Az élethez való jog…

megsértéséért elsőízzben ítélte el Romániát tegnapelőtt (feb. 24.) az Európai Emberjogi Bíróság!

Ez röviden annyit tesz, hogy az állam legkevesebb hallgatólagos beleegyezésével pusztítottak el valakit. (A tényállás összefoglalva itt olvasható, a teljes ítélet (francia) szövege pedig itt)

A döntés lényege: Egy elítéltet nem szabad a konkrét helyzetéhez mérten olyan formában büntetni, hogy a büntetés az elítélt halálát okozza.

Itt mégis ez történt. Goagiu-t, aki súlyos gyomorfekélyben és májcirrózisban szenvedett, olyan körülmények között tartották fogva, illetve olyan módon nem kezelték, hogy betegsége kínhalálát okozta.

Megsétáltatták, a fegyintézetek felszereletlen orvosi kezelési rendszerében, végül egy gyenge kisvárosi kórházban, (Désen) próbálták meg “meggyógyítani”. Mikor “gyógyíthatatlannak” nyilvánították, bezárták egy zárkába… Ennyi.

A haláleset ügyészségi kivizsgálása nem állapított meg semmilyen felelősséget.

Különösen fontos ez a döntés most, Gorbunov (a brassói kettős gyilkosság ügyében nyilvánvalóan ártatlan gyanusított) elfogása után, mióta a fogságban levők “orvosi kezelésének” rendszerét nagymértékben szigorítani (?!) akarják. Ennek céljából a sajtó és a politikum is különböző látszatintézkedéseket szorgalmazott, melyek közül egyeseket már foganatosítottak.

A Gorbunov-eset utáni média-felhajtás, és műhiszti (mely szerint rendszeresen veszélyes bűnözőket bocsátanak szabadon orvosi okokra hivatkozva) íme álságos és perfíd megynilvánulás volt, hiszen sokszor még a súlyosan beteg foglyokat sem bocsátják szabadon kellő időben, kezelés céljából, inkább hagyják őket elpusztunlni.

Mindenképpen szégyenletes, hogy a tulajdonjog megsértése miatt begyűjtött lassan több-száz emberjogi bírósági döntés után, Románia belépett a “hardcore” emberjog-sértők (mint Oroszország, Belarusz vagy Törökország) “elit” klubbjába.

Lásd itt a 3. pontnál írtakat, is.

Mint a mókus …

(fenn a fán…) úgy ugrik vissza jelenünkbe a kisiskolás gyerekek ideológiai mozgósítása, Szatmár megyében például (az itt problémát sem jelentő) iskolai erőszak ellen.

Munka közben, olyan 40 perce arra lettem figyelmes, hogy az irodával szemben fekvő városi főutcáról mintha felvonulás vagy tüntetés hangját hallanám. Aztán rájöttem, hogy a hang nem “felnőtt” tüntetésre, inkább december elseje megünneplésére kihajtott kisiskolások visszafogott zsivalygására emlékeztet. A közelben van egy általános suli, de a hang tovább tartott mint amennyi időbe a kisdiákok szétszéledése órák után tartani szokott, és a hógolyózó nebulók zsivalyánál mélyebb volt.

Az ablakhoz mentem, hogy megnézzem mi a hang-effekt oka… Kisebb-nagyobb iskolások vonultak tanári felügyelet mellett, kettős sorban az utca túloldalán… Sokan… Többen mint ahányan a közeli suliba járnak. Az órámra néztem, hadd lássam ma valami olyan jeles nap van, amit az általános iskolás gyerekek kihajtásával kell megünnepelni? Gyanítottam valamit, a Moldva és Havasalföld egyesülésével kapcsolatban… de tévedtem. Jeles nap van, feb. 19.-e a San Stefano-i békeszerződés megkötésének és Románia függetlensége nemzetközi elismerésének 131. évfordulója… de ez végsősoron mellékes.

