Tegnap délután a Kossuth Rádió egyik hírére felkaptam a fejem. Eszembe jutott mi is készül szeptember 5.-én…
Az, hogy romániai magyarságunk újabban igencsak nyomtalanul létező “érdekképviseletének” mely tagjai ötlötték ki azt a bődületes baromságot, hogy egy ilyen elnökválasztási kampány kellős közepén Székely Naggyűlést szervezzenek, el nem tudom képzelni… Minden esetre nem gondolkodták át a potenciális következményeket.
Most akarnak autonómiáról beszélgetni??? Épp most?!
Nem néznek ezek TV-t (mármint román hírtelevíziókat)? Nem olvasnak újságot (mármint többségi újságot)? Nem voltak ott és nem is hallotak az idei Tusványoson történtekről? Nem látják, hogy mit zúdítanak rá az erdélyi magyarságra???
Uborkaszezon kellene legyen… Politikai szélcsend. Erre augusztus fejében a PSD+PNL és PD-L vezetői és parlamenti frakciói úgy marrják egymást mint a veszett kutyák… A PSD egyszerre van kormányon és ellenzékben. A PD-L miniszterei hullanak mint a legyek. A gazdaság csődös, nyílt titok, hogy két kézzel szórják a Nemzetközi Valutaalaptól és az EU-tól kapott pénzeket, többek között botrányosan magas köztisztviselői juttatások kifizetésére. A bírák felrúgták alkotmányos kötelességeiket és csillagászati mértékű fizetésekről álmodva szeptember elsejétől sztrájkba akarnak lépni.
Băsescu kizárólag saját látványos ostobasága miatt elvesztette a sajtó támogatását, de egyben a lakosság bizalmát is, most pedig minden irányból szórják felé a szennyet! Testvéréről látszik bebizonyosodni, hogy fegyverekkel kereskedett. A Realitatea TV már rá is kapott az ügyre… Közben Elene Udrea, az államfő egyik kulcsembere parlamenti, Monica Iacob-Ridzi volt ifjúságügyi miniszteraszony büntetőjogi kivizsgálás alatt áll. Elássák az állmafőt és minden bizalmasát még azelőtt mielőtt az elnökválasztási kampány hivatalosan megkezdődhetne.
Băse és pártja egyetlen lehetősége a rivaldafény megragadására, és saját vészesen fogyó szavazóbázisuk pótlására, ha kijátsszák a nemzetiségi kártyát. Ez már csak idő kérdése. Tusványoson láthattuk ezt a tendenciát, mely azóta vélhetőleg csak erősödött (az ex-PRM választóközönség népesedésével). Akkor az elnök kirohanását csak pár-tíz “autonómia” feliratot (A4-es lapokon) tartó agitátor váltotta ki.
Most a helyzet merőben más lesz… PD-L, ex-PRM és PSD+PNL vonalon egyaránt összehangolt politikai támadásra lehet majd számítani a romániai magyarság és érdekképviselete ellen.
Egy kis magyarellenes hangulatkeltés amúgyis esedékes lett volna, mert az ország gazdasága csak most kezd belépni abba a válságba amiből a világgazdaság lassan kilép. Különsen, mert most ugrik meg a hazai munkanélküliség, és most kezdik elveszíteni állásaikat a politikailag könnyen mozgósítható állami alkalmazottak (l. elbocsátások a CFR berkeiben). Ilyenkor mindíg jó elterelni a tömeg figyelmét a valós bajokról, és összpontosítani ugyanezt a figyelmet a “belső ellenségre”.
Figyeljünk csak oda kicsit a kontextusra is
Csíkszentmárton szinte teljes lakosságát beidézték Csíkszerdába a településen élő romák ellen elkövetett atrocitások kivizsgálására. Megkezdődött a romániai magyarság ellen a kollektív bűnösség elvének alkalmazása. Csíkszentmártonban nem voltak áldozatai a még kezdeti fázisában leállított pogromnak.
Hadréven, nem is olyan régen, azonban voltak. Ott a lincselő csőcselékben a helyi románság is képviselve volt, inklusszív rendőrök… Akkor nem gyanusították meg az egész falut a 3 roma megölésével (!) és 14 (!) roma családok által lakott ház felgyújtásával. Sőt, a kiosztott böntetések közül a legnagyobb 8 évre történő elzárás volt (!).
Magyaroszág, az egyetlen állam mely képes lenne felszólalni az erdélyi magyarság védelmében, még évekig képtelen lesz hatékonyan megvédeni a határain kívül rekedt magyarokat.
Egyrészt azért, mert a modern Európa ezen a részén hallatlan, hogy akár egy öttagú bűnanda is szervezetten nekiálljon kiírtani egy kisebbség tagjait. E gyilkosok Magyarországnak olyan “országimázst” teremtettek, mely ellehetetlenít bármilyen hatékony külügyi/diplomáciai fellépést a külhoni magyarság védelmében.
Másrészt azért mert a magyarországi politikum és különösen a magyarországi lakosság még nen látta be, hogy ha egy állam a területén élő magyar kisebbségeket fenyegeti ebben a térségben az már nem is olyan hosszú távon Magyarország létére is tör.
Sólyom László államfőt Szlovákia miniszterelnöke (!) pár napja úgy hajtotta el a Mária-Valéria hídról, mint a rossz szellentés-szagot… Magyarország “válaszul” az EU-hoz fordult, mire az EU közölte, hogy a problémát a “két országnak” kel megoldania. A 27-ek uniója már nem a 15-öké ami annak idején elég erős volt ahhoz, hogy Ausztriában rendet rakjon, mikor a neonácik ott kormányba kerültek. Felhígult a történelmileg magyarellenes Közép-Kelet-európai “kishatalmakkal”…
Namármost, térjünk csak kicsit vissza a mi dolgainkhoz
Ha immár látszik, hogy az erdélyi magyarság nemzetközi szinten védtelen, a pillanatnyi túlésési stratégia (legalábbis míg a választási kampány és a gazdasági visszaesés alább nem hagy) nem feltétlenül az “autonómiázás” kellene legyen. Ki lehetne tűzni elérhetőbb célokat is… (független és akkreditált Romániai Magyar Állami Egyetemet péládul, vagy szélesebb helyi hatásköröket országszerte, esetleg magyar nyelvű feliratokat MINDEN magyarlakta település bejáratánál).
