Cella-információk …

Még egy lépést haladt Románia az “európai” diktatúra irányába, miután egy az állampolgárok kolletív “rabosításával” egyenértékű törvény lépett hatályba. A szóban forgó 298/2008 sz. Törvény (szövegét lásd itt) akkora visszalépés a személyi jogok terén, hogy éghet az arca a szégyentől minden egyénnek és szervezetnek aki nevét adta hozzá!

Az agyrém eredete a 2002/58/EK és az ezt módosító (voltaképpen kiegészítő) 2006/24/EK Irányelv, melyeknek az említett törvény a román fordítása.

Egyes publicisták felhívják a figyelmet azokra a “tévhitekre” melyeket a “média” (az a fránya szabad sajtó!) szerintük propagál.

A legtöbben azoban mélyen ellenzik a tényt és folyamatot amit e törvény és a hozzá vezető irányelvek jelentenek. A tényt, hogy a technológiai fejlődés nem az egyéni szabadságot és az individum hatalmát hanem az állam elnyomó erejét növeli, és azt a folyamatot, hogy mondva-csinált indokkal ártatlan álampolgárok millióit egyre jobban figyelnek és figyeltetnek, a bűnösség vélelmének alapján.

Valóságok és tévhitek a törvény rendelkezéseiről…

Lássunk egy pár pro- és kontra BigBratyó tévedést:

Első tévhit: a törvény csak olyan magatartást szabályoz amit a kommunikációs cégek már eddig is követtek, mert ez elengedhetetlenül szükséges a számlázáshoz… Ez egy fél-igazság: igen a cégek eddig is tárolták a hívások kezdő időpontját, időtartamát, befejezését, a hívót és a címzettet, mert ez kellett a számlázáshoz.

– Azonban nem olyan formában, hogy akár 6 hónap után is át tudják adni őket az “illetékes hatóságoknak”.

– A cégek továbbá NEM tárolták a cella-információkat (a hívó és címzett eleve bemért földrajzi helyzetét). Ez nem kell az “in extenso” számlához.

Érdekes, hogy miután Romániát elmarasztalták, mert az egyetlen szolgáltatásban ahol kell a cella-információk ismerete (a 112-es sürgősségi hívószolgálat) ezek nem állnak rendelkezésre, most megszületik az a törvény amivel a nemzetbiztonság (és nem a balesetet szenvedett egyén bizonsága) nevében kötelezik a cégeket, hogy ezt az infót is tárolják, és szükség szerint szolgáltassák ki … a hírszerzésnek!

Második tévhit: a felvett adatokat csak súlyos bűncselekmények felderítésére használják. Ez egy szégyetelen hazugság! Lássuk csak mit ír a Büntető-Eljárási Törvénykönyv (BeJTK), pontosan milyen “súlyos” cselekményeknél is lehet ezeket az információkat felhasználni? Ezt a szabályt a BeJTK 91^1 (a mellékelt szövegben 911-de ez gépelési hiba) szakasza 2. bekezdése tartalmazza.

- Ha megnézzük a felsorolást látjuk, hogy az nem kimerítő, s akár piti bűncselekmények esetén is lehet ezeket az adatokat használni ha azt egy (elszámoltathatatlan) bíró “súlyosnak” tekinti, vagy a “telekommunikációs eszközökön elkövetett” bűncselekményről van szó: szóval jaj a telefonbetyároknak!

Harmadik tévhit: a beszélgetések tartalma is rögzítésre kerül. Ez hamis! Egyes sajtó-orgánumok ahol a jogászhiány már sokszor érződött a közölt hírek minőségéből (Antena3 és RealitateaTV pld.) azt állították, hogy a beszélgetés is felvételre kerül. Bárkinek aki ezt állítja javaslom a törvényt megnézni.

