Őrségváltás következik… mint a Kreml előtt.
Miután minden ép elméjű állampolgár abban reménykedett, hogy a szocialisták “még egy körből kimaradnak” ebben az ország-méretű monopolyban, most újraalakulni látszik a régi Nemzeti Megmentési Front.
Ijesztő lehetőség, mert ez a polgári társadalom, és a magánszektor számára a vég kezdetét jelölné. Az etnocentrikus PD-L-t nem ” manele” kampánydala, és az ultra-alacsony költségvetésű plakát-dömpingje vitte sikerre (már ha a 90.000-rel kevesebb szavazattal elnyert 3-mal több mandátum siker).
Sokkal inkább segítette őket a virulens baloldaltól és az állami sarcolástól való nyers félelem. Nem saját nemzeti jobboldalisága volt e “bravúr” titka, csupán jobboldalisága és a vissza-fordulattól való általános irtózás.
A frusztrált baloldal kettészakadni látszik a döntés körül: az igazi dinoszauruszok, a kormányból való kimaradásra buzdítottak, míg mások (Miron Mitrea & Co.) a kormányra emelkedésre. A legújabb feljemények arra engednek következtetni, hogy ez utóbbiak győztek.
Miért maradnának távol a hatalomtól a dínók? Mert tudnak valamit: jön ránk a válság. Nem visszaesés (ang. recession) hanem kőkemény válság.
Mert ellenkező esetben, a Győzelem Palotájából (nesze neked Orwell) nem tudják a füttyszóra spontánul gyülekező pártatlan baloldali tömegeket a maguk kénye kedve szerint mozgósítani. Ha ugyanis kormányra kerülnek, akkor nem lehet a szakszervezeti vezetők villáiból koordinált tömeg-sztrájkot vagy bányászjárásnak álcázott puccskísérletet hitelesen kivitelezni.
(Lásd alternatívaként azt a kommunista/anarchista szélsőséges zúzó-bulit amit a napokban Görögországban szerveztek.)
A gazdasági válság súlyosabb lesz, mint amilyennek a prognózisokban mutatkozik, ha nem más azért mert egy évtizedekig hazudozáshoz szokott statisztikai hivatalok nem a várható növekedési számokkal kezdik majd az igazmondást.
Á’ propo: még senki nem hallott a választás előtti, közbeni vagy utáni sajtó-(be)zsongásban arról, hogy Romániát besorolták a spekulatív (magyarul “dead man walking”) hitelkategóriába, igaz?!
A józan eszet azonban legyőzte a PSD berkeiben uralkodó primitív frusztráció: négy éve nem voltak sehol a hatalom közelében és egy pár hagyománoysan szocialista figura kivételével a legtöbb párttag személeyes karizmája a párton belül (melynek mértéke egyenesen arányos a rendelkezésére bocsátott kiosztható funkciók számával) meggyengülni látszik.
Legfőképpen érzi ezt a hatást Mircea Geoană, aki már nagyon miniszterelnök szeretne lenni, ugyanis a számára nyújtott alternatíva a selyemszál melyet már-már készek elküldeni neki Miron Mitreaék.
RMDSZ
Mi lesz az RMDSZ-szel? Elfogulatlanság nélkül állíthatjuk: az RMDSZ megyert minden csatát, csak a háborút veszítheti el. A PSD már kijelentette, hogy nem kíván közösködni velük.
Miért? Nem valamiféle neo-soviniszta reneszánszról van itt szó, mint ahogy egyes elemzők ezt tekintenék. Csupán egy egyszerű kérdésről: ha a PD-L az RMDSZ-szel együtt kerül kormányra, akkor ez utóbbinak is kell juttatni valamit a “nyereségből”.
Ne felejtsük: a PSD négy évnyi ellnzékiség után a ”most vagy soha” pillanatát éli meg: nem engedheti meg magának, hogy még egy harmadik féllel is versenybe kerüljön, mikor a zsákmányt szétosztják.
Az ijesztő jövőkép
A kialakuló nagykoalíció megerősíti a Parlament látszat-szervi státusát. Chavesmo kormányzásra számíthatunk, ahol a Parlament majd bólogat a kormány minden gesztusának. Persze a szokásos cirkusz nem marad el. A “koalíciós” kényszerházasság már egy év után töredezni kezd majd, a válságon felerősödő szocialisták kirohanásával, a válság “áldozatainak” nevében.
A polgári szféra és a független (értsd politikailag elfogulatlan) magánvállalkozások négy éve nem látott mértékben lesznek az állam sarcolásának kitéve, bizonyára nem a szélesebb értelemben vett társadalom javára. Burjánzásnak indulnak a fehér-elefánt projektek, az ideológiai alapú újraelosztás kisegítésére, bizonyára obiektív politikai kritériumok alapján. Az átlag munkanélküli vagy rászoruló még töredékét sem látja majd a nevében a gazdaságból ellenszolgáltatás nélkül át(/el)emelt alapoknak.
A fiskális szigorítás melyet már rebesgetnek elsősorban a magánvállalkozókat és a bérből élő (magáncégnél) alkalmazottakat érinti majd, kiváltva a még bent maradt külföldi tőke pánikszerű menekülését.
Eredmény: még több munkanálküli kell majd eltartson állandó számú állami tisztviselőt. A gazdasági paralízist terjesztő államigazgatási szférából nem lesznek elbocsátások, már csak a héromszáz adónem beszedéséhez szükséges társadalmi nyomás fenntartása miatt sem. Ha a jövő évet megússzuk állami szintű fizetésképtelenség nélkül, csak egy IMF (+Világbank) mentőövvel, már a nehezén túl leszünk és készülhetünk az államelnök-válaztással esedékessé váló problémákra, amikor a koalíció úgy esik majd szét, ahogy annak rendje, tömeges sztrájkok és romló közhangulat közepette.
Íme a rövid-távú előrejelzés.