Persze “érdekvédőink” legfőbb érdeke, hogy olyan témákban bizonygassák igyekezetüket amik megvalósíthatatlanok, hogy nem-létező igyekezetük “eredményessége” se szúrjon szemet.
Ha viszont az árnyékboxolással a rosszabbik fajta “figyelmet” hívjuk fel magunkra akkor a következmények súlyosak lehetnek. Ráadásul e következményekért cserébe semmit nem nyerünk.
Például: hozhatnak nálunk is nyelvtörvényt! A CNA nemrég szóvá tette, hogy ejnye-bejnye, sok a helytelen beszéd a televíziókban… Namármost, egy nyelvtörvény amiben, szlovák mintára, 5000 €-val is büntethetnek valakit egy román szó rossz nemben használásáért nagyon sok magyar kisebbségi számára komoly egzisztenciális veszélyt jelentene. Ha Băse mondjuk az általa már pár éve kalapált tanügyi reformcsomagot úgy próbálná újraéleszteni, hogy közben egy ilyen szemétséget is belefoglaltatna az neki nagy előnnyel nekünk nagy hátránnyal járna.
Persze a Székelyföldön a nagyyűlés által keltett szükségtelen “figyelem” viszonylag kevéssé fog közvetlenül érződni. Nem ott lehetnek éjszakánként magyarverések, hanem a “szórványban”, ahol egyes településeken már így is feszélyezi magát az ember, hogy szólaljon-e meg magyarul az utcán vagy sem…
Az egyik legrosszabb következmény
az lehet ha az ország területi integritását féltők miatt megállnak az önkormányzati mozgásszaadság (a helyi autonómia) kibővítésére Băsescu nyomására (is) tett kísérletek.
Mikor országunk kapitánya azt mondta, hogy ugyanakkora autonómia lesz a Székelyföldön, mint Caracal-ban akkor szinte mindenki úgy értette ezt mint az autonómiatörekvések leforrázását, ahelyett, hogy e kijelentésben rejlő végtelen nagy lehetőséget is látták volna.
Ha Caracal-ban elég széleskörű helyi autonómia alakul ki az a Székelyföldnek is előnyére válik. Nem utolsó sorban, mert a helyi autonómia erősödése önkormányzati szinten megbonthatja azt a fiktív nemzeti egységet ami miatt alkotmányunk az országot “egységez nemzetállamnak” titulálja. Valójában mindenkinek tele van a hócipője azzal, hogy Bukarest a világ közepe, ahonnan kivetik a harácsot és ahonnan leosszák a seggberúgásokat helyi szintre.
Legszívesebben lerúgnák a dâmboviţai igát, ha tehetnék, ha csak nem félnének a magyaroktól… Ezt a félelmet erősíti a szeptember 5.-ére tervezett gyűlés.
Nem azt mondom, hogy az autonómiatörekvéseket sutba kell dobni. Csak azt, hogy miután érdekképviseletünk a hallgatást (a kivárást) egy nem létező taktika nevében mesteri szintre vitte egészen a közelmúltig, miért pont most nem tud még egy kicsit várni?!
2009. augusztus. 27 at 9:51 am |
Kapcsolódik…
Az autonómia diszkrét bája
A Székelyföldi Önkormányzati Nagygyűlés figyelmébe
Kevesen sejtik, hogy számításaink szerint a gelencei közvagyon évi mintegy 260000 amerikai dollárral táplálja Románia központi kincstárat, a helyi önkormányzat tudtán kívül, esetleg sejtései szerint. Teszi ezt, a község huszadik század közepén felfedezett altalajkincse, a kőolajra kirótt jogdíj (redevență, royalty) révén. A kőolajipari jogdíj a bruttó kitermelt kőolaj/kondenzátum tonnájának X%-a után az államkincstárba fizetett ellenérték. Kőolajtelepek esetében mértéke 3,5% és 13,5% között váltakozik, annak függvényében, hogy a telep egy évharmadban 10 tonna kőolaj alatt, 100 tonna felett, vagy éppen valahol a két szélső érték közti kategóriákba illően termel. Gázmezők esetében a jogdíj megállapítása hasonló, csupán a szélső értékeket cseréljük 10 millió m3 illetve 200 millió m3 földgázra.
Arra talán fölösleges szót pazarolni, hogy mit tudna megvalósítani egy Gelence méretű község a jogdíj akár 10%-nyi töredékéből is, ami évi 26000 dollár. E gelencei példával a székely falvak egyetlen esetét érintettem, de csupán az energiaszektorban Maros megyében legalább 20 község, Hargita megyében legalább 13 község lehetne elemzés tárgya. Kovászna megyében, a jövőre tekintve, Gelence mellett az ozsdolai CO2-al szennyezett földgázmező is megemlítendő.
A teljesség igénye nélkül, csupán a székelyföldi gáztartalékok megjelenítése érdekében sorolom fel a székelyföldi gázmezőket főleg Paraschiv (1979) alapján. Maros megyében található: Vajdaszentivány (Voivodeni), Sáromberke (Dumbrăvioara), Póka (Paingeni), Erdőcsinád (Padureni), Nagyernye (Ernei), Magyarpéterlaka (Petrilaca), Deményháza (Dămieni), Nyárádszereda (Miercurea Niraj), Észak és Dél Nyárádmagyarós (Magherani Nord, Sud), Észak és Dél Koronka (Corunca Sud și Nord), Marosvásárhely (Târgu Mureș), Koronka-Kebele (Corunca-Sanișor), Nyárádszentimre (Eremieni), Geges-Háromfalu (Ghinești-Trei Sate), Erdőszentgyörgy (Sângeorgiu de Pădure), Nagysolymos (Soimuș), Makkfalva (Ghindari), Szentgerice (Gălățeni) stb.
Hargita megyében, főleg Székelykeresztúr környékének földgázvagyona a következő helységekhez kapcsolódik: Küsmöd (Cușmed), Firtosváralja (Firtuș), Fenyéd (Brădești), Tarcsafalva (Tărcești), Nagymedesér (Medișoru), Székelyszenterzsébet (Eliseni), Nagykadács (Cadaciu), Nagykede (Chedea), Siménfalva (Șimonești), Csekefalva (Cechești), Észak és Dél Keresztúr (Cristur), Felsőboldogfalva (Feliceni).
Kovászna megyében felfedezett szénhidrogén telepek: 1 kőolaj (Gelence) és 1 gázmező (Ozsdola).