Persze a helyzet azért nem ennyire egyszerű: a híváslista ismeretében a lehallgatások kiterjeszthetők ártatlan emberekre is és a titkosszolgálatok a tartalom ismerete nélkül is  spekulálhatnak erre. De ettől nem kell annyira megijednünk: már rég ott az iwiw, ahonnan most is bármelyik titkosszolgálat vagy érdeklődő “magánzó” azonnal megtudhatja kit ismerünk (és sokszor azt is mennyire)… csak egy meghívó kell.

Negyedik tévhit: a törvény egymagában garantálja, hogy a titkosszolgálat (vagy a szolgáltató) nem sérti meg az adatok kezelésére szóló szabályokat. Ez sajnos egy idealista logikai tévedés! Attól, hogy a törvény az adatkezelési szabályok megsértését büntethetőnek nyilvánítja, még nem jelenti azt, hogy valaha valaki ezért meg is fog bűnhődni. A minap állította Caludiu Săftoiu, a Külföldi Hírszerzési Szolgálat korábbi elnöke, hogy az államfő lehalgatások által értesült egyes politikusok beszélgetéseiről.

– A legbiztosabb az, ha se hírszerzés, se magánszemély nem rendelkezik a kapacitással, hogy mások kommunikációjában turkálhasson!

Ötödik tévhit: [bevallom ezt még nem vetette fel a sajtó, eddig, de kellene róla beszélni kicsit] Ha EU-s norma akkor biztos jó kell legyen. Az EU végülis demokrácia, nem? NEM! Az EU nem demokratikus. Az irányelveket az EU Bizottsága terjeszti be, mely egy technokratikus “kormány” amit nem lehet semmilyen reális formában felelősségre vonni.

Elszámoltathatatlan bürokraták “minisztertanácsa”. Az EU-ban nincs valódi “államhatalmak szétosztása”, nincs “népi szuverenitás”, és az államok viszonylagos súlya nem egyenlő: itt is látszik az Amerikai és Francia befolyás.

Az irányelvek melyek a polgári szabadságok nyílt szembeköpését jelentik egy olyan szervezet részéről mely “polgárainak” érdekeit megvédeni nyilvánvalóan alkalmatlan, jogaikat csökkenteni azonban annál alkalmasabb, az európai építkezés eddigi legszembetűnőbb szégyene.

Hatodik tévhit: A terrorfenyegetés igazolja ezt a lépést. Melyik? Egyetlen “terrorista” létezett Románia történetének utóbbi éveiben: Omar Hayssam. Gond nélkül kisétált az országból, állítása szerint “öltönyben és beparfűmözve”. A terrorizmus egy mondva-csinált indok, mivel bármely állam titkosszolgálata jogosult a potenciális terroristákat lehalgatni.

Orosz gázálmok (epilógus) …

Geopolitikailag bizonyára nincs összefüggés aközött, hogy a Gázai Övezetben tevékenykedő Hamasz terrorszervezet elleni hadműveletek Izrael általi felfüggesztése (a Hamasz “párhuzamos” tűzszünet-hirdetése valami elmebeteg cinikus vicce lehet) pontosan egybeesett az Oroszország és Ukrajna közti gázvita (látszólagos) lezárásával… Érdekes, nem?

Csak az a kérdés mit kértek az Oroszok cserébe a gázért, és kitől kapják meg amit kértek? Vajon hány százalékben növekedett most Oroszország befolyási övezete? Vajon Románia ezentúl megint Moszkva erőterébe tartozik?

Minden esetre a 2009-es év már érdekes és jóformán még el sem kezdődött…

Orosz gázálmok …

Elzárták, és ennyi?

Az, hogy Oroszország és az Ukrán fél “egymást hibáztatják” a helyzetért, nem csupán közhely hanem tragikomikus színjáték, melynek legutóbbi fordulata, hogy az egyezmény melyet a vitázó felek (egyes értesülések szerint tegnap este) aláírtak, még sem került aláírásra, ha pedig igen, még nem alkalmazzák.