A kisiskolások ugyanis nem ezért vonultak fel, hanem azért mert az iskolai erőszak elítélésének hete van Szatmár megyében!!! Akkor jöttem rá amikor megpillantottam a “NU VIOLENŢEI ÎN ŞCOLI” transzparenst amit két elsős-másodikos korú gyerek vitt…

Mint az imént megtudtam a spontán kezdeményezés a Megyei Tanfelügyelőség, a Megyei Oktatási és Tanulmnyi Segédleti Központ, és a Szatmár Megyei Rendőrfelügyelőség közös programja. Már itt megelőlegezem, nem helyes dolog gyerekeket “tüntetni vinni”, de nemlétező álproblémákkal szemben tüntetni vinni őket az aztán igazán ízléstelen. Szatmár megyében az iskolai erőszakkal kapcsolatos kiemelkedő gondok nem voltak, és most sincsenek. Gondolom azért szünetben időnként a gyerekek még összeverekednek, de egy-két elnáspángolt nebuló nem igazolja a vörös-csillagos hangulú tömegmozgósítást. Ez arra emlékeztet amikor az egyetemistákat a hatvanas évek végén (Romániában) kihajtották spontánul tüntetni a Vietnámi Háború ellen. (Ne essék tévedés a háború elítélése minden ember és különösen egyetemi hallgató erkölcsi kötelessége, de a kommunista ideológia e belső kötelességet összevonta a saját beteges ideológiájával.)

Azt a tüntetési kényszert amit elődeink megéltek, kisiskolás koruktól egyetemi tanulmányaik végéig és még jómagam is kifogtam óvodás koromban, reméltem már csak nem élesztik újra. Meglepődtem…

A diktatórikus beidegződések reneszánásznak ez a legújabb fellépése: a kisdiákok (indoktól független) mozgósítása valamilyen (látszólag ártalmatlan) politikai vonzattal mégis rendelkező “ügy” érdekében.

Miben segít az iskolai erőszak megfékezsében egy csapat minusz 3 fokban kényszertüntető kisdiák felvonulása?

A helyezt nagyon-nagyon komoly: megint kezdik mesterkélt módon elterelni a polgárok (még eme “kis” polgárok) figylemét (is) a valós, és súlyos problémákról, amikre a felnőttek és gyerekek egyaránt érzékenyek. Megint kezdik a fiktív problémák termelését, és kiaknázását, az ellenük folyó “harc” általánosítását, saját akarattal nem rendelkező egyének kihasználásával.

A baj onnan ered, hogy egyesek nem csinálják a dolgukat:

Nem a kisiskolás dolga a tüntetés, és a felvonulás. Az ő dolga a helyes viselkedés normáinak és a tananyagnak az elsajátítása.

A tanfelügyelőség dolga e tananyag elsajátítási szintjének ellenőrzése nem a “spontán népi megmozdulások” szervezése. A rendőrfelügyelőség ezesetben azt sem értem mit keres a képben: a rendőrség csak tartsa távol a dílereket a suliktól, és ennyi…

Ahol nincs probléma, oda nem kell kelteni. Természetesen a nyomtatott sajtó (de a “média” is) a füle botját se mozdítja, hogy ezt a felháborító tényt a nyivánosság elé tárja.

Rendőr-állam/állam-csőd (I.): Nem az ő dolguk …

Minden kisebb-nagyobb belügyes média-cirkusz, megtetézve az államelnök Kovásznai látogatásával, nem más mint figyelem-elterelés arról a 8 milliárdos kölcsönről amit Románia a Nemzetközi Valutaalaptól fog felvenni, hogy ne kerüljön államcsődbe. Nézzük csak mit meg nem tesznek középszerű és felelőtlen politikusaink, és a nekik maradéktalanul engedemeskedő karhatalom, hogy ezt a hírt eltusolják.

Államunk kapitánya szerint “nem a rendőrség és csendőrség dolga a bankok védelmének biztosítása” (a tegnapi kovásznai sajtótájékoztatón hangzott el). Ma Dan Nică kárhoztatja a Banca Transilvania Kolozsvári fiókjának gyenge biztonsági intézkedéseit, mégis 2000 fővel pótolná fel a rendőri alakulatokat. Közben ugyanez a zseniális miniszter szigorítaná a fegyverviselés amúgyis lehetetlenül szigorú szabályait… És megbüntetné azokat az intézményeket akik (saját pénzen) nem vállalják fel a közbiztonság javítását. Közben a rendőrök ahelyett, hogy a Ciorogârlai gépkarabélyokat keresnék, betegeket szállító mentőket állítanak meg.