Jogdíj fogalmát ellenben nem csupán a kőolajiparban ismerjük, ugyanúgy kiróják a bányaiparban is. Elég csupán a vasút-, műútépítésben és civil építkezésben hasznosított Olt völgyi (Sepsibükkszád-Málnás) magas K tartalmú vulkánitok (shoshonitok) avagy az oltszemi pleisztocén homokhordalékkúp megfeszített tempójú kitermelésére gondolnunk, hogy felvillantsuk, nem kis összegekkel támogatja Székelyföld az állami kincstárat, ilyen téren is.
A kőolajipari és bányaipari jogdíjak a kincstár azon diszkrét támogatási formái közé tartoznak amelyekkel az erdélyi magyar sajtó valamint a politológus-szociológus véleményformálók nem tudnak mit kezdeni, egyszerűen mert nincs közvetlen kapcsolatuk a piaccal.
Talán ugyanilyen diszkrécióval rejtőzködnek további jogdíjak, adók, amint a felsoroltak, erdészeink, közgazdászaink tarsolyában is. Elég csupán a székelyföldi üzleti-ipari óriásokra gondolni: DOMO, Infopress, Borsec, Ardealul stb.
A modern székely jogalkotásnak márpedig az ipar, kereskedelem, turizmusban kell gyökereznie, és nem a politikában, mert hanem kegyetlenül elvérzik. A területi autonómia akkor lesz életképes, ha alulról építi azt, egy sokszínű, rétegzett, ezért éppen egy piramissal is szemléltethető szakember társaság.
A piramis alját, első fokozatát egy széles mérnöki rétegnek kell képeznie, amelynek igényeit, ’lázát’ egy szűkebb szociológus-politológus réteg leméri, elemzi. A piramis csúcsán pedig egy pár tapasztalt nemzetközi és hazai jogászra van szükség, még ha pénz ellenében is.
A Dél Tiroli példa mutatja, hogy a Román államtól nagyon sok területen érdemes törvényhozói hatalmat igényelnünk, ahhoz, hogy megkaphassuk. Mint például (Kreczinger, 2004 nyomán): helyi közigazgatási szervek megszervezése; a helységnevek meghatározása, a kétnyelvű helységnévtáblák kötelező használata; a népművészeti értékek védelme és ápolása; a helyi hagyományok ápolása, kézművesség; a kulturális intézmények működtetése; a tömegkommunikáció működtetése; tervezés, helyiséggazdálkodás, építészet;- piacok, vásárok szervezése; katasztrófa elhárítás; bányászat; halászat, vadászat; mezőgazdaság, erdészet; útépítés, szállítás, távközlés; idegenforgalom, turizmus, vendéglátás; óvoda; népjólét; stb.
Tehát mérnökök nélkül nem fog menni, továbbá, a fejre állított piramis pedig feldől. Ezúttal is bátorítanám a mérnöktársadalmat, mutassuk meg az autonómia diszkrét bájait, hajtóműveit!
Vizsgáljuk meg, a felsorolt területekben hol fedezzük fel magunkat, hol rejlenek azok az erőforrások, amelyek összehangolva fenntarthatóvá teszik a területi autonómiát!
Bátorításul, az igazi összefogás jeleként.
Dr. Kovács Szilamér
2009. augusztus. 27 at 3:23 pm |
Tisztelt Dr. Kovács Szilamér!
Értem azt, hogy jogászokból kevésre van szükség. Minél kevesebbre, ugye, de azért legkevesebb egyre szükség van aki tisztázza, hogy az altalajkincsek köztulajdonban vannak, a köztulajdon pedig az állami szuverenitás velejárója. Namármost, az autonómia az NEM szuverenitás.
Az autonóm területek alatt levő altalajkincsek továbbra is a szuverén állam köztulajdonában lesznek, az fog rendelkezni felettük és implicit jogdíjaik felett. A romániai jogrend nem az amerikai. Nálunk az altalaj nem azé “akié a föld”, hanem a “népé”. Nekem sem tetszik a rendszer, de ez van, és autonómiával vagy anélkül ezen nem lehet változtatni. Ugyanis, ekkor már nem autonómiáól, hanem függetlenségről kellene beszélnünk.
Továbbiakért l. Románia alkotmnya 135. szakasz 2. bek. d.) pont összevetve a 136. szakasz 2. bek.-el. Itt nyilvánvaló, hogy az altalajkincseket a “nemzeti érdekkel” összhangban kell alkalmazni, vagyis a szuverén állam érdekének megfelelően.
Jogászokról, és a társadalmi piramisról: a kommunizmus ugyanazt vallotta mint a T. cikkíró.
A jogászokat eredményképpen programszerűen lehetetlnítették el és gyilkolták meg az ipari fejlődést hirdető önkényuralmi rendszerek és ezek agitátorai. Románia mostani nyomora, a politikai és gazdasági szervezetlenség és az elharapódzott felelőtlenség, a mostani “bella omnia contra omnes” helyzet oka épp a jogászok társadalmi szerepének visszaszorulásában keresendő.
Megfelelőképpen felhívom az Ön figyelmét, hogy egyes jogászokban a szakmájuk társadalmi létjogosultságát, szüksgességét megkérdőjelező vagy egyáltalán firtató kijelentések (“fordított piramis” pld.) erős és tartós ellenérzéseket váltanak ki.
A társadalmi piramis megtervezése a SZABAD PIAC és nem egyén vagy egyének csoportjának feladata. Amikor egy személy vagy csoport nekiáll társadalmat “tervezni” annak törvényszerűen rossz vége lesz.
Egy pár szó D-Tirolról: aki erdélyi magyar az ezt a szót jobb ha nem sokat ismételgeti.
A D-tiroli autonómia egy erőszakkal, vérrel, gyilkolással kiharcolt autonómia, ami halálhörgés és jajveszékelés közepette jött létre. Ilyet nálunk NEM LEHET ÉS NEM SZABAD megpróbálni létrehozni.
Mellesleg D-Tirol sem a kisebbségiek paradicsoma. A többségi nyelv (olasz) tanulása D-Tirolban is kötelező, mint ahogyan az is, hogy az ember megmaradjon a nemzetiségi regiszterbe bejegyzett nemzetisége mellett. Akit németnek írtak be az német, akit olasznak az olasz, s punktum.
2009. augusztus. 27 at 4:36 pm |
Hat a jogdijakkal azert erdemes lenne egy kis pressinget kiprobalni, ha nem egyebert csak ugy emlekeztetoul…
Kerdesem az a jogaszokhoz, hogy “banyaszat” tema korben mit tudtak elerni a deltiroliak?
