Az RMDSZ Képviselőházi frakciójának most aztán igazán lesz mit megmagyarázni a kedves választóknak: a frakció tagjai egyhangúan tartózkodtak (névsor lentebb) a 891/2007-es törvénytervezet szavazásánál, mely sikeresen át is ment 117 igen, 78 nem és 28 tartózkodó szavazat mellett (l. a szavazási jegyzőkönyv 15. pontját, 12:19 perci szavazás).
Először egy kicsit az elfogadott törvényjavaslatról aztán pedig jöjjön azon RMDSZ képviselők listája akik tartózkodtak.
A 891/2007-es törvénytervezetről (teljes szöveg itt)…
A benyújtó politikai alakulat az alig létező de annál aktívabb Konzervatív Párt.
A norma célja: a totalitárius rezsim ideje alatt különböző jogcímekkel, vagy jogcím nélkül államosított ingatlanok visszaszolgáltatásának amúgyis ezer sebből vérző folyamatát leállítani.
Nem szándékszom kisdolgozatot írni a 18/1991-es, a 112/1995-ös, a 10/2001-es és a 247/2005-ös törvényekről, mert az unalamas lenne, bár a jogi szakmában dolgozók pontosan tudják, hogy e normákat csak kisebb lódítással vagy erős szarkazmussal lehet visszaszolgáltatási-nak nevezni.
Az említett törvénytervezetet a Törvényhozás már egyszer elfogadta, de Băsescu államelnök a nyilvánvaló alkotmányellenességre való tekintettel egy “átjavításra” visszaküldte a Parlamentbe. Tegnapelőtt azonban a Képviselőház mint döntéshozó ház újból megszavazta a tervezetet. A Szenátus egy hónappal korábban újra elfogadta a visszaküldött normát, annak megváltoztatása nélkül – Eckstein-Kovács Péter szenátor és Jogi-Bizottsági elnök – jogban megalapozott hangzatos tiltakozása ellenére.
A tervezet többek között tartalmazza egyes államosított ingatlanok természetben történő visszaszolgáltatásának leállítását, és ezek helyében kártérítés nyújtását a volt tulajdonosoknak (na persze: “jár de nem jut”), illetve azon szerződések “jóhiszeműségének” abszolút vélelmét, melyeknek tárgyai visszaigényelhető ingatlanok voltak.
Ez utóbbi egy kis magyarázatra szorul. Íme egy példa:
Egy ház és az alatta levő terület telekkönyvi tulajdonosa X.
X-et 1950-ben kuláknak nyilvánítják, mert van egy háza és két tehene, ezért négytagú családjával együtt erőszakkal (bírósági döntés nélkül) kilakoltatják, és elküldik Duna-Csatornát ásni. Mivel a tulajdontól való megfosztás jogcím nélkül történt, a Telekkönyvbe nem kerül bejegyzésre az Állam mint új tulajdonos: az ingatlan X “nevén” marad.
1951-ben kiosztják az ingatlant lakhelyül Y párttitkárnak és családjának. Ők boldogan laknak benne mint az állam bérlői.
1995-ben meghozzák a 112/1995-ös törvényt ami lehetővé teszi Y fiának, Z-nek, hogy az ingatlant jóval piaci áron alul megvásárolja, attól az államtól amelyik még mindíg nem tulajdonos (az 1996-ig hatályos* 115/1938-as és a későbbi 7/1996-os Telekkönyvi Törvény** szerint sem).
Szóval az állam eladja a más tulajdonát egy olyan valakinek aki maga is nyilván tudja, hogy egy nem-tulajdonostól vásárol, de ha nem volna Z az Y párttitkár fia és nem tudná emiatt, hogy az ingatlan államosított, akkor is rá kellene jönnie, ugyanis írja a telekkönyvön, hogy ki az igazi tulajdonos.
Viszont a Duna-Csatornát megjárt 90-éves X most sem kaphatja vissza jogos tulajdonát, pedig “papíron” ő a tulajdonos, mert nem lakoltathatja ki a “jóhiszemű” Z-t aki azt állítja, nem tudta, hogy akitől vásárol az nem az ingatlan tulajdonosa.