A tét nem Ukrajna tartozása, és közvetlen oka nem Európa egyes részeinek gázfüggősége. Ennél sokkal nagyobb dolgok kerültek most mozgásba. Az általunk tapasztalt folyamat nem más mint  Közép-Kelet Európa “újrafelosztása” a nagyhatalmak között. Tágabb világképben akár a Közel-Keleti erőviszonyok Oroszország számára kedvező átrendezése is lehet a cél… Erre utal legújabban az orosz flotta mozgása is.

Egyes komenntátorok megjegyzik, hogy a gáz-konfliktus Ukrán-Orosz “belvita” és mi csupán kollaterális áldozatai vagyunk a helyzetnek… Ez egész egyszerűen nem igaz! A célpont mi vagyunk!

Helyzetelemzés Ukrajna, Oroszország és Közép-Kelet Európa viszonylatában

Kiinduló feltevés: jelenleg egy hatalmi űr létezik Közép-Kelet Európában, melynek egyik oka az Amerikai Egyesült Államokban pillanatnyilag zajló hatalom-átmeneti [ang. transition] időszak, melyben a neo-konzervatív Bush-adminisztráció külpolitikai “héjáit” kezdik felváltani az Obama adminisztráció “galambjai”.

Továbbá Amerika épp “fejetlen” ugyanis Bush már nem Obama még nem döntéshozó faktor. Ez részben magyarázza az AEÁ hallgatólagos beleegyezését ebbe a helyzetbe. Nem kell elfelejteni, hogy az EU is ilyen átmeneti szakaszben van, ugyanis Csehország most veszi át ennek elnökségét Franciaországtól. (Bezzeg ha az Európai Alkotmány tervezete nem esik áldozatául a francia, és holland nemzeti-sovén választóközönségnek akkor az EU-nak állandó elnöke lett volna)

A Bush-féle politikáktól való teljes elfordulás várható következményeként az új amerikai kormányzat K-Európai politikája sokkal békülékenyebb lesz, és elejtésre kerülnek majd az orosz hatalmi ambíciókat eddig késleltető  stratégiai tervek, különösen az Amerikai Egyesült Államok által támogatott Nabucco gázvezeték és az Irán ellen (is) kitervelt rakétapajzs.

Másrészt ehhez a hatalmi űrhöz hozzájárul a globális gazdasági válság, mely arra kényszeríti a legtöbb nagyhatalom politikusait, hogy belpolitikai célokkal álltassák választóikat, és a külpolitikát hagyják háttérbe szorulni.

Harmadrészt és ez a legfontosabb ok, Németország külpolitikája. Bár Németorzág is részben függ az orosz gáztól, irányukban nem történt korlátozás, és furcsamód Angela Merkel sem verte le a pódiumot az Oroszország által tanusított szinte háborús magatartás elítélésében. Németország mostanában az EU-n belül a “csendes társ”, sem Grúzia lerohanásakor sem most nem emelt szót Oroszország birodalmi külpolitikájával szemben, mely arra neged következtetni, hogy született egy kölcsönösen “előnyös” hatalommegosztási terv ezt a hagyományosan német befolyási övezetet illetően.

Oroszroszág célja ebben a válságban a következő: Ukrajnát túszul ejtve, el akarja érni a nyugatbarát ukrán vezetés megdöntését, és azt, hogy az EU vállalja magára az ukrán gáztartozás kifizetését, esetleg szálljon be a jövőben is az ukrán tartozások fedezésébe (vagyis a főcél a rablás).

Továbbá be akarja bizonyítani a KK-Európai politikai elit számára, mit is jelent az ha valaki kiesik az “amerikai sas” szárnyai alól, és mi kell legyen a következőkben követendő irányvonal. Oroszország egyúttal teszteli az EU ingerküszöbét is. Eddig ugyanis a lépés súlyosságához, és orcátlanságához képest a várható reakció elmaradt. Csupán az EU Bizottsága ugatott kicsit, de ennek valódi politikai súlya amúgy sem volt.