Na most ezekhez a hírekhez, csak a következő megjegyzések:

1. Tisztelt államelnök! Ha nem a rendvédelmi erők dolga a közrend fenntartása, és a magántulajdon védelme akkor miért költik az adófizetők pénzét rendőrre (inklusszív 2000 újra) ahelyett, hogy hagynák az adófizetőt, hogy például biztosnági rendszert telepítsen az (íme ok nélkül) beszedett adójából? Ha saját dolga tulajdona megvédése (mert az állam ezt nem vállalja át), legalább hagyni kéne az állampolgárt, hogy megvédje létalapját (mert a tulajdon az létalap)
2. Tisztelt (III.) belügyminiszter! Gondolom a gyilkosok és rablók mind-mind engedéllyel vásárolnak lőfegyvert, sokkfegyvert és gázfegyvert… Bizonyára ezért érdemes megszigorítani a fegyverviselés szabályait, nem a látszat-intézkedés kedvéért.
3. Az, hogy a beteg rabokat hagyni kell elpusztulni a börtönben, mert rendőrállamban így szokás, már ükázba volt adva (ld. Sztahanov és Gorbunov), de hogy a beteg civileket szállító mentőket is meg kell állítani, az szerintem még Venezuelában is hallatlan lenne. Brávó demokrácia!!!
4. Tistelt államelnök! Az, hogy most Kovászna megyében is folytatja, máskülönben provokálatlan hadjáratát a nem-létező autonómia-törekvésekkel szemben, ön szerint vicces? Mert az erdélyi magyarság nagy része szerint (szerintem is) kezd emlékeztetni párttársa Petre Roman viselkedésére, ami a “Marosvásárhelyi Események” néven elhíresült “incidensekhez” vezetett… (Erről és az IMF kölcsön összefüggéséről később, másik postban … most csak ennyit: a 90-es évek elején is csőd volt meg jött az IMF).

A mély “megszólaltatása” …

Ang. “sounding the depths”. Egy hajózási szakfogalom, ami a tenger mélységének lemérését jelenti. Régebben ezt egy spárgára kötött ólommal végezték (l. sounding line), újabban már hanglokátorral (szonárral).

Ahogy a szonár metsző hangejlzése mutatja a tenger mélyén rejtőző tárgyakat, úgy a rendkívüli események megmutatják, mi van a társadalom “mélyén”, milyen érzelmek, indulatok, vagy éppen előítéletek tombolnak egy adott történelmi pillanatban.

Mikor Marian Cozma tragikus meggyilkolása bekerült a hírfolyamokba, melyeket még most is dominál már számítani lehetett rá, hogy a tragikus eseményt egyesek elferdítik majd, és saját politikai céljaikra akarják alkalmazni.

Maga a cselekedet talán a “Balkánon” kívül máshol elő sem fordult volna ilyen felállásban: Magyarországon meggyilkolnak egy romániai sportolót és súlyosan megsebesítik két rajta segíteni próbáló bajtársát, egy szerb és egy horvát kézilabda-játékost.

Jól mutaja, hogy ez kis Köztes-Európai térség, amit sokan (helytelenül, és pejoratívan) Balkánnak neveznek lehetne más (talán jobb) mint amilyen. Kár, hogy a nemzeti hovatartozást beárnyékoló közös emberi vonások, a segíteni akarás például, csak ilyen tragédiák közben és röviddel utánuk láthatóak, helyüket a közbeszédben gyorsan átveszi a (kollektív) bűnösök keresése.

A sajtó-orgánumok, melyek a gyilkossággal foglalkoztak Magyarországon, talán az amúgyis erősödő romaellenes hangulat miatt igyekeztek tűrhetően vagy obiektíven kezelni a kérdést. A magyarországi (nem-jobboldali) hírközeg ebből a szempontból, szerintem jóval elváráson felül teljseített. A politikum, és talán a térsadalom is jóval az “elégtelen” alatt.

A miniszterelnök “pénzt, paripát, fegyvert” ígér a rendőrségnek, és közben nem veszi észre, hogy Magyarországon nem éppen a kurucok és labancok közti háború dúl, hanem egy gazdasági katsztrófa, amit részben ő maga okozott. A bűnözési ráta megugrása (bár az “ugrás” korántsem észlelhető) egyszerűen annak tudható be, hogy a társadalom legszegényebb tagjai sínylik meg elsőnek a gazdasági visszaesést.

