Készül a jogi értelemben “általános” vagyonelkobzást lehetővé tevő törvény tervezete, mely az Igazságügyi Minisztérium szerint felzárkózást jelent az európai normákhoz. Gyakorlatilag a diktatúra egyik törvényének újjáélesztése, mely ellentétes az Alkotmánnyal, az alapvető emberi jogokkal és sérti az ártatlanság vélelmét is.
Ez az ország ahol mindenki aktívan irigyli felebarátja mindenét. Ezen nem lehet segíteni; olyan kulturális métely mint másutt a nők megkövezése… De azért mégsem illik ennyire csontig benyalni e mentalitás követőinek és törvényt alkotni arról, hogy akinek vagyona van és nem tudja bizonyítani miből attól ezt el kell azt kobozni…
Így volt ez már az átkosban is: ha valaki nem volt jó kapcsolatban az állambiztonsággal, de nem értett egyet “a szegénység egyenlő megosztásával” sem, arra a törvénytelen vagyonszerzés alapján egyhamar rászálltak, és ahogy lehetett megnyomorították Ilyesmi történhet az új elkobzási törvény miatt is: politikai alapon zajló büntetőjogi meghurcolás.
Nem mintha sajnálnám Becali, Columbeanu, Patriciu, Videanu, és társaik vagyonát, de ez a törvény rájuk már úgysem fog vonatkozni (nem lehet ugyanis visszaható), ráadásul e megközelítés a jogállamiság egyes alappilléreit is veszélyeztetné.
Az általános elkobzás (értsd. olyan javak elkobzása melyeket egy specifikus bűncselekmény elkövetéséhez nem használtak fel és nem is bizonyítható, hogy bűncselekményből származnak, de melyek birtoklását a tulajdonos nem tudja igazolni) bevezetése három lehetséges célt szolgál: az első a politikai ellenfelekkel való leszámolás meggyorsítása a választások előtt, ahol a PD-L olyan zakót kap majd, amilyent falusi meccseken a bíró szokott. A második a Schengeni Övezethez való csatlakozás meggyorsítása, amivel választások előtt jót lehetne dicsekedni, de ami nem következik be mielőtt az európai “uraknak” egy két fejet lándzsahegyen át nem nyújtanak. A harmadik a népítéletre hajlamos, populista demagógiának bedőlő szélsőséges tömegek megkörnyékezése.
Alkalmazásában a szabály csak a politikailag védtelen kisemberek tönkretételére lesz felhasználva, ahogyan elődje, a kommunizmus idején alkalmazott 18/1968. sz. Törvény is. Sokat mond, hogy ez utóbbi szabály egy kis részét (!) az Alkotmánybíróság 1996-ban alkotmányellenesnek nyilvánította, majd, a 115/1996 sz. Tv. 40. cikkében a jogalkotó az egészet eltörölte mert összeegyeztethetetlen volt az akkor kialakuló jogállamisággal.
A kormány, július 6.-i ülésén hagyta jóvá az új vagyonelkobzási törvény tervezetét. A beterjesztő Igazságügyi Minisztérium indoklása szerint egy európai normához való igazodás volt a cél. Ez pofátlan hazugság: a norma amit felhoznak, az Európai Tanács 2005/212/IB kerethatározata, a “bűncselekményekből származó jövedelem” (gazdasági haszon) elkobzásáról, melynek lényege különös elkobzás (“confiscare specială”) címszó alatt már réges-régen szerepel a romániai Btk. 118. cikkében.
Itt jogharmonizációra nem volt szükség! Ha a vádhatóság bizonyítani tudja, hogy a javak a bűncselekményből származnak, azokat (vagy ellenértéküket) most is gond nélkül el lehet kobozni. A baj eddig is csak az volt, hogy a vádhatóság alukált a fülén, miközben kétes emberek mesés vagyonokra tettek szert, átlagpolgár számára elfogadhatatlan módszerekkel… Már nem létezik törvényes módszer e vagyonok visszamenőleges “felülvizsgálatára”, s ezért, pótcselekvésből kitalálták az általános vagyonelkobzás ötletét, mert az állítólag egybeesik az emberek “igazságérzetével” (erre a “népi” igazságérzetre a legelvetemültebb önkényuralmi intézkedések előtt szokás általában hivatkozni).
Mint az a témában írtakból kitűnik, itt azon javak elkobzásáról lesz szó, amikről nem bizonyítható, hogy bűncselekményből származtak, de ezek törvényes származása sem. És itt jön be az ártatlanság és a törvényes vagyonszerzés vélelme (mindkettő alkotmányi szinten szabályozva) amit a jogalkotó ez esetben figyelmen kívül hagy.
A vádlott e vélelmeknek megfelelően nem kényszeríthető arra, hogy az ártatlanságát és vagyonának törvényes megszerzését bizonyítsa. Ha ugyanis, ahogy azt az Igazságügyi Minisztérium szeretné, maga a polgár kell bebizonyítsa ártatlanságát és törvényes magatartását, az régen rossz…
“A törvény olyan mint egy sorompó: a kutyakölykök átszaladnak alatta, a nagykutyák átugranak felette, csak a barmok állnak meg előtte” tartja a román népi bölcsesség. Újabban ez kiegészül azzal, hogy e sorompót barmok kezelik…
reccsman said:
Nagyon jó összefoglalás a lehetséges indokokról! Még azt adnám hozzá, hogy a polgárjognak is merészen nekimegy a törvény, hiszen aki birtokolja a szóban forgó javakat, azon vélelem alatt áll, hogy ő is a tulajdonosa. A harmadik félnek kell bizonyítania az ellenkezőjét: legyen az ügyész, aki vádat emel vagy egy polgár, aki visszaigényli a jogos tulajdonát. Nehogy már a fagyi nyaljon vissza!