Két kollaterális célt is követett itt Oroszország: az egyik a gázválságban érintett államok gazdaságának megingatása. Az euro/lej (ahogyan az euro/zlotyi) árfolyam azért emelkedik, mert a gazdasági bizonytalanság nagyobb a gázválság miatt. Ez a lépés tulajdonképpen gazdasági haborúnak is nevezhető, tudva hogy egy elhúzódott gázválság gazdaságilag végleg tönkreteheti az éppen felemelkedést tapasztaló régióbeni gazdaságokat, ezzel előidézve a társadalmi nyugtalanságot és egy orosz-barátabb közhangulat kialakulását.

A másik ilyen cél: Izraelre való nyomásgyakorlás. Az EU ugyanis (a Bush adminisztráció hibájából) előlépett a Közel-Keleti békéltető szerepébe (különösen mivel Iránban Németországnak jelentős befektetései vannak, hangsúlyozott pártatlansággal). Az EU-nak most egy okkal több adatik majd, hogy a Gázai offenzíva ellen “vehemensen tiltakozzon”, és Izraelre más eszközökkel is nyomást gyakoroljon. Azt, hogy a Hamasz terrorszervezet honnan vette a Katyusha rakétákat amikkel a konfliktust kirobbantotta, pedig senki ne kutassa, különösen tudva hogy a volt Szovjetúnió jó kapcsolatokat ápolt a Palesztín Felszabadítási (terror)Szervezettel a maga idejében.

Mi a teendő? Lettünk volna takarékosabbak?

A szöges ostort elővenünk, és magunk hátára sulytanunk vele, hogy “már biza miért vettünk gázkazánt” tejelsen értelmetlen, bár egyes publiciszták szerint szükséges gyakorlat lenne.

A probléma nem a mi túlfogyasztásunkban keresendő: máshol és mások többet pazaroltak…

Nekem személy szerint undorom van, amikor az állam vagy akár egy egyén takarékosságra szólít fel: gyermekként még jócskán kifogtam azt az időszakot amikor a kommunista munkaverseny nevében nem volt villanyszolgáltatás egy fél napig, mert “mindenkinek hozzá kell járulnia a takarékossághoz”. Ebből később csak egy dolog sült ki: az elvtársaknak akik ezt a baromságot elrendelték, volt villanyuk … egész nap!

A probléma az, hogy egy vérengző diktatúra a szolgáltatónk, és, hogy az EU közös külpolitikája egy rossz vicc, különösen az aktuális nagyhatlamak hibájából. A probléma továbbá az, hogy az elérhető alternatív energiák (nap, szél, geotermális) közül a legtöbb vagy kísérleti, vagy megbízhatatlan, vagy megfizethetetlen és egy évtizedbe is beletellne míg kiaknázhatóvá válna.

Marad az atom, aminek egy formája sem biztoságos és egyszerre akár millókat is elpusztíthat, a hőenergia, ami ugye CO2-ot bocsát ki, koszos, vagy gázigényes végül a vízenergia amire Romániában csak akkor volt “mértéktelen potenciál” amikor el lehetett árasztani valami hasznosat erőműépítés közben…

A megoldás szeritem hosszú távon az elternatív energiák felhasználása lesz, takarékosabb felhasználást de egyenértékű szolgáltatást nyújtó eszközökkel egybekötve.

Mindaddig azonban, közvetlen módszerekre volna szükség az orosz energia-agresszió visszaszorítására. Névlegesen, vegyék elő az európai főkolomposok Edward Lucas (az Economist Oroszország-szakértője) cikkeit, és tegyék meg a lépéseket egy Második Orosz Birodalom felemelkedésének visszafogására.

Alkotmányos Romániában a kényszermunka az AB legfrisebb döntése szerint!