Mind ígérhet: Magyarország még megrősített rendőrséggel sem biztos, hogy meg fogja úszni “szárazon” ezt a  válságot. Veszprémben a gyilkosság helyszínéhez közel igencsak lengették a csíkos lobogót, és nem is kevesen. Ők azok, ott a trsadalom mélyén, a fekete egyenruhákban, akiktől az igazi baj származhat… De nemcsak ők: mögéjük kezd állni egy szélesebb mozgalom, ami mind a spektrum hagyományos jobb mind pedig a bal oldalán állókból verbuválódik.

Miskolcon a szocialista polgármester beavatkozása és a “spontán népharag” miatt őrizték meg pozíciójában a helyi “jobbra-át” rendőrfőnököt (mint amerikában a vadnyugaton a sheriffet: 1-2 lincselés még ugye nem ok leváltani). Gyurcsány úgy akarja megoldani a problémát mint valami banánköztársaság diktátora: megnöveli  pár ezerrel a biztonsági erők létszámát, mire pár száz-ezerrel nő meg az őt ellenzők tábora. Itt a gyűlöletet kellene leszerlni, nem a rendőrséget fel.

Figyletem a hazai hírközlést is. A “főárambeli” sajtóközeg igyekezett obiektív maradni, bár a Realitatea TV részéről kimondottan rossz húzásnak találtam, hogy Adrian Păunescu ex-szenátort is behívták “megdumálni” a történteket. Egy olyan közismert szélsőségest mint ő nem szabadott volna nemzetközi és etnikai vonzatokkal rendelkező hír megbeszélésére invitálni. Ez mindenképpen azt mutatja, a Realitatea nincs napirenden a média-etika szabályaival, és szalonképtelen figurákat is hajlandó felsorakoztatni, hogy növelje nézettségét.

Az “írott sajtó” is viszonylag jól közölte a történteket. Azonban a cikkeket kommentálók hangneme arra utal, hogy ha nem is sok, de épp elég szélsőséges-gondolkodású egyén akad, akik aztán szidkozódnak ahogy csak bírnak. Talán le kellene tiltani a kommenteket, és slussz.

A hazai politikum viszonylag nyugodtan vette a lapot, és a nagyhangú általánosítások elmaradtak. Ez mindenképpen jó jel.

Következtetés: beigazolódik a közismert összefüggés a gazdasági helyzet és a kisebbségekhez való többségi hozzáállás között: magyarországon 3 éve recesszió van, szóval eljutottak arra a pontra, amikor a többség erőszakosan kezd bűnbakot (célpontot) keresni.

Nálunk még a recesszió csak most kezd érződni, szóval a szélsőség nem annyira erős. Persze államunk kapitánya igencsak igyekszik behozni ezt a lemaradásunkat a nyugattal szemben…

Gorbunov és Sztahanov…

Sztahanovizmus: a Szovjetúnió második ötéves terve idején indult “munkaversenyi” mozgalom amelynek célja az előírt termelési kvóta szisztematikus felülmúlására való törekvés.[1] Persze ez a munkaverseny és túlteljesítési mánia átterjedt a diktatúra minden ágára, inklusszív a szovjet rendőrségre, jogszolgáltatásra és a titkosszolgálatokra is. Ezért ezek közül mindegyik túlteljesítette az előírt kvótát amikor a sztálini tisztogatásokkor milliókat öltek meg (egyeseket azonnal másokat tőbb éves kínzatás után).

Valamilyen hasonló perverz munkaverseny folyik most a romániai rendészeti és jogszolgáltatási szervek között, a brassói kettős gyilkosság után.

Visszarángattak a börtönökbe tizennégy súlyosan beteg embert. Olyanokat akik valószínűleg emiatt lelik majd halálukat egy koszos, rosszul felszerelt fegyházi elfekvőben.

Kivizsgálnak és/vagy kirúgnak ügyészeket és bírákat, rendőröket és orvosokat Dolj megyében, ahol az orvosi engedéllyel szabadult rab, Szerghei Gorbunov korábban büntetését töltötte, de Brassóban is. Furcsa figyelembe véve, hogy az ott dolgozó bírák, ügyészek és rendőrök joggal állíthatnák: fogalmuk sem volt arról, hogy Gorbunov ott tartózkodik. Brassó mégis egy nagy város és nem holmi aranybányász-falucska valahol Kaliforniában ahol az 1840-es években a sheriff tudott minden kósza banditáról aki oda betévedt…

Mindeközben a legfőbb gyanusított ellen semmilyen konkrét bizonyíték nincs. Annál több van, ami mellette szól: így a sok ember által alátámasztott alibi, a tény, hogy két lőfegyvert használtak a gyilkosságoknál, és nem utolsó sorban a gyanusított, elfogása előtti, viselkedése (egy szupermarketben sétálgatott éppen, miközben tudhatta volna, hogy minden brassói rendőr őt keresi priusza miatt). Mi sem bizonyítja a hatóságok kételyeit jobban, mint az, hogy “tanúként hallgatták ki” az illetőt.

