Az a bizonyos “hét csoda” …

Nemrég olvastam a “Hét csoda” sorozat egy-egy írását. Gondoltam csatlakozok én is a “hullámhoz”. Íme, a hazai jogállamiság hét csodája:

1./ Románia módosíthatatlan alkotmánya, melynek záró rendelkezései az állam “egységes nemzetállami létét” kőbe vésték, és megmásíthatatlannak kiáltották ki. Ilyen aztán igazán sehol máshol nincs a világon…

2./ A CSM (a Bírák Legfelsőbb Tanácsa), mely összetételén keresztül biztosítja a bírói testületek megújhodásának tényleges lehetetlenségét, és őrködik a jogszolgáltató rendszer tehetetlensége és bűntethetetlensége felett.

3./ A sürgősségi kormányrendelet melynek szellemében a törvényhozói szerepet a kormány kisajátítja  és mely bármilyen sürgősség hiányában is nyogodtan meghozható (itt a Kormány cinkosa az Alkotmánybíróság is).

4./ Románia sajtótörvénye, melyet 1974-ben bocsátottak közre (3. sz. Tv./1974), és ami a mai napig  (nagyrészt) érvényben van!!!  Valóban egyedi dolog sajtószabadságról beszélni, ha ezt csak az alkotmány mondja ki, az is elvi szinten és a törvény ami gyakorlásának határait szabályozza, egy önkényuralmi rendszer terméke

5./ A Polgári Törvénykönyv mely 1866-ban került elfogadásra, és melynek hozzávetőleg 50%-a már nincs hatályban, ami mégis, annak alkalmazását érthetetlen szövegezése, és jócskán elévült szerkezete nehezíti meg. A valóban csodálatos az, hogy már a Második Világháború vége után létezett egy PTk tervezet, amit időnként újra-újra melegítettek, de azóta, mindmáig csak “folyamatban volt”.

6./ Más tulajdonának jogszerű elidegeníthetősége – a jogelmélet egyik agyréme, ami hosszas és logikátlan érvelés alapján a jóhiszeműséget a tulajdon fölé emeli, és mely általános joggyakorlatot sőt törvényeket is szült. Nota bene: más jogrendekben ha valaki nem a saját tulajdonát adja el, az “adás-vétel” semmis.

7./ Az új Bűntetőtörvénykönyv -melynek hatályosulása valamikor 100 év múlva várható, ugyanis a belecsúsz(tat)ott hibák sokasága miatt alkalmazását időtlen időre elhalasztották. (egy kisebbik: egy visszaeső bűnöző, aki 5 lopást követ el, az ötödik után életfogytiglanra ítélhető).

Talán egy nyolcadik csoda is odaférne: az, hogy a fentebbiek senkit nem zavarnak. Hát nem csodálatos?!

A juhok nem akarnak a farkasokkal vacsorázni, avagy a megosztottság meséje…

Feltűnt már valakinek, hogy a Szovjetek sokmindent a “békéről” és a “barátságról” neveztek el (ld. MIR űrállomás, vagy a “Barátság” /druzshba/ köolajvezeték). Ez akkor ütközik ki igazán, mikor látjuk, hogy az Amerikaiak meg sokmindent a “szabadság”-nak keresztelnek.

Mi köze ennek a mai politikához: nagyon sok. Már a csapból is a politikai megosztottság folyik. Azt lehetne hinni, ez valami újkeletű fogalom, amit a poszt-komcsi KK-Európa termelt ki, és ami társadalmilag feltétlenül ártalmas. (Persze egy bizonyos ponton túl azzá válik, de csak ha “művelői” lemondanak az alapvető emberi értékek tiszteletéről).

Ez csak egy látszat, aminek fenntartása politikai érdek és ab ovo elítélése a “söpörjük szépen a szőnyeg alá, nehogy a Párt rossz színben tűnjön fel” mentalitás utózöngéje. Legyen “béke”, és “barátság”, mert mindenki egyenlő, s aki nem azt majd szépen csendben kiegyenlítjük.

A politikai megosztottság nem újkeletű vagy természetellenes jelenség. Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának meghozása előtt (1787-ben) a Föderalista néven híresé vált jogtudományi esszékben (10. szám) James Madison a következőket mondja: “Egy jól megépített Unió [állam] számos ígért előnye közül egy sem érdemel pontosab kifejtést, mint [az állam] azirányú hajlandósága, hogy megtörje és irányítsa a <<frakciót>> [a politikai megosztottságot].”