Szakmai tartalmú postokat ide nemigen szoktam írni, viszont most muszáj.

Románia Alkotmánybírósága a Hivatalos Közlöny 887-es számában 2008 december 29.-én közzétett 1354/2008-as sz. döntése értelmében, a közigazgatásilag kirótt pénzbírságokat be nem fizető személy, ezentúl beleegyezése nélkül is kötelező közhasznú munkára ítélhető, tudósít a szaksajtó.

Ebben így első ránézésre semmi gond nincs, ugyanis a közhasznú munkát (természetesen az elítélt beleegyezése nélkül) büntetésként más államokban is alkalmazhatják. Épp itt a baj: Románia nem tartozik ezen államok közé!

A döntés számtalan ok miatt számít erkölcsileg de legfőképpen jogilag megalapozatlannak és elfogadhatatlannak.

Az Alkotmánybíróság döntése jogszerűtlen – alkotmányellenes

A döntés jogalapja az Alkotmány 1. szakaszának 5. bekezdése, mely kimondja a törvény előtti egyenlőséget.

Ugyanezen Alkotmány 42. szakaszában – melyet a Bíróság tagjai nyilván régen olvastak – kimondja :

42. szakasz – A kényszermunka tilalma
(1) A kényszermunka tilos.
(2) Nem számít kényszermunkának:
a) a katonai kötelezettségek megvalósításáért, valamint az ez helyett vallási vagy lelkiismereti okokból, a törvény feltételei között, kifejtett tevékenység;
b) valamely elítélt személy által a fogvatartás vagy a feltételes szabadlábra helyezés idején normális körülmények között kifejtett munka;
c) a természeti csapások vagy más veszély által megkövetelt, valamint a törvény által megállapított szokványos polgárjogi kötelezettségekhez tartozó kötelezettségek.

(lásd itt)

Mint látható, a szakasz 2. bekezdésében fel vannak sorolva azok a tényállások, ahol a beleegyezés nélküli munka nem számít kényszermunkának. Azonban itt szó sincs közigazgatásilag kirótt büntetésekről csak a szabadságvesztéssel járókról melyek bűntetőjogiak (ide tartozik a “feltételes szabadlábra helyezés” is mely feltételezi, hogy a szabadságvesztés egy része már letöltésre került).

Következtetés: a közigazgatásilag (pld. kihágásért – tilosban parkolás, stb) pénzbírságra ítélt személy beleegyezése nélküli közhasznú munkára való ítélése kényszermunkának minősül.

Ínyencek kedvéért

megemlítem, hogy Románia Alkotmánya nem határozza meg a “kényszermunka” mibenlétét, viszont felsorolja a kivételeket ez alól (vagyis azokat a kényszer alatt teljesített munkákat melyeket nem lehet kényszermunkának tekinteni).

A kényszermunka definícióját a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) 1930-as Kényszemunkáról szóló egyezményében találjuk meg, ennek 2. szakasz 1. bekezdésében. Eszerint “minden kényszer alatt végrehajtott [ang. forced szerz. megj.] vagy kötelező [ang. compulsory szerz. megj.] munkavégzés melyet a személy nem önkéntesen vállal fel, kényszemunkának minősül” szintén egyes kivételekkel.

Az egyezményben felsorolt minden kivétel-lehetőséggel egy államnak nem kötelező élni, az egyezmény egy “minimumot” határoz meg, tehát lehet olyan “szorgalmas” állam ami teljes mértékben betiltja a kötelező munka minden formáját, vagy csak egyeseket engedélyez. Románia ez utóbbi kategóriába tartozik, mivel csak az Alkotmány 42. szakaszában felsorolt kivételeket választotta, és implicit a felsorolásban nem szereplő kényszermunka formákat tiltotta.

Románia ezt az egyezményt réges-régen ratifikálta, szóval még a belső jognak is része, nehogy a tisztelt alkotmánybírák azt mondhassák nem hallottak róla.