Közben hír és hír-elemző műsorokban folyik a duma és a spekuláció. A “felvilágosult” büntetőügyész Victor Ponta, a Realitatea TV esti műsorában igyekszik túlharsogni egy vérszegény ügyvédnőt aki éppen azt bizonygaja, hogy nem minden a börtönből orvosi okokból kingedett szerencsétlen van mondva-csinált indokkal szabadlábon, és a mostani műhiszti nagyon sok valódi betegnek árt. Erre az ügyész: “Ha otthon tudnak feküdni, akkor a börtönben is tudnak!”

A Legfelsőbb Bírói Tanács elnöke hivatalból elrendelete az összes orvosi okból szabadlábra helyzett fegyenc ügyének újbóli kivizsgálását… Ezzel nyíltan elismerik: minden bíróról vélelmezve van, hogy korrupt. Ezentúl minden bíró (még) kétszer meggondolja majd mielőtt egy kezelést igénylő fegyencet szabadlábra helyez, és várhatóan (még a mostaninál is) hajlamosabb lesz a kérelmeket indokolt esetben is elutasítani. Ez egy szégyenletes beavatkozás a jogszolgáltatásba. Olyan, amit mindenki tűr, szó nélkül.

Mellesleg hol az a sok “polgári aktivista”, akikkel állandóan tele van a sajtó? A lúdtépés és kacsatömés ellen bármikor az utcára vonulnának, de egy pár szerencsétlen fegyenc védelmében meg se nyikkannak! Hol vannak az ügyészek, bírák és rendőrök érdekvédelmi szervezetei, akik az intézményes bűnbakkeresés ellen felszólalnának? Hol van az orvosi kamara (vagy más hasonló szervek) akik kiabálnák: elég az általánosító vádakból, amikkel egész szakmákat feketítenek be!

Mindenkinek megéri túlteljesíteni a kvótát ebben a “munkaversenyben”. Ilyenkor “bizonyíthatják” elkötelezettségüket az állam fő-szervei (így a CSM) a korrupcióellenes harc mellett. Meg lehet mutatni a külföldnek is, milyen kemény kézzel bánnak nálunk  azokkal akikre akár a korrupció “gyanúja” is esik.

Annak érdekében,hogy bebizonyítsák mennyire erős nálunk a “jogállamiság”, sikerül ennek ellenkezőjét bizonyítani.

A kérdés csak az mi ennek hisztériának a hozadéka? Az egyik következménye nyilván a bűnösök körének mestreséges szélesítése, és a figyelem elterelése ciorogârlai fegyverlopásról (mely ügyben semmilyen bizonyíték nem került elő).

A legfőbb hátulütője a cirkusznak a korrupció nagyon is valódi problémájának a mítizálása.

Egy valódi problémával ugyanis meg lehet birkózni de egy mítikus problémával csak küzdeni lehet, azt legyőzni nem! Így nyer önigazoltságot saját passzivitásában a korrupcióellenes “harcban” elégtelennek bizonyuló összes szerv és egyén…

Egy gazdasági válság küszöbén újra előkerül a kommunista utódrezsimek panaceája: a bűntudat kiszélesítése mindaddig amíg mindenki kicsit bűnösnek érezheti magát, és saját kis bűnét önmagának elnézve mások valódi és nagy bűneit is hajlamos megbocsátani.

_____________

1. A mozgalom nevét Alexei Grigorievics Sztahanovról kapta aki 102 tonna szenet bányászott ki kevesebb mint 6 óra alatt, ezzel tizennégyszeresen meghaladva a tőle elvárt mennyiésget.

A Mormota Napja …

Aki látta a “Groundhog Day” című filmet annak már lehet valami fogalma arról mire utal a cím.