Minimum annyit mi is kerhetunk mert van ra precedens !!!!.
Egyik politologus baratom azt mondta a politika uzlet, s hogy nekunk mar nincs mit eladnunk.
Dehogyisnem, adjuk altalajkincseink egy reszet, adoink egy reszet, a tarsadalmi beket, hat ez nem eleg?
Az eros es tartos ellenezrzesekt felvallalva, kerdezem vajon nem a kapzsi vagy impotens? jogaszokon mullott, hogy a Katolikus Statusz vagyona, mint amilyen pl. a kezdivasarhely-kantai iskola, brassoi ingatlanok stb. meg mindig allami tulajdonban vannak?
Es nyilvanvaloan a kenyelmetlen dolgok mindig ellenerzest szulnek…
De mondjuk nem ezen volt a lenyeg, hanem azon, hogy a mernoktarsadalom nelkul az autonomias tanulmanyok csupan lufieregeto kiserletek… fiokban maradnak. Neha a port le lehet torulni roluk…
2009. augusztus. 27 at 4:51 pm |
Azt az egy-ket tokos jogaszt kell megtalalnunk aki a tyukpereken, orokosodesi pereken tul nemzetkozi jogban is megallja helyet. Vallalja konfrontaciot. Es oket meg is kell fizetni, kozossegi gyujtesbol. Kincses Elodnek meglenne a kiallasa, de nyilvan idos, ahhoz, hogy autonomia temaban kepviseljen egy kozosseget.
2009. augusztus. 27 at 4:54 pm |
Egy szep gesztus lenne a Roman allam reszerol, hogyha jogdijak pl. 10% helyben hagyna. Nem ugy nezne ki Csanglia sem, Keresztur kornyeke sem ahogy kinez…
2009. augusztus. 28 at 2:39 pm |
Szóval:
1. Amit nálunk el lehetne érni: a jogdíjak a “nemzetet” illetik meg. Szóval nincs értelme azon erölködni, hogy “csak” egy esetleges autonóm Székelyföld esetén tegyenek kivételt, és ott a székely nemzet “tulajdonába” utaják át őket. Ahogyan Ön fentebb írta, egy olyan 10% (de szerintem akár 50% is) egy sportszerű juttatás lenne a helyi önkormányzatoknak, a következő formában: a jogdíjak a “nemzetet” illetik meg, de a “nemzet” képviselője legyen a helyi közösség. Szedje be az a díjak 50%-át magának, az állam pedig szedje be a maradék 50%-ot. Nem csak a Székelyföldön, hanem mindenütt. Persze a díjak globális mértékét a központi államhatalom szabályozná a továbbiakban is, de ez egy kisebb baj.
A többségi közvélemény nagyon érzékeny az “ország eladása” című komcsi díszhisztikre, ezért lehetne a nemzeti vagyonnak csak a “vagyonkezelését” részben átadni a helyi közösségeknek, és elvenni a központosított államtól, mindenütt (Székelyföld inklusszív). Igy ki lehetne fogni a szelet a sovénabbak vitorlájából.
2. Nemzetközi jogászok: Az, hogy milyen kaliberű jogász vezényelné le az autonómiatörekvéseket, szinte mellékes. Ha van mögötte politikai nyomás sikerrel jár majd, ha nincs, akkor nem. Jelen pillanatban nem jó a “csillagok állása” egy komoly autonómiatörekvéshez. A MV-helyi események után kellett volna ezt a nemzetközi közösség segítségével Romániából kikényszeríteni, vagy mikor javában zajlottak a D-Szláv háborúk, és még Nyugaton is volt támogatottsága a KK-Európai kisebbségek helyzetének rendezésére, vagy mikor Magyarország már bent volt az Unióban, de Románia még nem.
Ez az arany esély elszalasztódott, kizárólag a hazai “érdekképviselet” gyengesége következtében.
2. Inkompetens jogászok: sajnos nem (csak) rajtuk múlott. A baj ott nem a jogképviselő hanem a bíra személyében keresendő. Sajnos a jog nem egy exakt tudomány, nagyins sok múlik benne a személyes benyomáson avgy befolyáson. Legtöbbször mindkét félnek igaza van, valamiben… A tulajdonvisszaszolkáltatások folyamata országszerte “köhög” nem csak a státusnál, mert az “új [posztkomcsi] világrend” proeminens személyiségei mind-mind rablott ingatlanokban laknak, és rablott földeken/erdőkben gazdálkodnak. Inklusszív a bírák.
4. Eladni valamit: Hm. Ez jól megy ha valakinek van szuverenitása, mert akkor nagyjából tárgyalóképes. De belpolban kevésbé kérdés. Különben is, ksiebbségi politikus többségi környezetben nemigen van mit csere-beréljen a többségiekkel. Legjobb példa erre Barack Obama: ha fehér lenne már réges-régen keresztül vitte volna minden politikai tervét… Így még egyik főbb (belpolitikai) javaslaát sem sikerült az amcsi jobboldal de egyben saját párttársai tárgyalóképtelen ellenállásán eredeti formában keresztülvinnie.
A kompromisszum és csere-bere lehetősége egy kisebbségi számára nem adott. A kisebbségi politizálás kulcsa egy erős, homogén, jól informált és hangos kisebbségi érdekvédelem, és egy erélyes anyaország. Az erdélyi magyarság helyzete többek között ezért is olyan reménytelen, mert e tényezők nem adottak:
1. érdekképviseletünk gyenge, politikai kommunikációja csupán saját megmaradását szolgálja. Érdemben nem működőképes.
2. az erdélyi magyar kisebbség heterogén. Másként tevődnek fel a kisebbségi sorskérdések egy románul akár csak enyhén észlelhető akcentussal, vagy gyengén beszélő partiumi v. székelyföldi magyar és a kolozsvári vagy dévai, magyarul csak a szűk családban és egyre szűkebb magyar ismerettségi körben beszélő személynél. Ha az illető erdélyi magyarnak esetleg már a vezetékneve is román, akkor aztán igazán nincs érdeke csatakoszni a “kisebbségiek” nyavajgásához. Kisebbségünk tagjai egyszerűen nincsenek sorsközöségben.
3. az erd-magyar kisebbség rosszul informált, és nem képviseli erélyesen saját érdekeit. A kisebbség égészét érő sérelmek nem kerülnek nyilvánosságra, az erre irányuló erőfeszítések gyengék.
