Sok gazdaságtudós még 2 hónappal egy válság előtt sem látja a krack közeledtét. Mégis akadt olyan (közismert) tudós aki 1949-ben halt meg, és mégis előrelátta mi történhet az Amerikai Egyesült Államok gazdaságában, ha a korlátlan pénzpiac filozófiáját követik.
Következzék egy kis gazdaság-filozófia, “messziről láthatták volna, de inkább becsukták a szemüket” jeligére…
Lássuk mi is történt a Nagy Gazdasági Válság idején (sorrendben)…
- enyhe általános gazdasági visszaesés: ez az a része a válságnak amit még nem tudnak teljesen megmagyarázni, az okokat tekintve, bár John Maynard Keynes, már abban az időben is azt gyanította, hogy a Párizs Melletti Békék, melyek jócskán felforgatták az európai status quo-t olyan gazdasági szankciókat róttak a háború vesztes feleire, hogy ezek nem tudták felszívni a nyertes államok túlfűtött exportját. Ami biztos: a mostani helyzettel ellentétben akkor túltermelési válság volt (sok termék kevés vevő).
- tőzsdecrach, aminek a következtében a vállalkozások/egyének képtelenek tőkéjükkel fedezni a felvett kölcsönöket (hosszabb a lábuk mint a takarójuk).
- bankpánik: ha a vállalkozások/egyének nem tudják fedezni a kölcsöneiket és a vagyonuk nem elég a fedezetre, a bankok nem tudják behajtani rajtuk az általuk felvett hitelek értékét. Ha a bank képtelen kintelvőségeit behajtani, akkor képtelen kifizetni azokat akik a bankban betéteket helyeznek el kamatoztatásra. A betétek birtokosai bepánikorlnak, és mindenki egyszerre próbálja meg betétét kivenni: következésképpen a bank fizetésképtelenné válik, és becsődöl, így senki sem kapja vissza betétét. Itt tartunk most, csak egy kicsit más formában, ugyanis a bankok előtt nem kígyóznak sorok, tele dühöngő betétesekkel. Most a válság nem a lakosságot, hanem a vállalatokat hitelező intézeteket rántja alá, sokkal kevésbé látványos de ugyanolyan pusztító módon.
- hitelválság: A megrendült bizalom és a rossz gazdasági légkör miatt, egy bank sem tudja kinek érdemes hitelt adni, vagy, hogy az illető vissza fogja-e tudni ezt fizetni. Éppen azért a hitelezési feltételek szigorodnak, s csak az amúgyis tőkeerős vállalkozások maradnak talpon, a többiek számára a hitelezés hozzáférhetetlensége a véget jelenti.
- tömeges csődök: a hitelfelvétel lehetőségétől megfosztott vállalkozások sorra mennek csődbe, az elbocsátások száma megnövekszik, és vele együtt a munkanélküliség is
- reálgazdasági likviditáshiány: ez egy bonyolult kifejezés arra, hogy ebben a fázisban már nem csak a bankok és vállalkozások szenvednek, hanem mindenki, és nagyon. Az elbocsátások és a pánikhangulat miatt az emberek nem költekeznek: ha van pénzük, azt félnek bankban elhelyezni, így a pénz egyre nagyobb része matracokban vagy aranyban “végzi”, a befektetések helyett, így nem kerül vissza a gazdaságba. Akiknek nincs pénzük eleve nem tudnak költekezni. Ez alárántja a szolgáltatási szektort, eredmény: még több munkanélküli.
- háború: bármennyire is dícséretes volt az AEÁ-ban a Franklin Delano Roosevelt által meghírdetett össznemzeti program mely “Az új egyezség” nevet hordozta (ang. “The New Deal”) ez nem hozta meg a gazdaság teljes talpraállását, mely csak a II. Világháború után következett be.
Az össznemzeti munkanélküliség-csökkentő programok szegényebb országokban hangzatos csődöt mondtak, és csak ideig-óráig enyhítettek a helyzeten. A két európai fasiszta rezsim már alig várta egy háború kitörését, hogy agyon-adósodott gazdaságaikban a növekvő népi elégedetlenséget brutális eszközökkel, a háború ürügyén elfojthassák.
Történelmi időket élünk meg, amikor az utóbbi közel 35 év gazdasági dogmái dőlnek meg …
A jelenkori közgazdaságtudományban ugyanis két fő irányzat ismeretes: a Keynesiánus és a Hayek-féle megközelítés.
Az első John Maynard Keynes-ről kapta a nevét. Keynes volt az a zseniális, (munkásságáért bárói rangot kapott Nagy-Britanniában) gazdaságtudós aki először magyarázta meg a Nagy Gazdasági Válság hatásmechanizmusát, és állt elő egy javaslattal ennek megfékezésére. Franklin Delano Roosevelt elnök azonnal meg is bízta, hogy kidolgozza a válság felszámolásának tervét, az AEÁ-ban.
Keynes felismerte, hogy ha az emberek nem költekeznek, a gazdaság nem fog talpraállni, de amíg nem dolgoznak addig nem is költekezhetnek.
