Mint a mókus …

(fenn a fán…) úgy ugrik vissza jelenünkbe a kisiskolás gyerekek ideológiai mozgósítása, Szatmár megyében például (az itt problémát sem jelentő) iskolai erőszak ellen.

Munka közben, olyan 40 perce arra lettem figyelmes, hogy az irodával szemben fekvő városi főutcáról mintha felvonulás vagy tüntetés hangját hallanám. Aztán rájöttem, hogy a hang nem “felnőtt” tüntetésre, inkább december elseje megünneplésére kihajtott kisiskolások visszafogott zsivalygására emlékeztet. A közelben van egy általános suli, de a hang tovább tartott mint amennyi időbe a kisdiákok szétszéledése órák után tartani szokott, és a hógolyózó nebulók zsivalyánál mélyebb volt.

Az ablakhoz mentem, hogy megnézzem mi a hang-effekt oka… Kisebb-nagyobb iskolások vonultak tanári felügyelet mellett, kettős sorban az utca túloldalán… Sokan… Többen mint ahányan a közeli suliba járnak. Az órámra néztem, hadd lássam ma valami olyan jeles nap van, amit az általános iskolás gyerekek kihajtásával kell megünnepelni? Gyanítottam valamit, a Moldva és Havasalföld egyesülésével kapcsolatban… de tévedtem. Jeles nap van, feb. 19.-e a San Stefano-i békeszerződés megkötésének és Románia függetlensége nemzetközi elismerésének 131. évfordulója… de ez végsősoron mellékes.

A kisiskolások ugyanis nem ezért vonultak fel, hanem azért mert az iskolai erőszak elítélésének hete van Szatmár megyében!!! Akkor jöttem rá amikor megpillantottam a “NU VIOLENŢEI ÎN ŞCOLI” transzparenst amit két elsős-másodikos korú gyerek vitt…

Mint az imént megtudtam a spontán kezdeményezés a Megyei Tanfelügyelőség, a Megyei Oktatási és Tanulmnyi Segédleti Központ, és a Szatmár Megyei Rendőrfelügyelőség közös programja. Már itt megelőlegezem, nem helyes dolog gyerekeket “tüntetni vinni”, de nemlétező álproblémákkal szemben tüntetni vinni őket az aztán igazán ízléstelen. Szatmár megyében az iskolai erőszakkal kapcsolatos kiemelkedő gondok nem voltak, és most sincsenek. Gondolom azért szünetben időnként a gyerekek még összeverekednek, de egy-két elnáspángolt nebuló nem igazolja a vörös-csillagos hangulú tömegmozgósítást. Ez arra emlékeztet amikor az egyetemistákat a hatvanas évek végén (Romániában) kihajtották spontánul tüntetni a Vietnámi Háború ellen. (Ne essék tévedés a háború elítélése minden ember és különösen egyetemi hallgató erkölcsi kötelessége, de a kommunista ideológia e belső kötelességet összevonta a saját beteges ideológiájával.)

Azt a tüntetési kényszert amit elődeink megéltek, kisiskolás koruktól egyetemi tanulmányaik végéig és még jómagam is kifogtam óvodás koromban, reméltem már csak nem élesztik újra. Meglepődtem…

A diktatórikus beidegződések reneszánásznak ez a legújabb fellépése: a kisdiákok (indoktól független) mozgósítása valamilyen (látszólag ártalmatlan) politikai vonzattal mégis rendelkező “ügy” érdekében.

Miben segít az iskolai erőszak megfékezsében egy csapat minusz 3 fokban kényszertüntető kisdiák felvonulása?

A helyezt nagyon-nagyon komoly: megint kezdik mesterkélt módon elterelni a polgárok (még eme “kis” polgárok) figylemét (is) a valós, és súlyos problémákról, amikre a felnőttek és gyerekek egyaránt érzékenyek. Megint kezdik a fiktív problémák termelését, és kiaknázását, az ellenük folyó “harc” általánosítását, saját akarattal nem rendelkező egyének kihasználásával.

A baj onnan ered, hogy egyesek nem csinálják a dolgukat:

Nem a kisiskolás dolga a tüntetés, és a felvonulás. Az ő dolga a helyes viselkedés normáinak és a tananyagnak az elsajátítása.

A tanfelügyelőség dolga e tananyag elsajátítási szintjének ellenőrzése nem a “spontán népi megmozdulások” szervezése. A rendőrfelügyelőség ezesetben azt sem értem mit keres a képben: a rendőrség csak tartsa távol a dílereket a suliktól, és ennyi…

Ahol nincs probléma, oda nem kell kelteni. Természetesen a nyomtatott sajtó (de a “média” is) a füle botját se mozdítja, hogy ezt a felháborító tényt a nyivánosság elé tárja.