4. Érdekképviseletünket lehetne a “bárányok hallgatnak” politika megalapítónak is nevezni.
5. Magyarország nemzetközi téren gyenege. Minden téren gyenge, voltaképpen.
Románia gazdasága nem egy csoda, de legalább van mit a nemzetközi viszonyok piacán eladjon: van tenerpartja, az oszág a Balkán kapuja, volt a CIA számára ingyenbérbe adott kínzótelepe, van Kogâlniceanu légibázisa, egy kis kőolja, és egy Verespatakja. Lakossága talán egyik legolcsóbb exportcikke.
Magyrországnak semmi hasonlója nincs. Geo-stratégiailag jellegelen lapos, és védhetetlen ország. Saját kőolaja nincs, földgáza nagyon kevés, jól képzett és olcsó munkaereje nincs, hadserege nincs, külföldön bevethető titkosszolgálata, hírszerzése nincs. Ami még rosszabb, hogy külpolitikai tartása sincs (a fentebbiek miatt is).
Magyarország külpolitikailag alkalmatlan külhoni kisebbségeit segíteni. Még csak papír-tigrisként is képtelen üzemelni.
Kb ennyi.
2009. augusztus. 30 at 11:33 pm |
Valoban elsosorban magunkra szamithatunk. Ez mindig is igy volt es mindig igy is lesz.
Egy-ket nagygyules valoszinu nem valtoztat sokat. Mert ugye nem a szavak, hanem a tettek szamitanak.
Eddig is es ezutan is harc lesz. Magyarorszag mar ezelott 500 evvel is keptelen volt hatekonyan megvedeni ezt a teruletet, mindig is vilaghatalmak, birodalmak utkozesi zonaja volt ez a terulet.
Magyarorszagon mar regota mergezett volt a kozelet, a politika, a jozan esz, a Jobbik csak hab a tortan. Es a mai “nyitott vilagban”, rengeteg problemas orszaggal korulveve szerintem nem minden az aminek tunik.
2009. Szeptember. 4 at 11:14 pm |
Hát igen.. Magyarország már csak a pofokhoz ért..vagyis azok kapásához. Amit a magyar “diplomácia” végzett eddig a szlovák nyelvtörvény ellen, amit ők nagy sikernek könyveltek el,( 2 hónappal eltolják), az egyszerüen szörnyű. Tényleg csak ennyire képes az az ország? Elnökét már be se engedik a szomszéd államokba lassan..felháborító.
S akkor mit is mondjak még az autonómia hápogásról..
2009. Szeptember. 5 at 1:55 am |
kerlek engedd fel az elozo hozzaszolasomat. koszonom.
2009. Szeptember. 6 at 5:04 pm |
@ aha
Mint már e neked írt levelemben is jeleztem, nem szándékoztam nem megjelentetni a kommented, csak a Wodpress küldemények a póstaládámban újabban hajlamosak a spam folderben landolni…
Álatlában emailen szoktam a moderlási tevékenységet végzeni, s újabban időnként a posztolást is …
Mégegszer bocs!
UI Szerintem készíts magadnak egy wordpress-es azonosítót, és akkor a moderálás utólagos lesz (vagyis a kommenteket leszedni lehet, de beküldésük után nem kell átmenjenek a “feleresztési” folyamaton).
-J.
2009. Szeptember. 6 at 5:18 pm |
ja, kedves aha…
nem tudtam, hogy hamis e-mail címet adtál meg mikor beküldted az előző kommentet. Következésképpen a fentebbi kommentben idézett levelemet nem kaptad meg. (most jött vissza az autómatikus “not delivered” levél)
Ezesetben kérlek fogadd bocsánatkérésemet a fenti kommentből…
2009. Szeptember. 6 at 5:23 pm |
Kedves István!
A probléma nem az autonómia-törekvéssel van, hanem valóban, ahogyan mondod az ezzel kapcsolatos “hápogással” (vagyis céltalan gyülekezgetésekkel konkrét tervek nélkül) és az időzítéssel…
Ahogy egy viccben a csattanó szól: az embernek nem csak igaza hanem esze is kell legyen …
2009. Szeptember. 9 at 2:27 pm |
Sziasztok fiuk!
Az autonomista happogasnak mar vannak jarulekos hozadekai…
Vagy legalabbis engedjetek meg nekem, hogy Udrea kijelenteseit, miszerint a borvizek kitermelesenek ellenorzese az onkormanyzatok kezebe fog kerulni, igy ertelmezzem…
Oruljetek minden lepesnek, nem kell Magyaorszaggal sokat torodni, ha segit jo, hanem ugy is jo, csupan lassaban fognak tortenni a dolgok…
Bizakodva nezek a kormanyvalatas elebe…
2009. Szeptember. 10 at 9:33 pm |
Nem vitatom az autonómia elönyeit ránk nézve. S azt sem, hogy vannak következményi a hápogásnak. Csa amig a hápogás csak hápogás marad, addig a következmények materializálódhatnak is…
Tele vagyunk már minden székely szervezettel, (SZNT, stb) ami ok, ha valami konkrét is születik benne, s ha minden szervezet el tudna fogadni végre egy konkrét tervezetet. Nem ez történik persze… Nekünk csak ront a helyzetünkön, nekik meg semmit sem segít valójában. Legyenek megbeszélések az autonómiáról! De legyenek eredmények is, legyenek lezárt viták és ami a legfontosabb. legyen párbeszéd a román lakossággal, kérdezzék meg végre őket is, hogy hogyan látják már a dolgokat. Sokar segítene az imázson.
2009. Szeptember. 11 at 9:53 am |
Istvan, az autonomia kerdeset nem lehet es nem is szabad lezarni addig amig minden illetekes hozza nem szolt. Csak, hogy ez lassan megy, mert senki sem fizet erte. Lassan erik meg az emberekben a felelosseg, hogy legjobb tudasukat beletegyek. Az autonomia kulcskerdesei a piacszervezesben, gazdsagi vonzatokban vannak, fenntarthatosagban. Azt egy par politikus, szociologus nem fogja elintezni, mert nem latjak a lenyeget. Amig a szurke emberek nem adjak tudasukat, addig valoban egy nagy tajtek marad minden.
