A Mormota Napja …

Aki látta a “Groundhog Day” című filmet annak már lehet valami fogalma arról mire utal a cím.

Ugyebár az USA-ban, február 2.-án (a “Mormota Napján“) nem a medve kell kijöjjön a barlangjából hanem a mormota az odujából, megnézni látja-e az árnyékát. Ha látja visszabújik, mert rossz idő jön, ha nem látja ébren marad, mert jön a tavasz. Minden évben a mormota-ceremónia színhelye: Punxsutawney, Pennsylvania államban. A “Groundhog Day”-ben (amit utólag agyba-főbe plagizáltak, pld. a “Day Break” sorozatban) egy lepattant meteorológus utazik ahíres kisvárosba, hogy tudósítson az “időjóslás” eredményéről. A cselekmény ezután nagyon egyszerű: a meteorológus ugyanazt a napot éli át újra meg újra.

Kicsit hasonló érzés volt tegnap este értesülni, hogy: 12 nap gyümölcsöző belügyminiszteri munka után Liviu Dragnea, követve elődje Oprea példáját, feladta minisztériumát.

Miniszterségének csak egy napján máig ismeretlen tettesek szétlopták a ciorogârlai fegyverraktárat, és szintén ismeretlenek (vagy Rambo) 2 gépfegyvert használva, Brassóban meggyilkoltak két embert, és súlyosan megsebesítettek egy harmadikat. Az egyetlen személy akit letartóztattak, egy rég szökésben levő fegyenc volt, akinek ingatag alibijét csak tíz tanu igazolja.

Mindezek fényében a “becsületbeli lemondás” okának semi köze becsülethez. Az ex-tábornok belügyminiszter azért mondott le “mert a céljai eléréséhez szükséges pénzügyi eszközöket nem bocsátották rendelkezésére”.

Milyen célok? Milyen eszközök?

Igazat állít: A lemondásának semmi köze rövid de csődös belügyminiszteri tevékenyégéhez. Sokkal inkább ahhoz, hogy egy kósza gazdasági válság következtében most a Közigazgatási és Belügyi Minisztérium éléről nem osztogathat, a PSD-t fenntartó helyi szervezetek vezetőinek, és így saját pozícióját nem erősítheti meg pártján belül. Nem elég, hogy a beígért “juttatásokat” nem képes folyósítani, de még a törvényes fizetésemeléseket sem.

A Belügyi- és Közigazgatási Minisztérium, a hazai államszervezésnek ugyanolyan agyréme mint a magyarországi Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium. Mindkét intézmény a sztálini központosítás-mánia csökevénye. A hazai példára visszatérve, a belügynek és a közigazgatásnak nincs mit egy minisztériumon belül keresni. Különösen azért nem mert egy ilyen minisztérium már egy miniatűr állam, aminek államformája a diktatúra.

Látványosabb lenne, ha a Védelmi Minisztériumot is beolvasztanák a Belügy és a Közigazgatás mellé, de így is érthető miről van szó. A jelenlegi Belügyminisztérium az a “hatalmi pozíció” (lat. locus) amiből bármilyen társadalmi zavar esetén egy pártütést vagy államcsínyt a legjobban meg lehet szervezni. Ezért a vérre menő harc a PSD-n belül és kívül azért (vagy az ellen), hogy valaki elfoglalhassa a belügyminisztérium vezetését. Nem kell elfelejteni, hogy a DGFIP (a belügy “belső elhárítása”) szintén a belügyminiszternek felel. Mint hírszerzési szolgálat, nem mindegy, még ugyanazon a párton belül sem, melyik “belső körhöz” lesz hűséges.

Társadalmi zavarokra pedig számítani lehet. Előbb utóbb sor kerül a be nem tartott választási ígéretek tömkelegének (jogos) számonkérésére, a tanügytől, az egészségügyön át egészen a közigazgatási szektorig minden területen. Erre csak rátevődik a magán-szféra válsága, a növekvő munkanélküliség, és a lej leértékelődése…

Amennyiben a kormány nem kerül átszervezlésre, és a közigazgatási és belügyi teendőket nem osztják fel két kezelhetőbb minisztériumba, a megmaradó belügyi-közigazgatási behemót végzetesen veszélyes lehet. A gazdaság válsága melyet megélünk, igazán még ide sem ért. Mikor ideér, nem tudni milyen pusztítást végez, vagy milyen felfordulást idézhet elő. Ha a dolgok nagyon elromolnának, a legjobb az ha egyik államhatalmi központ sem képes magához ragadni a főhatalmat. Amennyiben ezzel a kockázattal nem számol a politikum, akkor sokkal sötétebb dolgok is megismétlődhtenek, mint egy belügyminiszter lemondása.