal súlyosabb gazdasági válságot váltanak ki.

Ha pedig akad egy ország melynek mégis volna egy terve (a lakosság aktív hányadának növelése, az évtizedes politikai hűséggel szerzett közszolgálati kiváltságok megnyirbálása, egy piac-orientált oktatási rendszer ami nem képez hatra.vakra – egy tízszeresen túltelített piacra – állami pénzen jogászokat és közgazdászokat, a lakosság dolgozó hányadának kimentése az adósságspirálból) és a terv mellé kormányképes többsége, azt rögtön ezer kéz rántaná a mélybe, nehogy ezek a veszélyes ötletek Európában gyökeret verjenek és versenyképessé tegyenek bennünket a feltörekvő, totalitárius és kegyetlen Kelettel szemben, melynek részéről egy fikarcnyi irgalomra sem számíthatunk a gazdasági és ideológiai versengésben.

Az európai intézmények balra tolódása, az átlagosság kultuszához vezetett ezzel beszűkítve az államok mozgásterét. Az európai hajó süllyed, s a legénység menekülne az utasok előtt. Erre vezethető vissza a Magyarország, Lengyelország, Csehország s a “régi Európa” közti konfliktus is: a menekülési tervek összeegyeztethetetlenségére.