Később a jogtudós meg is határozza a “frakció” fogalmát, mint azon polgáok kisebbséget vagy többséget képező csoportját mely közös érdek alapján csoportosul. Az említett érdek szembenállhat akár más polgárok jogaival, céljaival vagy érdekeivel, esetlegesen a társadalomml és a közjóval is. Szóval a megosztottság természetes, és (ahogy a szerző folytatja) az egyének különböző gazdasági helyzetéből és értékrendjéből ered.

Heuréka: nem mindenki azonos és gazdasági értelemben sem mindenki egyenlő! Ebből meg az következik, hogy a juhok. a barátság és békesség nevében nem akarnak majd együtt vacsorázni a farkasokkal. “Minő szemtelenség!” “Milyen durván és szükségtelenül megoszlik miatta az állatvilág!”

A megosztottság mindíg is létezett és létezik minden társadalomban. Nálunk-fele kárhoztatását általában a szocialista-irányultságú pártok tették hobbijukká. Ebben szépen egybecseng az MSZP-s, a PSD-s és lassan az RMDSZ-es diszkurzus is.

Természetesen, amit egyes szélsőségesek művelnek (ld. tegnapi budapesti események) az tűrhetetlen, a normalitás és az emberség határait egyaránt sérti. Az ott randalírozó tébolyultakkal nem lehet érdekközösséget vállalni. De egy pár száz köztörvényes bűnöző tevékenysége nem indok arra, hogy a társadalmi szinten jelentkező érdek- és következésképpen vélemény-különbségeket “bűnösnek” kiáltsunk ki.

A megosztottságot nem lehet “betiltani” vagy “elítélni”, ez egy társadalmi jelenség. Hatásainak gátjait a jogállamiság keretrendszere kell biztosítsa!

P. S. a korábban kapott kommentekből arra a következtetésre jutottam, hogy ha az RMDSZ-t kárhoztatom, mert mint érdekvédelmi szervezettől (kvázi társadalmi intézménytől) többet és jobbat lehetne/kellene elvárni tőle, azt az érzést keltem, hogy valamely más erdélyi magyar politikai csoportosulás pártján volnék… Nos, az egyik fél kritzálása, nem a többi fél burkolt dícsérete. Ezt a műfajt nem szeretném űzni!!! Ha valakit nem kritizálnak, azt is jelentheti, hogy kritikán aluli.

Ami most megijeszt…

Olvasgattam egy kicsit a neten, erdélyi blogokon. Folyik a vita a neológusok és ortológusok között. Épp kommentet akartam irni. Be is gépeltem… Aztán, ahogy a szobát áthatotta a naplemente vörös fénye és kinéztem az ablakon, meggondoltam magam.

Az égbolton egy felhő sincs, kint már kezd szokatlanul hűvös lenni.

Eszembe jutott egy dokumentumfilm: valakik Omyakon-ban jártak, Szibéria leghidegebb pontján. A naplementét filmezték. A kép hasonló volt: felhőtlen égbolt, vörös fény, félelmtes hideg és egy sokkal hidegebb éjj közelségének a tudata.

Ha igaz az, hogy a klima valtozik, és az emberiség belépett a “következmények korába”, vajon mik lesznek ezek a “következmények”? Ugyanis a mai naplementét elnézve, valahogy közelebb érezhetjük magunkat Szibériához.

Közben az információs közegben folynak a meddő viták…

day 1

“It’s first day of the rest of my life” – Tupac (Though this sentence has been known to be used by optimisto-cults to show that one can affect change in his/her life by considering that past mistakes are over and done with).

Az irtózat okai …

Tegnap követtem a bizalmatlansági indíitvány vitáját. A szavazás után próbáltam az eredményt megtippelni. Kár volt…

A hazai politikától sohasem voltam elragadtatva… Sok képviselő/szenátor havi gyakorisággal sikerült addigi “negatíiv csúcsát” szememben alulmúlja. Most viszont undorodom az egésztől. “Ez nem újdonság” – mondhatnák akik ismernek… “De mégis az” – válaszolnék nekik. Ugyanis most már nemcsak a politikától, hanem a társadalomtól is kezdek undorodni.

