Címkék
December 13.-a, Luca napja, a néphagyományban hozzá fűződő számtalan babonás szokásról híres. Különösen ismertek a jóslással és boszorkánysággal kapcsolatosak. Ezek tudatában furcsán hat, hogy ma reggel, Bukarestben valódi modern-kori boszorkányüldözés kezdődött, a szó szoros értelmében.
UPDATE #1 (17.12.2011) – A “boszorkányok” szabadlábra helyezését elrendelő döntés indoklása kijelenti, hogy az “áldozat” Oana Zavoreanu tudta mit csinált és a gyanúsítottak nem követtek el jogi értelemben vett zsarolási bűncselekményt, vagyis a lentebb 4 nappal korábban bemutatott érvelés elméleti alapja kiállta a jogszolgáltatási rendszer próbáját.
Adott ugyanis, hogy pár táltos-asszonyt csalás és zsarolás vádjával őrizetbe vettek, lakhelyükön pedig házkutatást tartottak. (Az “Adevarul” egyik cikkében a témáról az utóbbi években felettébb szokatlan gyalázkodó/gyűlölködő hangnemben számol be, a varázslónőket köztörvényes bűnözőknek nevezve.) A vád ellenük többek között az, hogy “becsapták” Oana Zăvoreanu “dívát”, aki az utóbbi években kétes életviteléről, trágár beszólásairól és a Nagy Románia Párthoz fűződő kapcsolatáról vált híressé.
E boszorkányüldözést különösen súlyossá az teszi, hogy a felhozott vádak (csalás, zsarolás) jogilag egyáltalán nem állják meg a helyüket. A varázslónők a hatályos törvények értelmében esetleg adócsalást követhettek el, erről viszont a sajtóban alig esett szó.
Adott ugyanis, hogy Románia Büntetőtörvénykönyvének értelmében a zsarolás (194. cikk) a személy erőszakkal vagy fenyegetéssel történő kényszerítése arra, hogy valamit tegyen, ne tegyen, vagy eltűrjön. A fenyegetésnek is van törvényi definíciója (193. cikk. 1. bek.), ez pedig arra a cselekményre utal amikor az elkövető az áldozat vagy családja ellen irányuló bűncselekmény vagy kártékony tett elkövetésével fenyegeti az áldozatot. E definíció értelmében a balszerencsével vagy akár megátkozással való fenyegetés sem büntetendő, mert nem bizonyíthatóan kártékony tett.
Egy gyakorlati példa: ha valaki azt hiszi magáról, hogy vámpír s megfenyegetjük, hogy leöntjük szentelt-vízzel, ha nem fizet nekünk X összeget, még nem követünk el fenyegetési zsarolási bűncselekményt, mert az “áldozat” babonás tévképzetét a jog nem veszi figyelembe csak a cselekmény bizonyíthatóan kártékony mivoltát. Ha a fenyegetés nem létezik, akkor pedig nem létezik zsarolás sem. Ilyen helyzetben a “vámpír” esetleg polgári pert indíthatna ellenünk melyben követelhetné a “tévedésből” nekünk kifizetett pénz visszatérítését.
Hasonló a helyzet a csalási bűncselekmény esetében is… A csalást a Büntetőtörvénykönyv 215. cikke értelmében egy valós tény hamisként vagy egy hamis tény valósként való bemutatásával lehet elkövetni (latinul supressio veri vagy suggestio falsi). Itt a probléma a “ténnyel” van, ugyanis az a tény aminek a valóságtartalma vitán felül van, márpedig ez esetben a boszorkányok varázserejének létezése egyaránt nem bizonyítható és nem is cáfolható, vagyis nem jogi értelemben vett tény.
A hatóságok ez esetben (implicit) azt állítják, hogy a természetfeletti jelenségekben való hitet kihasználva “csaltak ki” pénzt egyes “áldozatoktól”. Ilyen értelemben azonban csalási bűncselekménynek lehetne minősíteni minden felekezeti alapú gyűjtést, ahol az adakozó abban reménykedik, hogy Isten áldását vonja maga után jó cselekedete. Egy ilyen értelmezés azonban nem csupán a hívőket (és Istent) sértené de a vallásszabadsághoz való jogot is. Következésképpen, míg Oana Zavoreanu és társai önkéntesen fizettek a boszorkányoknak nem áll fenn csalási bűncselekmény sem.
Akkor miről is van itt szó? Egész egyszerűen boszorkányüldözésről… Kétes egzisztenciájú de bűnügyi értelemben véve ártatlan állampolgárok üldözéséről, vélhetően politikai okokból. A tegnap este az Antena 3 ugyanis arról számolt be, hogy egyes javasasszonyok bebocsátást kértek a Parlamentbe, hogy egy a tevékenységüket szabályozni hivatott törvényjavaslat beterjesztőjénél tiltakozzanak.