Sőt, hogy a kép teljes legyen az Alkotmány egy másik cikke ezt írja:

20. szakasz – Az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi szerződések
(1) Az állampolgárok jogaira és szabadságaira vonatkozó alkotmányos rendelkezések az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával és a Románia által részes félként aláírt paktumokkal és más szerződésekkel összefüggésben értelmezik és alkalmazzák.
(2) A Románia által az alapvető emberi jogokra vonatkozóan részes félként aláírt paktumok és szerződések és a belső törvények közötti eltérések fennállása esetén a nemzetközi szabályozásokat kell elsőbbségben részesíteni, azon eset kivételével, amikor az Alkotmány vagy a belső törvények kedvezőbb rendelkezéseket tartalmaznak.

Továbbá, az Alkotmánybíróság nem Kelseni értelemben vett “pozitív” jogalkotó, vagyis nem hozhat törvényt, csak egyes cikkelyeket nyilváníthat alkotmányellenesnek.

Ebben a döntésében mégsem ezt teszi! A testület ugyanis nem a megtámadott norma egyes cikkelyeit hanem egy szókapcsolatot (rom. sintagmă) nyilvánít alkotmányellenesnek, azt amelyben az elítélt “beleegyezését” kell kérni munkára fogása előtt. Ez hallatlan: amennyiben a jogérvek ellenére az AB ezt a szabályt alkotmányellenesnek akarta nyilvánítani, azt a törvényhozói hatalom bitorlása nélkül csak az egész érintett cikkely-sor alkotmányellenessé nyilvánításával tehette volna.

Az Alkotmánybíróság döntése erkölcstelen és diszkriminatív

A közhasznú munka ugyanis azokban az esetekben került volna alkalmazásra az “alany” beleegyezésével, ha az illető vagyoni helyzete nem teszi lehetővé, hogy a kiszabott bírságot kifizesse és olyan szegény, hogy vagyona sincs amin be lehetne hajtani …

Eredmény: akinek van pénze kifizetni a bírságot az vagy kifizeti vagy behajtják rajta valamely vagyontárgyának elárverezésével. Akinek nincs pénze és azért nem fizet, közmunkára lesz ítélve.

Ha eddig valaki abban a helyzteben volt, hogy nem lehetett elárverezni a vagyonát (mert nem volt vagyona, vagy csak a megélhetéséhez elengedhetetlenül szükséges vagyontárgyakkal rendelkezett melyeket tilos elárverezni) és  ezért nem fizette ki a bírságot annak megvolt a lehetősége, hogy az állam felé való tartozását ledolgozza, de csak önkéntes alapon, hogy a jövőben szerzendő vagyontárgyait ne érintse egy esetleges új végrehajtás.

Most ezek az emberek önhibájukon kívül kerülnek megdolgoztatásra.

Egyúttal az AB kinyitotta ezzel Pandora Szelencéjét, mivel a közhasznú munka büntetőjogi bevezetését már korábban rebesgették (a bűntetőjogi pénzbírság helyettesítésére). Most ezt akadálytalanul megvalósíthatják.

A probléma ezzel a következő: Románia történelmi okokból el kellene vesse a kényszermunkát (modern terminológiában “közhasznú munkát”) mint akár közigazgatási, akár büntetőjogi szankciót, figyelembe véve, hogy ezt az eszközt a totalitárius diktatúra politikai ellenfeleinek és a társadalom minden osztályát képviselő egyéneknek a megalázással egybekötött megölésére használta.

Újévi kihívások …

Ránk köszöntött 2009, és hogy nehogy elővegye az unalom Európát, Oroszország azonnal elzárta a csapot… Ha kezdetéből kellene megítélnünk ezt az évet, azt mondhatjuk, valószínüleg a világ is véget érhet még jövő Szilveszter előtt.