A KK-Európai társadalomtól… Attól amit napi gyakorisággal köpnek szembe, és ami napi gyakorisággal tesz úgy mintha csak az eső esne. Attól ahol mindenki vonul mint a juh, amerre éppen hajtják, csipős korbáccsal vagy koszos ebek marrásával. A csendben tűrő optimisták (“a helyzet javulhat még”), a reménykedők (“még nem menthetelen”) vagy éppen a pesszimisták (“lesz még igy se”) társadalmától.

Az irtózat okai, pedig a következők:

1. Egy tegnapi beszédben, Cristian Diaconescu szocialista szenátor nyíiltan kommunista elveket hangoztatott. 16 percen keresztül, a bizalmatlansági inditványt védve, beszélt arról, hogy a “gazdasági hatékonység nem prioritás” és arról, “ha a tőke megoszlása egyenlőtlen, ezt ki kell igazítani”. (Csak egy nappal hamarabb pattant ki, hogy Nemzeti Lakásalap-Adminisztráció pénzeiből, Bukarestben, PSD pártfunkcionáriusok családtagjainak mutyiban luxusnegyedet épittettek.) Élő példája az újraelosztásnak: a pártnak mindent, másnak semmit. És mindenki tűri, kussban, hogy közben a kommunizmust hirdessék…
2. Az önkényuralmak legsötétebbjeit idézve, a Szocildemokrata Párt és a Demokrata Párt, magát a demokráciát megtagadva bűntetni akarja a “pártfegyelmet” megszegőket, kizárni azokat akik nem a meghatározott irányban szavaztak… Felnőtt emberek, parlamenti képviselők, a titkos szavazáskor a (fehér) szavazógolyók helyett fehér rágógumikat, tablettákat vagy papirba csombolygatott fekete golyókat hajíitottak az urnákba, hogy az őket filmezőket félrevezessék. Egy titkos szavazáson… Hát hol élünk mi, hogy ez ellen senki nem emel szót?!! (Egy jogállamban ezekre a pártokra a betiltás várna.)
3. Egy antikorrupciós nyomozóhivatal (igaz politikai parancsra) kezdi kivizsgálni a volt és hivatalban levő miniszterek “maszekolásait”. Erre válaszul, az (amúgy kivizsgálás alatt álló!) igazságügy-miniszter az efféle eljárások engedélyezését egy, a Legfelsőbb Birói Tanács (a politikai elkötelezettség védőbástyája az igazságügyben) tagjait tömöritő, szervezetre bizná. Az erre vonatkozó sürgősségi kormányrendelet egy nap alatt született meg (ma), és még aznap (ma) meg is jelent a Hivatalos Közlönyben. Hát hol élünk mi, hogy nincsenek tömegtüntetések, az igazságügy-miniszter ellen?!! Sokszorta fontosabb jogszabályok évek óta stagnálnak a törvényhozás útvesztőjében…
   
4. Folynak a (netes) sajtóban (inklussziv) a meddő elemzések ellen-elemzések és ellen-ellen-elemzések, a jelenlegi politikai helyzetről, és közben (csendben) az alapvető élelmiszerek ára az eddigi másfélszeresére nő. Ezt a sajtó kifelejti. Miért nem orditanak fennhangon a fogyasztói csoportok, hogy cartel van a piacon vagy (ha nincs), hogy csökkentsék az élelmiszerek ÁFA-terheit?!!
5. Szintén titokban, az adóbevallások késett vegy hiányos benyújtásáért járó bírságokat hússzorosan (!) megemelték. Hát hol élünk mi?!! Olyan államban ahol csak a “balekok” adóznak? Nem úgy tűnik mintha túl sok mindenkit zavarna ez a tényállás…
   

Egyesek a “gerinctelenségnek” tudják be a fennálló helyzetet, a politikai tartás és a “civil-kurázsi” hiányát… Szerintem ennek más az oka:

Amíg az élet minden terén a politikailag elkötelezett csoportosulások tudnak csak igazán haladni, addig ebből a társadalomból nem lesz “gálickő”. Pedig csak ezek haladnak …

Ez talán az irtózat valódi oka…