Nem lattam meg egy kimutatast pl. hogy a DOMO INFOpRES stb cegek mennyit vissznek el a szekelyfoldi kasszabol stb., nincs hivatkozasi alap, nem eleg azt mondani, hogy sokat, hanem konkret szamok kellenek.
A trendre erdemes figyelni es az jo, az RMDSZ mar ra van kenyszeritve, hogy lepjen, a kozbeszedben elegge ott van.
Ha Izsak Balazsnak sikerul szervezni egy profi Tanacsado Testuletet, aki a sajat teruleten pontosan tudja, hogy mit hozhat az autonomia, akkor nyert ugyunk van/lesz.
Ugyancsak a szurke ember kell lobbyzzon Szekelyfoldert, Hollandiaban, Ausztriaban, Svajcban…ahol piac kozelben van.
2009. Szeptember. 11 at 10:14 am |
A por elszall a karavan halad….:). Ne feljetek!
Tul sok mar a precedens az autonomiara a nagyvilagban…
Keressetek az SZNTnek egy profi jogaszt, jogasz irodat aki osszetud allitani egy angol nyelvu iratcsomot, vagja az angolt mind Szalay a szappant es ot tamogatni kell, es miert ne penzzel tenni erdekelte…
2009. Szeptember. 11 at 10:40 am |
A masik nagy gond ott van, hogy sokan belenyugodtak abba, hogy ok masodrendu polgarai Romanianak. Na veluk nem tudom, mit kezdeni, szamukra az autonomia wax.
Az autonomianak akkor lesz sikere, ha mindenki azonos jogu polgarnak kezdi erezni magat a tobbsegiekkel. Ugyanolyan jogot formal az altalajkincsek haszonelvezesere, mint a behajtott adok haszonelvezesere is.
Ehhez kell egy kis vercsere, ebredes, kave, kinyitott ablakok.
2009. Szeptember. 11 at 2:22 pm |
Uncle Sam-re figyeltetek?
“Joi, Gitenstein a amintit şi de un alt punct care separă Washingtonul de Bucureşti: Kosovo. În timp ce SUA au recunoscut independenţa fostei provincii iugoslave, România nu a făcut-o. Apoi a criticat Guvernul de la Bucureşti pentru că îşi întârzie plăţile faţă de companiile americane şi a subliniat că va interveni public de fiecare dată când companiile sau cetăţenii din ţara sa îi vor semnala că au probleme privind domnia legii în România.” Cotidianul, mai lap
Kedves…
2009. október. 11 at 10:18 pm |
Tulajdonképpen “szekelyj” augusztus 27-i véleménye késztetett írásra. Van némi feszültség aközött, amikor azt írod, hogy a román jogrend nem amerikai, és hogy nem létezik olyan jogrend, amelyik az “autonómia” jogi konstrukciójába (merthogy ezek a jogintézmények egytől egyig a kontingens és megváltoztatható társadalmi megállapodás részei, nem a természet vastörvényei) beleértené a természeti kincsek fölötti rendelkezés jogát. Pedig magad sejteted, hogy az amerikai, de főleg a kanadai ilyenek. Van ott is néhány jogi csavar, kezdve az indiánokkal kötött eredeti, és alkotmányjogilag is releváns föld-csere szerződésekkel, folytatva az USA által elismert “tribal sovereignty” jogosítványokon, bíróságokon keresztül (amelyekből paternalista módon kivették, a szövetségi állam “trust”-jába helyezték az erőforrásokat, de csak a vagyonkezelési jogot, tehát nem a puszta/lecsupaszított tulajdonjogot, hanem a haszonbérletet vették el), a kanadai indiánokért felelős minisztérium kijelentéséig, amely fentebb hangoztatja az indiánok tulajdonjogát a természeti kincsekig. Más jogi érdekesség: a Kanadai LB határozata Quebeq szecessziójához való jogát illetően, ez is megérne egy értelmezést szekelyj-től, aki nagyon-nagyon (már-már “veszélyesen”!) meghajol a pozitív jog előtt.
2009. október. 12 at 12:02 am |
Tisztelet Székely Alkibadész!
Fentebbi kommented szakmaiságában elképesztő, és neved mögött komoly szakembert sejtek, ezért ha a bloggolásban szokásos (bár általam sem mindíg kedvelt) tegeződős megfogalmazást kifogásolhatónak találod, kérlek szólj, korrigálom.
Kezdük talán a végéről: A kanadai LB-nek Quebec elszakadása témájában több döntése volt… Feltételezem, h a “Calrity Act” utáni döntésről (az a bizonyos “re secession” döntés) lenne itt szó elsődlegesen, amiben LB kijelentette, hogy Kanada igenis osztható, és egyes tagállamok kiszakadhatnak az államszövetségből, bizonyos feltételekel.
A feltételek a kiválás referendumon való elfogadása és ennek a szövetségi állam és a tagállam kormányzata közötti tárgyalások alapján történő “kiegyezéses” megvalósulása… A sikeres referendum egyedül erre nem elég, a kanadai alkotmány alapján.
Azonban a kanadai alkotmány, nem zárta ki expressis verbis a szecessziót. A romániai kizárja. Míg kanadai esteben a jogpozitivsta nézőpont nem szecesszióellenes, addig a romániai esetben sajnos igen. Továbbá a Székelyföld esetében nem szecesszió hanem autonómia tevődik fel, vagyis az erőforrások nem szuverenitás-váltás alapján kerülnének át máshoz.
Az angolszász jogrendszerű szövetségi államoknál, melyek a Britt Birodalomból szakadtak ki a szecesszió kérdése mindíg is “érdekes” volt. Az USA kikiáltotta a függetlenségét egyoldalúan és elnyerte ezt háborúban. Mikor 1861-ben ugyanazokat a jogérveket használva a déli államok függtelenedni akartak az északiaktól (ki akartak lépni az unióból) egy vérfürdő lett belőle, amit Amerikai Polgárháború címszó alatt mindannyian ismerünk, és melyet az északi Unió megnyert, ezzel szentesítve az területi oszthatatlanság alkotmányosan íratlan tényét.