Az újévi optimizmus jegyében jöjjön egy pár a megoldandó problémák és potenciális veszélyek közül:

A Világgazdasági Válság

(Eddig volt ez már subprime váslág és pénzügyi válság, de a “világgazdasági” a helyes megnevezés). Ha bele gondolunk, hogy a Boc kormány egyik első lépése  mindeféle fizetések, nyugdíjelmelések és más választási kacsák azonnali kipukkasztása volt, indokolt kicsit pánikba esnünk. A szocialista+jobboldali kormány nem tud osztogatni… akkor nagy lehet a baj.

Mikor a tavaly az Economist Intelligence Unit első válság-prognózisát olvasgattam a jelenlegi helyztenek a megható 3%-os valószínüséget tulajdonították… Ez azóta felment 30%-ra és még mindíg ugyanaz történik ami a legújabb “katasztrófaforgatókönyvben” áll, szóval javasolnám az alternatív lehetőségek elvetését, és az egyzserű beletörődést: az idén nagy bajok lesznek.

Oroszország

Oroszország ugyanis nem fér a bőrébe és egyszerre okozza a bajt az egész bolygón. A legújabb (bennünket is érintő) húzásuk, hogy elzárták Ukrajna gázellátását, és következésképpen akadozik a szolgáltatás egész Kelet-Közép Európában.

Az érdekes, hogy Nyugat-Európát a hiány nem érinti (a fiktív gázvita ugyanis Ukrajnával és nem Belarusszal folyik az idén). Ez könnyen magyarázható ha megnézzük Németország ribbentroppi orosz-politikáját, ami abban áll, hogy nekik legyen gázuk, aztán, hogy ki masíroz tankokkal be Kelet-Európába nem igazán az ő bajuk.

Ez a zsarolás kizárólag az Amerika-barát Kelet-Európai és Kis-Ázsiai országokat (Lengyelországot, Csehországot, Magyarországot, Romániát, Bulgáriát és Törökoszágot) érinti. Vajon miért???

Oroszország másik “jótékony” hatása, hogy rakja a tüzet a Közel-Keleten. Most adtak el (bár ezt inkább tagadják) össznépi szeretetből egy kontingensnyi S-300-as rakétát Iránnak. Valahogy azt is nehezen tudom elhinni, hogy a Hamasz palesztín terrorszervezet magától találta ki hogyan csináljon rakétákat fémhulladékból és (külföldi) bátorítás nélkül döntött úgy, hogy az érvényben levő tűzszünetet nem ujítja meg.

Végül de nem utolsó sorban Oroszország hajókat fog ezentúl állomásoztatni a földgömb egyes fontos pontjain, úgynevezett “barátságos” kikötőkben, gondolom baráti államokban mint Venezuela (mely közismerten demokratikus diktatúra) vagy Castroland alias Kuba. Ez is elősegíti majd a világbékét…

A CERN (Európai Atomkutató Intézet) részecskegyorsítójának újraindítása

Miután a töbmilliárd eurós gépezet csütörtököt mondott a tavaly, idénre befoltozták és visszatöltötték bele az elfolyt két tonnányi -272,5 fokos hidrogént. Megint kezdődhet a játék az emberiség életével.

Egy kis kockázatelemzés: a Fermi paradoxon értelmében annak a valószínűsége, hogy az Univerzumban máshol is léteznek élőlények tart a végtelenhez, ahogyan ezeknek a száma is. (Matekesek kedvéért külön e-mailben kérésre pontosítok).

A paradoxon a következő: ha végtelen sok ET van, akkor hogy lehet hogy még egyet se láttunk/hallottunk sőt semmilyen nyomát sem érzékeltük létezésüknek? Az egyik lehetséges válasz: minden fejlett intelligeniciájú földönkívüli faj történetében egyszer épít egy CERN stílusú LHC-t és végez rajta egy “veszélytelen” kísérletet, melyek következtében nyomtalanul elnyeli őket a világűr.

Na hogy tetszenek a kilátások?