Az Európai Unió Tanácsa Irán szankcionálásáról szóló döntésével átlépte a Rubicont, mindannyiunk nevében. Mostantól Európát és népét ellenségként tartják majd számon a perzsa államban. Ez pedig nem csak az üzemanyag-árakra lehet kihatással…
A konfliktus valódi okát közben nem taglalják. Adott ugyanis, hogy Irán azért fejleszt irdatlan gazdasági és diplomáciai áron atomfegyvert, mert Izrael, a térség egyetlen atomhatalma részéről fenyegetve érzi magát. Izrael hozzávetőleg 250 és 500 közötti (más becslések szerint inkább olyan 200 körüli) nukleáris robbanófejet birtokol, s ráadásul nem hajlandó eltűrni, hogy a térségben atom-hatalmát más állam kiegyensúlyozza. (Az izraeli atomprogram – elsősorban francia segítséggel – még 1958-ban indult és az ország méretéhez és népességéhez képest elképesztő arzenál előállítására volt képes.)
Mivel Izrael vezetése a meglepetésszerű katonai támadásokat külpolitikája egyik eszközeként viszonylag gyakran használta, nem teljesen magyarázhatatlan az irániak paranoiája. Persze Izrael nem támadna első csapásként atomfegyverekkel, de egy iszlám vallási fanatizmustól és antiszemitizmustól áthatott országban ezt nehéz a lakossággal megértetni, s al-Khamenei Ajatollah illetve Ahmedinezsad elnök nem is nagyon fárasztja magát a kérdés megmagyarázásával… Megelégszenek azzal, hogy ha a gyauroknak van atomfegyverük, akkor nekik is kell, és kész! Persze a kölcsönös bizalmat az sem segíti, hogy pár-havonta felrobbantanak egy-egy iráni atomtudóst… Az izraeli sajtó szerint nem kizárható, hogy Izrael is közrejátszott hasonló merényletekben.
Itt lépnek be a játékba Izrael irracionális félelmei. A zsidó állam, bármennyire is hihetetlen, fenyegetve érzi magát Irán részéről. Kicsit olyan mintha Wladimir Klitschko attól tartana, hogy Kovács István “Kokó” megveri, de attól még a félelem valódi.
Az USA, mint nagy testvér lép fel, nem feltétlenül azért mert Izrael képtelen lenne megvédeni magát (sőt), sokkal inkább azért, mert Irán alatt olaj van de azért is, mert Amerikában választási év van és Obama (legalább) ezen a kérdésen nem akar szavazatokat veszteni.
De miféle érdeke vagy haszna van ebből a kialakuló felfordulásból az EU-nak?! Nem elég a vén kontinensen dühöngő adóság-válság, a kéthetente leminősítődés, az erősödő szélsőség és idegengyűlölet, az arab világgal Szíria és Líbia témájában már most is komplikálódó viszony, Törökország megundorodása a nagy európai “legyünkegyüttől”, Oroszország erősödése, a szélsőséges baloldal/jobboldal erősödése, az olajár emelkedése, a klímaváltozás következményei, az általános döntésképtelenség, most még egy vesztes háború is kell a nyakunkba?!
Iránnal szemben Európának csak vesztenivalója van. Már most veszítünk: holnaptól talán azért lesz drágább az üzemanyag, mert nem onnan vesszük ahol olcsón adják. Veszítünk gazdaságilag, mert az egyre kevesebb Iránnal üzletelő európai céget egyre több kínai és indiai cég fogja felváltani. Mi, európaiak, megmaradunk a magas morális mércénél és közben csődbe megyünk, míg India-jellegű pszeudo-demokráciák és Kína, egy vérengző és kegyetlen diktatúra megerősödnek.
Egy Irak-stílusú hangulatkeltéssel megalapozott háborúhoz adja Európa a nevét, ha tovább ragaszkodik Irán szankcionálásához, ami gyorsan komplikálódhat. Az oroszok már tisztázták, hogy Irán letámadása “katasztrófális” következményekkel járhat, és nem kizárt, hogy a kb. 74.000.000 lakosú Irán Iraknál (melynek népessége kb. fele annyi) keményebb ellenfélnek bizonyul, nem utolsó sorban azért mert lakossága vallásilag homogén (nincs meg az iraki síta-szunnita ellentét) és államfője, de legfőképpen teokratikus államrendje a lakosság tömeges támogatásának örvend.
Közben atom-célpont lesz az európai fővárosokból az irániak számára s az oroszok még jobban megpakolják Kalinyingrádot stratégiai ballisztikus rakétákkal, melyeket szintén ránk céloznak, mert attól félnek, nehogy Irán után ők következzenek…