Tribal sovereignty… Ez is egy érdekes dolog, de sajnos bennünket nem segít, ugyanis az egy nálunk ismeretlen jogelvtől, az “allegience” fogalmától indul, ami az USA alkotmányának 14. módosítása 2. cikk (“állampolgársági záradék”) értelmezéséből vezethető le. Először ez utóbbi az Elk v. Wilkins ügyben vetődött fel, ahol az USA LB úgy döntött, hogy amerikai őslakosok gyermeke nem lehet amerikai állampolgár, mert hűsége (allegience) nem az USA kormányához hanem saját nemzetéhez köti. Ilyen értelemben elismerték, hogy az őslakos nemzetek nem államalkotó tényezők, hanem különlló államok az államban. 1924-ben a Kongresszus törvényt hozott ami betöltötte a korábbi döntés “alapjául szolgáló” jogűrt, így az amerikai őslakosok is megkaphatták az állampolgárságot, azonban az “allegience” problémát lehetővé tevő gondolkodás megmaradt, és az amerikai őslakosokat továbbra is parciálisan szuverén entitásként kezelték.
Az erőforrások kérdésében meg kell említeni, hogy az őslakos nemzetek az USA-ban rendelkezhetnek az altalajkincseik felett, kivéve, ha mondjuk urániumról van szó (ez volt azthiszem a konkrét helyzet amikor a “trust” kérdése bejött), mert az már “nemzetbiztonsági” okoból bonyolultabb lesz.
Ugyanis az AEÁ kitermelhető urántartalékának legjobb esetben is 60%-a van amerikai őslakos földeken (különösen a Navajo nemzetnél). Ezt a tartalékot az őslakosok kellene koncesszióba adják, hogy ki lehessen termelni, de az erőforrások kizárólagos használatát garantáló egyezmények ellenére, ezeket a tartalékokat a szövetségi állam minden eszközzel, és jogszerűtlenül, termeli ki. (részletekért l. utóbbi link).
Namármost, a “jogpozitivista” nézőpontom ennek az utóbbi helyztenek a fényében is értendő. A pozitív jog tulajdonképpen egy többség egy kisebbséggel szembeni viszonyát kristályosítja ki. A “társadalmi megállapodás” ebben az esetben a többség diktátuma. Ha a pozitív jog a kisebbség mellett szólna (mint az amerikai őslakosok esetében), akkor is értéktelen lenne. Ez egy tény, melyet nem lehet megkerülni. A többség viszonyulása kisebbségéhez csak a kisebbség helyzetének megváltoztatásával következhet be. Quebec esete erre a legjobb példa. A kanadai LB döntésében nem csak az írott vagy íratlan jog, hanem az is közre játszott, hogy Franciaország (egy atomhatalom, és nagypályás gazdasági játékos) rendületlenül kiállt a francia-ajkú quebec-iek érdekeiért. Ugyanez a Franciaország 1996-ban (két évvel a döntés előtt és jócskán a Quebec-i szecessziós mozgalom közben) fityiszt mutatva a világra Polinéziában még rutinosan robbantgatott hidrogén-bombákat!
Végül, az erőforrás-kérdés tehát még az angolszász világban sem tevődik fel autonómiaformákkal párhuzamosan, hanem a tulajdonjog része, minden állampolgár esetében. A Tribal sovereignty és Quebec pedig már a szuverenitás általi erőforrásrendelkezési jog krédéseibe vinnének bele bennünket melyek nem analógok a Székelyföldön kívánt helyzettel, ami egy egységes nemzetállamon belüli autonómiaforma.
2009. október. 11 at 10:45 pm |
(Folytatom…A weboldalhoz a kanadai kormány honlapját mellékeltem!!) A fenti vitában sok sok részigazság van, minden hozzászóló részéről, és még maga “szekelyj” is elismeri, hogy szeretné, ha a román rendszer nem ilyen lenne. Én ezt úgy olvasom, hogy az ő székely szíve is, akárcsak az enyém is, áhítozik az autonómia után. Ez nem azt jelenti, hogy Szilamér minden szavával egyetértek, sőt talán, évekkel ezelőtt sokat vitáztam vele, talán én mondtam olyasfélét, hogy “nincs mivel fizetnünk a román elitnek az autonómiáért”. Itt persze, ha nem csal az emlékezetem, nem altalajkincsekre, hanem a pártrendszeren belüli cserére gondoltam, hiszen, mint Marius Cosmeanu is megírta, az autonómiát – ezzel a nyomorúságos, egész Európában szegényesen kezelt kisebbségi jogszabályokkal a nyakunkban (miért?: mert a legtöbb nemzetállam évszázadokkal korábban már beolvasztotta a maga kisebbségeit) – a többségnek kell megszavaznia. Természetesen politikai és nyugati nyomásra, ha ez egyáltalán lehetséges, mert a koszovói útra nem szívesen lépnék, és másnak sem tudom melegen ajánlani.
Szilamér természeti erőforrások lajstroma addig is jó valamire: többször vágják hozzánk a nagytestvérék, hogy nettó haszonélvezői vagyunk a román társadalomnak, hiszen Székelyföld a legszegényebb régiója nagyszerű országunknak, hőn szeretett hazánknak. Amihez azt teszik hozzá, hogy független államként egyenesen éhenhalnánk. Lényegében ezt nyilatkozta az Adevarulban maga Bokros Ludovik is. Ez tehát nem minden vonatkozásban igaz, és amennyiben részben igaz, akkor az állam fejlesztéspolitikája a hibás, amely mesterségesen és szándékosan visszafogta a régiót. Én remélem, hogy 1-2 gyár, ipari park létesítésével minden további nélkül visszakúszunk a “nemzeti” statisztika első harmadába.
Apropó: aki olvasott Donald Horowitzt, azt tudja, hogy a szecesszió pontosan a gazdaságilag eltérő fejlettségi szinten álló többrégiós államokban jelentkezik.
Szilamér, sajnos a jólfizetett nemzetközi jogász (pl. James Crawford) nem sokat segíthet az autonómiában. Ez nem egy klasszikus bírósági ügy, amiben egy megtörtént jogsértést orvosolnak. De a jelenlegi nemzetközi közvélemény, ellentétben az ötvenes évekével, kisebbségbarát, és vannak nemzetközi fórumok, ahol az ügyet meg lehetne és meg is kell lovagolni. Inkább ott, mint a gyertyás felvonulásokon! És változik az önrendelkezésről vallott nemzetközi jogi doktrína is, aki nem hiszi, olvassa a JOGÁSZ Antonio Cassese-t, vagy a nemzetközi rend problémájáról Richard Falk-ot, hogyha a posztmodern neomedievális elméletek, tehát a szociológia túlontúl elvontnak, hónaljszagúnak tűnne neki!