Na, az már egy másik lapra tartozik, hogy a bírói joggyakorlat már hosszú ideje ezt az agyatlanságot támogatja…
Nem állítom, hogy helyes vagy méltányos volna a bérlők és “jóhiszemű vásárlók” kilakoltatása, egyszerűen mert embertelenség lenne ki rakni őket az utcára, de védelmük megoldható lenne a tulajdonjog visszaszolgáltatása mellett is, például rögzített bér mellett lakhatnák az ingatlanokat vagy új lakások épülhetnének számukra, és addig míg ezek elkészülnének a kilakoltatás szünetelhetne…
Ha a képviselők a bérlők/jóhiszemű tualjdonosok pártját akarnák fogni, akkor rajtuk segíthetnének a tulajdonjog elvi megtiprása nélkül is. A baj, hogy sok képviselő, szenátor, bíra és más államhatalmasdit játszó egyén a mai napig ilyen államosított ingatlanokban lakik, pedig megengedhették volna maguknak, hogy viszonyaikat rendezzék.
Most pedig az RMDSZ frakció aktív hozzájárulásáról
Miután a Szenátusban Kovács-Eckstein szenátor tette a dolgát és tiltakozott a tervezet ellen, a képviselőházi frakció tette a dolgát és néma beleegyezését adta a már egyszer “elállamosított” ingatlanok “újraállamosításához”.
Pártunk ezt annak ellenére tette, hogy románok, magyarok, zsidók, szászok, és számtalan más nemzetiségűek egyformán szenvedtek a kommunista rezsim államosítási cselekményeitől, tehát közérdek a tulajdon tiszteletének (ha nem is szentségének) megszilárdítása.
Ezzel szemben tisztelt képviselőink nem voltak képesek tiltakozásuknak hangot adni egy-egy “nem” szavazattal, jelezve: pártjuk készül kibékülni korábbi baloldali kedvesével.
Az, hogy a tartózkodás politikai egyezség tárgya volt, nem vitatható, ugyanis a szavazási arányok olyan szorosak voltak, hogy a tervezet akár el is bukhatott volna, ha “Pártunk” véleményt mond.
Jöjjön hát a szégyen-lista:
Milyen jó, hogy a Képviselőházi név-szerinti szavazatok fent vannak a neten, és minden képviselő szavazatát meg lehet nézni a “Cum au votat?” lenyílólistában a nevükre kattintva (visszamenőleg 4 évre is hi, hi, hi…)
Ha valaki utána akar járni, akkor a fentebb leírt dátum, törvénytervezet szám és időpont szerint keressen nevenként a “Cum au votat?”-ban…
Jelen voltak és tartózkodtak:
- Antal István – Hargita
- Asztalos Ferenc – Hargita
- Bónis István – Máramaros
- Erdei-Doloczki István – Szatmár
- Kelem Attila-Béla – Maros
- Kerekes Károly – Maros
- Király András-György – Arad
- Kónya-Hamar Sándor – Kolozs
- Lakatos Péter – Bihar
- Márton-Árpád Ferenc – Kovászna
- Máté András-Levente – Kolozs
- Nádudvari György – Brassó
- Seres Dénes – Szilágy
- Sóki Béla – Bihar
- Székely Levente-Csaba – Galac
- Toró Tibor – Temes (!)
- Varga Attila – Szatmár
Nem szavaztak:
- Becsek-Garda Dezső – Hargita
- Borbély László – Maros
- Kelemen Hunor – Hargita
Akik nem késpesek felfogni a tulajdonjog fontosságát, miért képviselnek bennünket?!
______________
*) Jogtudósok kíméljenek, tudom, hogy a 7/’96-os törvény hogyan hatályosult “darabokban”, azokban a megyékban ahol nincs új kataszter, stb. de ez a példában nem releváns
**) Az új törvény immár nem telekkönyvi hanem kataszteri, ugyebár, de a kataszter és a telekkönyv rokon fogalom, és itt az érthetőségre törekszem.