Ugyebár az USA-ban, február 2.-án (a “Mormota Napján“) nem a medve kell kijöjjön a barlangjából hanem a mormota az odujából, megnézni látja-e az árnyékát. Ha látja visszabújik, mert rossz idő jön, ha nem látja ébren marad, mert jön a tavasz. Minden évben a mormota-ceremónia színhelye: Punxsutawney, Pennsylvania államban. A “Groundhog Day”-ben (amit utólag agyba-főbe plagizáltak, pld. a “Day Break” sorozatban) egy lepattant meteorológus utazik ahíres kisvárosba, hogy tudósítson az “időjóslás” eredményéről. A cselekmény ezután nagyon egyszerű: a meteorológus ugyanazt a napot éli át újra meg újra.

Kicsit hasonló érzés volt tegnap este értesülni, hogy: 12 nap gyümölcsöző belügyminiszteri munka után Liviu Dragnea, követve elődje Oprea példáját, feladta minisztériumát.

Miniszterségének csak egy napján máig ismeretlen tettesek szétlopták a ciorogârlai fegyverraktárat, és szintén ismeretlenek (vagy Rambo) 2 gépfegyvert használva, Brassóban meggyilkoltak két embert, és súlyosan megsebesítettek egy harmadikat. Az egyetlen személy akit letartóztattak, egy rég szökésben levő fegyenc volt, akinek ingatag alibijét csak tíz tanu igazolja.

Mindezek fényében a “becsületbeli lemondás” okának semi köze becsülethez. Az ex-tábornok belügyminiszter azért mondott le “mert a céljai eléréséhez szükséges pénzügyi eszközöket nem bocsátották rendelkezésére”.

Milyen célok? Milyen eszközök?

Igazat állít: A lemondásának semmi köze rövid de csődös belügyminiszteri tevékenyégéhez. Sokkal inkább ahhoz, hogy egy kósza gazdasági válság következtében most a Közigazgatási és Belügyi Minisztérium éléről nem osztogathat, a PSD-t fenntartó helyi szervezetek vezetőinek, és így saját pozícióját nem erősítheti meg pártján belül. Nem elég, hogy a beígért “juttatásokat” nem képes folyósítani, de még a törvényes fizetésemeléseket sem.

A Belügyi- és Közigazgatási Minisztérium, a hazai államszervezésnek ugyanolyan agyréme mint a magyarországi Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium. Mindkét intézmény a sztálini központosítás-mánia csökevénye. A hazai példára visszatérve, a belügynek és a közigazgatásnak nincs mit egy minisztériumon belül keresni. Különösen azért nem mert egy ilyen minisztérium már egy miniatűr állam, aminek államformája a diktatúra.

Látványosabb lenne, ha a Védelmi Minisztériumot is beolvasztanák a Belügy és a Közigazgatás mellé, de így is érthető miről van szó. A jelenlegi Belügyminisztérium az a “hatalmi pozíció” (lat. locus) amiből bármilyen társadalmi zavar esetén egy pártütést vagy államcsínyt a legjobban meg lehet szervezni. Ezért a vérre menő harc a PSD-n belül és kívül azért (vagy az ellen), hogy valaki elfoglalhassa a belügyminisztérium vezetését. Nem kell elfelejteni, hogy a DGFIP (a belügy “belső elhárítása”) szintén a belügyminiszternek felel. Mint hírszerzési szolgálat, nem mindegy, még ugyanazon a párton belül sem, melyik “belső körhöz” lesz hűséges.

Társadalmi zavarokra pedig számítani lehet. Előbb utóbb sor kerül a be nem tartott választási ígéretek tömkelegének (jogos) számonkérésére, a tanügytől, az egészségügyön át egészen a közigazgatási szektorig minden területen. Erre csak rátevődik a magán-szféra válsága, a növekvő munkanélküliség, és a lej leértékelődése…

Amennyiben a kormány nem kerül átszervezlésre, és a közigazgatási és belügyi teendőket nem osztják fel két kezelhetőbb minisztériumba, a megmaradó belügyi-közigazgatási behemót végzetesen veszélyes lehet. A gazdaság válsága melyet megélünk, igazán még ide sem ért. Mikor ideér, nem tudni milyen pusztítást végez, vagy milyen felfordulást idézhet elő. Ha a dolgok nagyon elromolnának, a legjobb az ha egyik államhatalmi központ sem képes magához ragadni a főhatalmat. Amennyiben ezzel a kockázattal nem számol a politikum, akkor sokkal sötétebb dolgok is megismétlődhtenek, mint egy belügyminiszter lemondása.