Válaszul egy középítkezési programot javasolt, valamint a Fed (az AEÁ jegybankja vagy központi bankja) nagyobb beavatkozását a gazdaságba, még akkor is ha ez az infláció ideiglenes növekedését idézné elő. Ez volt az “új egyezség” gazdasági programja.
Itt meg kell jegyezni, hogy Roosevelt-et az AEÁ republikánus pártjának (G. Bush pártja) tagjai és a nekik (akkoriban is) elkötelezett Legfelsőbb Bíróság mélyen megvetették “szocialista” programja miatt.Minden esetre a AEÁ esetében a fellendítési prgram működött (valamennyire).
Ennyit az őstörténetről. A 70-es évek közepétől a Keyns-féle gazdasági filozófia helyét kezdte átvenni a Hayek-féle. E fordulópontot Hayek Nobel-díjjal való kitűntetése is jelezte 1974-ben.
Hayek, (Friedrich August van Hayek sz. 1899-megh. 1992) a 20. század végének és a 21. kezdetének meghatározó gazdaságfilozófusa lett, bár Keynes kortársa, és legnagyobb kritikusa volt. A Hayek-féle (ú. n. ultraliberális) gazdaságfilozófia lényege az állam gazdasági szerepvállalásának megszűntetése, vagy minimalizálása. Ezen igyekezett Nagy-Brittanniában Margaret Thatcher, az AEÁ-ban pedig Ronald Reagen és újabban G. W. Bush. Mindhárom vezető (meglehetősen hosszú) mandátumát gazdasági válság követte országaikban.
A vezető doktrína az utóbbi évtizedekben az Amerikai Egyesült Államok gazdaságában (és sok más államében) a Hayek-féle “gazdasági liberalizmus” (aminek semmi köze a politikai liberalizmushoz) volt. Most, hogy a “szabad piac” újra kitolt magával, politikai vezetők azt latolgatják, hogy az adófizetők pénzének felhasználásával, az Amerikai Egyesült Államok $700.000.000.000-ot fektessen (értsd “döglesszen”) bele a bankok által bírtokolt nem-rentábilis hitelek felvásárlásába.
Vagyis az átlagos (AEÁ-beli) adófizető, aki a Hayek-féle doktrína értelmében akár meg is dögölhetne, mert az állam őt nem szabad “kisegítse” ugyanis az “a gazdaságba való beavatkozás lenne” most csendesen kell majd tűrje, ahogy az adóját az állam dúsgazdag és feleőtlen vállalkozások megmentésére költi.
A közjó ezt a lépést megköveteli, de abban a pillanatban ahogy a közjó szóba került, bizonyítottnak tekinthető a Hayek-féle gazdaságfilozófia csődje.
E beavatkozás kockázatát, Hayek “Az út a jobbágyságba” (“Road to serfdom”) c. könyvében kifejtette, és szerinte nem más, mint a tervgazdaság bevezetése mely (és ebben mindenképpen igazat kell adni a szerzőnek) az egyéni szabadságok eltörléséhez vezethet.
Ugyanez a Hayek a következőt mondta 1977-ben (elsőnek megjelent a Reason tudományos magazinban 1992-ben), Keynes munkásságát cáfolandó: “Meggyőződésem, ha a pénzügyi rendszerbe nem történnének kormányzati beavatkozások, nem lennének konjunktúrális ingadozások és gazdasági válságok.”
["Megnugtató", hogy ugyanez a tudományos magazin mostanában az Nagy Hadron-Ütköztető biztosnágosságosságát propagálja.]
Mint ez nyilvánvaló, nem lett igaza… A korlátlan gazdaság elkötelezettjei számára is bebizonyosodott az “állami bevatkozás kizárása=krach hátán krach” egyenlet helyessége.
Meg kell jegyezni, hogy az a terv, mely a mostani válság enyhítésére készül az AEÁ-ban nem éppen a Roosevelt féle “lentről fel” megközelítés, talán azért is mert a válság a lakosságot eddig még nem érintette súlyosan. Mégis e beavatkozás (plussz a korábbi kamatláb-csökkentések a Fed részéről) a Keynsi gazdaságfilozófiához való maradéktalan viszatérést jelentik.
Érdemes elcsodálkozni azon, hogy bárki is azt gondolhatta, a világméretű pénz-piac mely a Bretton Woods-i (a Világbankot és a Nemzetközi Valutaalapot Létrehozó) Egyezménnyel jött létre, másként működne, mint ahogy azt az egyezmény gazdaságtudományi részleteinek kidolgozója, J. Maynard Keynes, korábbi munkássága során leírta.
Ja, még egy valami, Keynes már a saját elméleteit ért kritika korában kifejtette Hayekkel szemben, hogy “Az út a jobbágysághoz”-ban leírt kockázat legjobban a Hayek-i filozófia követésével következhet be “…ennek az AEÁ gazdaságában valószínűleg bekövetkező kudarca miatt”.
