Egy angol kifejezés jó magyar megfelelő nélkül, ami azt a helyzetet jelenti, amikor mindenki egyszerre kihasznál egy nagyon jó lehetőséget. A káosz szinonimája. Ez történik a politikai életben jelen pillanatban, amikor mindenki mindent megenged magának.
Olyan önlejárató őslények, mint a politikailag impotens Emil Constantinescu kelnek most életre, hogy hangoztassák míly savanyú is a szőlő. Teszik ezt moralizáló köpenyben, a társadalom erkölcsi megújulását hirdetve, mielőtt a politikumé megkezdődhetne. Természetesen szükség van egy ilyen megújulásra, de az rohamosan bekövetkezne a politikumban amint az egyéni választási rendszert bevezetnék. Addig mi legyen a magujító erő: a politikusok méltán híres morális tartása, kötelességtudata, bölcsessége vagy “beépített” jószándéka?!
Ami még aggasztóbb a jelen helyzetben, a hirtelen-emelkedésű fenéklakók, mint Vasile Blaga, akit bármilyen érdem hiányában is miniszterelnöknek akarnak jelölni. Egy rövid életrajzi kivonat: Blaga a Bihari FSN (igen, a kommunista nomenklatúra kvázi-juntája) szárnyai alatt kezdte meg politikai mélyrepülését. A PD egyik alapítótagja, az államelnök kegyeltje, Védelmi- és Belügy-Minisztérium (na ez aztán a Chimera) vezetője. Az elnök erős-embere, az álcázott rendőrállam szimbóluma. A rendőr aki miniszterelnök lehet.
Miért nem Boc?! A PD párthierarchiában ő lenne a soron következő… Nagyon egyszerű a válasz: Boc a párt “tiszta embere”. Őt lobogtatják amikor a PD mint a demokrácia védelmezője és a szocializmus eltiprója akar tetszelegni. De államunk kapitányának most nem a “tiszta ember” hanem az “erős ember” kell. Abban a valószínütlen esetben ugyanis ha előrehozott választások “előkészitésére” volna szükség egy volt-rendőr belügyminiszter a maga kevésbé válogatott módszereivel jobban tudná kapacitálni a valaha volt kommunista állambiztonság méltó helyébe lépett Korrupcióellenes Főigazgatóságot. Jól jellemzi az államelnököt: mikor kampányolni kell Boc pont jó, mikor uralkodni kell a Párt leleplezi valódi természetét és a kormány élére egy potenciális hóhért nevez meg.
Egy variáció (aberráció): a többségi egységkormány. Na ez a kapitány legújabb agyréme. Ki is vonult a térre, mint Hugo Chavez, hadd lássák ki a főnök, miután kitalálta… Úgylátszik a free-for-all-ból ő is ki akarja venni a részét. Nemzeti egységkormány csak a legsúlyosabb helyzetekben létezik bármilyen államban. Tudtommal Románia nem áll háborúban más állammal, nem súlytja természeti katasztrófa, vagy rendkivül súlyos gazdasági válság. Egy másik dolog: az egységkormányok a teljes politikai spektrum felölelésével jönnek létre… A jelen esetben ez fel sem tevődött. Ha a parlamenti pártok többsége megvan meg lett boltolva.
Mi szükség akkor hirtelen erre nagy összefogásra? A háttérben gőzerővel folytak a tárgyalások a szocialisták és a demokraták között. Az államelnök nem áll népszerűsége csúcspontján, és igy a PD-s mozdony lassulni látszik. A PSD-ben közben folyik a pártütés, és az, hogy Geoana lassan szedheti a sátorfáját, nyilt titoknak számit. Persze, hogy a helyét ki veszi majd át tisztázatlan.
Egy valószinü kompromisszum: Geoana kibuktatja a PNL-t a kormányról, és kormányra lép (akár mint miniszterelnök), PSD-PD (titkos) koalicióban, vagy egy “nemzeti egységkormányban” hasonló titkos koalicióban (kihagyva a PNL-t és a PRM-t). Ez Geoana számára előnyös, mert hirtelen a PSD kormányon van, és mentheti a bőrét a rá pályázóktól, ha nem más leoszthat egy pár minszteri és államtitkári helyet. A PD számára előnyős mert nyiltan nincs kormányon, és ezért a negativ szavazat mindig biztos politikai tőkéjét begyűjtheti a következő választásokig. Basescu számára előnyös mert továbbra is játékos államelnök lehet de most a fő ellenséggel, a PSD-vel is játszhat, és visszanyerheti népszerűségét. A kis pártok (PLD, RMDSZ, PC) számára előnyös mert a főnökeik megcsípnek egy-egy többé-kevésbé zsiros tárcát, és nekik csak az is számit.
Természetesen, így a politikusok jól járnak, de mi nem,
1-es alternativa (becsült valószínűség 60%): Létrejön egy cselekvőképtelen kormány, megerősödik politikailag a PSD vagy az államelnök vagy mindkettő, és a PD is egyfajta nem-obstruktív ellenzékben tengődve szintén. A leszámolás pilanata a következő választások lesznek. Addig is mehet a pankráció, és majd látunk sok szép korrupciós vádaskodást, persze, mint eddig, bizonyitékok nélkül. Az jogállamunkban mellékes, ha úgyis mindenki tudja, hogy az illető bűnös. (Hová is tűnt a Csibi ügy?!).
vagy a politikusok nem járnak jól, de mi sem.
2-es alternativa (30%): Eddig minden nagy gazdasági válság és recesszió október folyamán köszöntött be. A világgazdaságban egy recesszió küszöbön áll. Ha ez beüt, és a politikumot egy nem éppen felkészült állapotban találja, a születő rossz gazdasági döntések és maga a recesszió együtt a népesség eddig szépen növekvő életszinvonalát lenyomja. A gazdasági elégedetlenség mindíg a kísérleti politikai irányzatoknak, az újdonságoknak kedvez. Ekkor eljön Becali sui generis politikájának ideje. Az embert magát megnézve nagyon sötét idő lesz.
A 3-as alternatíva (10%): egy sikeres bizalmatlansági inditványt követő előrehozott választás lenne. Ez azonban olyannyira valószinütlen, hogy nem érdemes vele foglalkozni. Egyrészt mert a politikai osztály tagjai nem érdekeltek székük elvesztésében egy évvel egy általános választás előtt. (Túl jó ehhez a fizu, és a “mellékes”.) Másrészt azért, mert “útban vannak” az europarlamenti választások, amik egy “éles közvéleménykutatás”-ként fognak működni. Ezt minden párt kivárja: “ingyen” van és pontosabb mint egy hagyományos felmérés.
Most, hogy a legtöbb szinész fent van a szinpadon, úgytűnik, az átmeneti időszak fináléjához közeledik. Ez azonban nem a meghajolást követő kilépés lesz, hanem igen Shakespear-i végkifejlet: az utolsó talpon maradt ember hátából is tőr fog kiállni.