2009. október. 11 at 10:54 pm |
http://www.ainc-inac.gc.ca/ai/mr/is/abgov-eng.asp – ez a honlap
2009. október. 12 at 9:13 pm |
Azzal nem értek egyet, hogy az erőforrás kérdés az angolszász jogban – és csakis ott – államtani szempontok alapján nem kötődne az autonómiához. Az persze nyilvánvaló, hogy ennek gyakorlati haszna kevés, még Amerikában is, nemhogy itt. Inkább a jogi fogalmak képlékenységére, mesterkéltségére volt példa. Ragaszkodni kell ezekhez az összehasonlító jogi esetekhez, mert enélkül egyesek (pl. Basescu Tusványoson) elhitetik, hogy nemzetállam egyféle, t.i. éppen olyan, mint a mi hazánk, amelyben kontradiktórikus fogalmi viszonyban állnak egymással az autonómia és az államiság. …ami távolról sincs így.
Az erőforrások – jóléti nacionalista – emlegetése persze szorosan hozzátartozik az etnikai konfliktusokhoz, Flandriától és Padaniától kezdve Biafrával és Cabindával bezárólag.
A jogpozitivista elképzelés általad vázolt változata túl modern, a szónak a posztmodernnel ellentétes értelmében, mert a politikai közösség zárt eszméjéből, öntörvényűségéből táplálkozik, noha a globál világa inkább a mjatroska babához hasonlít, amiben pozitívnak (közvetlenül alkalmazandónak) kell tekinteni pl. az közösségi jogot is, nem beszélve az egyéb jog és vagyonbiztonságra vonatkozó nyugati befektetői igényekről, amelyek szeretnék rendezetten letudni az etnikai problémákat. Ezért az etnikai konfliktuspotenciál (alacsony) szintjét – valamiként, ezt a legkomolyabban mondom – nálunk is tartani kell. Ezért – az autonómia és szeparatizmus nyugati, flamand, olasz, skót, kanadai változatai mellet emelkedett “szakmai” érdeklődéssel figyelem a kurd, palesztin, pastu, ibo, albán, csecsen, ujgur fejleményeket, amelyek együtt kovácsolják a precedenst. Ha Koszovó állam ENSZ taggá válik, akkor azt mondom, hogy nem alap nélküli arról beszélni, hogy nemcsak a gazdaságban, szociológiában is, hanem az igencsak konzervatív nemzetközi jogban is felütötte a fejét a “deterritorializáció”.
Én magam szkeptikus vagyok a mozgalmi (párt-)aktivista szemlélettel (de az ilyen szerep létezése attól még hasznos!), az autonómiát lassabban és nemzetközi szintről begyűrűző eseményként tudom elképzelni, de nem tartom lehetetlennek, miközben, természetesen nagyon is kívánatosnak tartom. Ebben a kontextusban (lásd a nemzetközi jogász felfogadása ötletet) a magyar-memorandista alapok lefektetése célszerű. Dokumentálni kell a jogsértéseket, akár honlapot létrehozni erre, akárcsak az autonómiának (1-2 jó ötlet még a tamilnation.org honlapon is van).
Végkonklúziót nem tudok/akarok mondani, a blogra véletlenül találtam rá (egy román ipse által fenntartott pro-magyar, autonomia-nevű honlapot kerestem, sikertelenül, kb. 2-3 éve még a Transindex is írt róla). Az itteni fórumon is először a hozzászólásokon akadt meg a szemem, a törzsszöveget csak utólag olvastam (egyetértve a taktika és időzítés fontosságával is). Abban ki kell ábrándítsalak, hogy valamilyen ismert észkombájn szakemberként, titkon és álnéven írtam volna ide véleményt. De az “elképesztő szakmaiság” bókját elfogadom, úgy hiszem erre rászolgáltam, ehhez sokféle diplomát összeszedtem, de a szakmába a perifériánján is hagytam nyomokat. Although I could be still a master in the making, I work far outside of my specialization and interest. Ja, és a megadott e-mail címem nem valódi.
2009. október. 12 at 10:48 pm |
“Az erőforrások – jóléti nacionalista – emlegetése persze szorosan hozzátartozik az etnikai konfliktusokhoz, Flandriától és Padaniától kezdve Biafrával és Cabindával bezárólag.” – ehhez a mondathoz még fűzök egy záró gondolatot.
Attól, hogy nem sarkalatos jogi kérdés, az erőforrások kérdése fontos toposz az etnopolitikában. Van ennek egy igen érdekes oldala, amit Horowitz kapcsán tegnap említettem. A mai roppant anyagias világban a legszűkebb (mikroregionális) emberi csoportok egyre hajlamosabbak lesznek a saját jólétük miatt elfeledkezni a tágabb nemzet iránti szolidaritásról. (Ennek egyik jól ismert példája a kettős á.p.-i szavazás, de ha képes valami Padaniát, Székelyföldi-, Bánáti-, Kalotaszeg és Dambovita Köztársaságokat létrehívni, akkor az ez az emberi indulat lesz: a gazdag régiók levakarják magukról a szegényebbeket). A politikai gazdaságtani iskolában mindezt egy “trade-off” elmélettel modellezik, amellyel a közszolgáltatásokat szervező állam ideális terület kiterjedését szeretnék magyarázni. Legátfogóbban Alesina-Spolaore írtak erről a kérdésről. Ha innen kiindulva tekintünk az intenzív regionalizáció jövőjébe, a (mioritikus) pozitív jog dermesztő fölénye eltűnik, a szeparatizmus különféle formái az európai közigazgatási jog egyik alfejezetévé egyszerűsödnek (ezért van az, hogy a skót nacionalisták SNP a legnagyobb européerek). Lehet, hogy túl előreszaladtam az időben. Addig is egyik szemünk nyugatra és északra (Skócia, Kanada, Belgium, Tirol, Aaland), másik szemünk megosztva délre plusz keletre (Karabah, Koszovó, Ciprus, Kurdisztán, Kelet-Timor, stb), illetve a hajdani román peticionistákra és memorandistákra figyeljen, ezektől mind van mit tanulni. Sőt, ez utóbbiak példája mutatja, hogy a siránkozással is nagyra viheti népünk!
A közigazgatási vs. etnikai autonómiáról, amiről Te is beszélsz, jómagam idestova egy évtizede írtam ETDK-t……..
2009. október. 19 at 11:50 am |
Egy anarcho-marxista vélekedései az autonómia lehetetlenségéről:
http://www.es.hu/?view=doc;24208