“A jóérzés társadalma”. Ez Crin Antonescu kampányának ideológiai alapja.
A betegséget Antonescu helyesen azonosította, azonban a gyógyszert nem. Erről érdemes egy kicsit írásban elmélkedni…
Ami óta személygépkocsit vezetek a következőre lettem figyelmes: az “ártalmatlan” gyorshajtók száma e pár esztendő alatt tapasztalataim szerint korántsem nőtt, míg az agresszív, szemtelen és másokat veszélyeztető elmebetegeké megugrott!
[Az utóbbi év újdonsága az, hogy belterületen 70-nel közlekedve, ahol az útviszonyok s a napszak megengedik, egy-egy őrült beáll mögém és lámpázással vagy dudálással ad hangot annak az elégedetlenségnek, hogy én lassan megyek, aztán (válhetőleg káromkodva) elhúz mellettem, és 120 fölé gyorsulva elhajt.]
A közlekedési morál a társadalom értékeinek egyik legjobb indikátora…
A minden téren eláltalánosodott szemtelenség okai azonban (Crin véleményével ellentétben nem a példamutatás hiányában hanem) abban keresendők, hogy Romániában a lakosság egy részének vagyonosádása nem a kapitalizmusban megszokott képlet szerint zajlott. E képlet a következő lenne:
egyetemi végzettség + kemény sokéves munka + takarékosság + innováció + jó üzleti érzék -> egyre növekvő vagyon
E gazdagodási modell jóérzés és becsületesség-építő, erénygerjesztő, mert a személyek közötti bizalomra alapszik, és a sikert a keltett és megőrzött bizalom szintjétől és minőségétől teszi függővé. (Nem az én ötletem, részletekért l. Francis Fukuyama “Bizalom” c. könyvét).
Ehelyett a gazdagodás bevett módjának képlete inkább a következőhöz vált hasonlóvá:
kommunista párttag + kapcsolatháló -> kommunista vállalatvezető + (FSN/PDSR) párttagság -> sok haver -> privatizáció bajnoka -> profitadómentesség (+ adócsalás) + "kedvezményes kölcsön" a BancOrex/DaciaFelix-es haverektől + egy pár haver az összes közhivatalnál + védett piac a termékeknek és/vagy versenytársak kicsinálása fentemlített haverek segítségével + korrupt jusztícia ami az adósokat elítéli de a hitelesektől véd + haverek egy pár újságnál -> egyre növekvő vagyon + politikai szerpvállalás -> befolyással való üzérkedés -> még jobban növekvő vagyon.
Rövidebben: kialakult egy generáció melynek sikeressége politikai elkötelezettségén és kapcsolatain később pedig vagyonán és befolyásán múlott. Haladásukhoz és felemelkedésükhöz semmilyen polgári erény birtoklására nem volt szükség! Sőt! A törvénytisztelés és az empátia, mint erények ezen egyének számára kimondottan hátrányosak voltak.
Ezek az újgazdagok, akiknek vagyonosodása személyi erényeiktől függetlenül zajlott lettek a mai társadalom hangadói.
Ráadásul ezek az egyének befogják a politikai spektrum teljes szélességét. Három mintapéldányuk: Dinu Patriciu liberálisnak vallja magát, Dan Voiculescu nacionál-sovén “nemzeti konzervatív”, Gigi Becali kereszténydemokratának képzeli magát… De ők csak a csúcsragadozók. Regionális és helyi szinten egy egész gazdasági-politikai komplexum (mert nálunk nem lehet külön gazdaságról és politikumról beszélni) épült ki, melynek egyetlen létcélja saját hatalmának fenntartása és megerősítése.
Közben az értelmiséget és valódi vállakozókat/kisiparosokat melyeket a szabad-foglalkozásúak tömege testesít meg, egy jól megtervezett tönkre-adóztatási folyamatnak vetették alá. A 16 %-os adókulcs előtt egy szabad foglalkozású nem tudott olyan keveset keresni, hogy ne a 38%-os adókulcsba legyen besorolva. Mindeközben a “vállalkozások” profit-adó kulcsa valahol a 0,3% körül volt.
Egy “cég” akármilyen befektetését adójából levonhatta, teljes működése alatt. Egy szabad foglalkozású csak fennállásának első 3 évében és akkor se bármilyen befektetését…
A függetlenül, szabadúszva dolgozó és gondolkodó értelmiség derékhada: orvosok, mérnökök, műépítészek, írók, költők, képzőművészek, közgazdászok, könyvvizsgálók, könyvelők, és ügyvédek nagy többsége kiszorult abból a vagyonosodási versenyből, melynek élén a korábbi pártállam elitje és az ezeket hűen kiszolgálók finiseltek.
A pofátlanság-cunaminak oka az, hogy a szabad-foglalkozásúak és csakis a szabad-foglalkozásúak esetén van közvetlen ok-okozati összefüggés a személyi erény és a gazdasági siker között egy normális társadalomban. Mivel Romániában csak az a szabad-foglalkozású örvendhet gazdasági sikernek aki politikailag jó oldalra helyezkedett, és ők kevesen vannak, az erényes viselkedést nincs ki a társadalom szélsesebb rétegei számára mint a jólét egyik alapfeltételét (saját példája által) propagálja.
Hiába erényes egy ember, ha nem gazdag: a kapitalizmustól ezt bezzeg eltanultuk…
Ezen a helyzeten Crin Antonescu nem tud változtatni.
Beléptünk egy ördögi körbe: a nyerőképlet az agresszivitás, a tiszteletlenség és az erénytlenség.
Minden nyerőképlet lényege, hogy minnél jobban működik annál többen és annál többet csinálják. Ameddig be nem áll az összetétel csapdája. (Az a helyzet mikor minél többen jönnek rá egy trükkre annál kevesebb haszon van az illető trükkből, míg a végén mindenki hoppon marad.)
Vegyük a következő példát:
Adott X aki szemtelen.
X minden alkalommal blattol mikor haza utazik, bár jócskán lenne pénze vonatjegyet váltani. Megvesztegeti a kalaúzt, és negyedáron teszi meg az utat. Szigorított ellenőrzés az adott vasútvonalon nincs mert a járat éjszakai, és amúgyis kevesen szoktak rajta utazni.
Sikeres utazásairól beszámol a vele egy városban lakó de szintén máshol tauló ismerőseinek, akik szintén rákapnak a blattolásra és a vonatozgatásra. Fél év múlva a pár vagonos szerelvény degeszre van tömve utasokkal, de egyikük sem vált jegyet.
Közben a vasúttársaság látva, hogy az illető szárnyvonal egy fitying hasznot se hoz és, mert úgy látják a jegy-eladásokból, hogy csak 1-2 ember utazik rajta, úgy dönt, hogy bezáratja a vonalat.
Innentől a blattolók pórul járnak.
A kalaúz közben minibuszt vesz magának a sok kenőpénzből és azzal szállítja haza – busás áron – a korábbi blattoló diákokat, meg azt a pár embert is akik soha nem blattoltak.
Koneč.
